Nyomtatásban nem jelenik meg
Hinni anélkül, hogy látnánk – Gondolatok egyháztagoktól szerte a világból
Hogyan lehet hitünk a Szabadítóban, ha nem láttuk Őt?
A Szabadító látogatása az amerikai földrészen bizonyára egész életükre meghatározó esemény volt mindazok számára, akik tanúi lehettek az Ő csodatételeinek. De hogyan nyernek személyes tanúságot Jézus Krisztusról azok, akik soha nem látták Őt?
Szerencsére a Szabadító megparancsolta azoknak, akikhez ellátogatott, hogy írják le az élményeiket, megerősítve mindenkit, akik nem láthatták Őt (lásd 3 Nefi 16:4). És bár legtöbbünk valószínűleg nem fogja a szemével látni a Szabadítót, David B. Haight elder (1906–2004) azt tanította, hogy amikor arról beszélünk, a Szabadítót látjuk, „a látni szónak számos további jelentése is van, például az, hogy megismerjük Őt, felismerjük Őt és az Ő művét, felfogjuk, milyen fontos Ő nekünk, illetve megértjük Őt”.
Mi segít tehát neked bizonyságot nyerni a Szabadítóról és az Ő visszaállított evangéliumáról, még akkor is, ha fizikailag nem láttad Őt?
Íme néhány válasz egyháztagoktól a világ minden tájáról.
Tanúja lenni az Ő tanításai hatásának
„Az Ő tanításainak a követéséből eredő békesség és öröm állandó emlékeztetőként szolgál az Ő hatásásra az életemben. A Jézus Krisztusba vetett hitnek gyakran képezik alapját személyes élmények, lelki megerősítés, szentírás-tanulmányozás, ima, közös hódolat, valamint annak a megtapasztalása, hogy tanításai milyen kedvező hatással vannak ránk és másokra.”
Nefi Statie, Karibi Hollandia, Bonaire
Hittel élni
„Hittel élni az jelenti, hogy anélkül hiszünk, hogy látnánk. Kísértést érezhetünk arra, hogy megkérdezzük az Urat, Ő valóban ott van-e, de szilárdan hiszem, hogy akkor vagyunk a legközelebb az Úrhoz, amikor hitet gyakorolunk. Bár még nem láttam Őket, mégis tudom, hogy Isten leánya és Jézus Krisztus tanítványa vagyok. Ő az én Szabadítóm, és a szeretete véget nem érő. Hit által élhetek, anélkül, hogy látnék.
19 éves koromban ismertem meg az evangélium igazságát. Most, a hitem miatt, az életem tele van áldásokkal. A szentírások, a próféták tanításai és az általános konferencián elhangzott szavak mindennap megáldják az életemet, és bátorságot adnak ahhoz, hogy kitartson a hitem. Bár nem látom Krisztust, látom az Ő világosságát az életemben.”
Vu An, Vietnám, Hanoi
Bízni Istenben a nehéz időszakokban
„Pál apostol ezt tanította: »A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés« (Zsidók 11:1). Amikor bármiféle bizonyíték nélkül hiszünk, végtelen lehetőségek nyílnak meg előttünk. Számomra a hit a megtérésünk erejének a bizonyítéka, és ez a tudás növeli azon képességemet, hogy celesztiálisan gondolkodjak.
2023 júniusában, amíg a férjem egy papsági feladatot teljesített Ugandában, elestem, és súlyos törést szenvedtem a könyökömben. Rengeteg segítséget kaptam a családomtól és a barátaimtól. Amikor azonban rájöttem, hogy mennyi segítségre van szükségem az egyszerű dolgok megtételéhez, majdnem belesodródtam az önsajnálatba. A lányom emlékeztetett arra, hogy Isten törődik velünk, és bíznom kell az Úrban.
Az, hogy bíztam Istenben ebben a nehéz időszakban, reményt adott nekem, lehetővé téve számomra a hitet abban, hogy Ő nem ad nekem többet annál, mint amit el tudok viselni. Az a tudat, hogy a Lelke mindig velem van, reménnyel és békével töltött el az emberpróbáló időkben. Most, több mint hét hónap elteltével, a sérülés alig észrevehető.”
Josephine Baddoo, Kenya, Nairobi
Felismerni a kezét másokon keresztül
„Láttam az Úr kezét az életemben másokon keresztül. Időnként úgy érzem, az Úr tudja, hogy nehezemre esik a hinni önmagamban. Ahogy azonban végignézem az életemet, képes vagyok felismerni a kezét másokon keresztül, akik segítettek megtanulnom hinni önmagamban, és úgy látni magamat, ahogy Ő lát engem.
Ezt látom a szüleimen keresztül, akik felneveltek, a barátaimban, akik támogattak az egyetemi évek során, a missziós társaimban, akik ott voltak mellettem a missziómon, és az egyetemi oktatóimban, akik őszintén törődnek a tanulmányaimmal és a jóllétemmel.
Minden alkalommal, amikor szolgálnak nekem, érzem a Szabadítót is.”
Michael Avalos, Amerikai Egyesült Államok, Idaho
Hinni az Ő időzítésében
„Számtalanszor láttam már az Úr kezét az életemben, de a legnagyobb bizonyságom egy olyan próbatételből ered, amelyet 10 éven át kellett elviselnem.
Teherbe estem a második lányommal, de a hetedik héten elvetéltem. Emlékszem, hogy az Úrhoz könyörögtem és fohászkodtam, de közben azt gondoltam: A Szabadítónknak bizonyára nagyszerűbb terve van ennek a kisbabának, mint amire most szükségem van. A következő évben ismét teherbe estem, majd újra elvetéltem. Feltettem a kérdést: Én Istenem! Miért hagytál el engem? (vö. Máté 27:46).
Végül csodálatos módon várandósak lettünk, és született egy egészséges kislányunk.
De nem ez volt a vége ennek a próbatételnek. Végül sajnos négy egymást követő vetélésünk volt.
Miután új területre költöztünk és orvost váltottunk, egy vérrögképződéssel járó betegséget állapítottak meg nálam. Ezt tudva, az orvosommal egy tervet készítettünk. Aztán két tökéletesen egészséges gyermekem született!
Az Úr időzítése tökéletes. Ez a lecke volt a legnehezebb, amelyet valaha is meg kellett tanulnom. Ő előkészíti számunkra az utat, és embereket és tapasztalatokat ad az életünkbe, hogy megerősítsen minket.”
Vicky Majano, Amerikai Egyesült Államok, Virginia