Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Hogyan nyertek mélyebb értelmet a szövetségeim apukám halála után?
Amikor édesapám elhunyt, nem tudtam, hogyan fog ezzel megbirkózni a családom. Jézus Krisztus evangéliumának az áldásai azonban segítettek reményre és tisztánlátásra lelnem.
Thaiföldön nőttem fel, és időnként keresztényként furcsának éreztem magam. De bár hitem eltért a körülöttem lévők többségétől, soha nem szégyelltem magam, és nem akartam feladni Jézus Krisztus evangéliumát. Mindig szerettem azokat az igazságokat, melyeket megtanított nekem, és minden tőlem telhetőt megtettem, hogy kövessem őket.
Aztán tragédia sújtott le a családomra. És életemben először tényleg ragaszkodnom kellett a hitemhez az evangélium egyik szegletkövét – Isten szabadítástervét – illetően.
Újjá kell építenem a hitemet
2014-ben a családommal egymáshoz pecsételtek minket a Hongkong templomban. Oly sokáig vártam ezt a napot, és nagyon izgatott voltam. Azonban röviddel azután, hogy átélhettük ezt a gyönyörű szertartást, édesapám váratlanul elhunyt.
Szörnyű, mindent elsöprő gyász sújtott le rám. Nem tudtam, a családom hogyan tud majd megbirkózni az apukám elvesztésével. Úgy éreztem, mintha eltűnt volna belőlünk egy darab. Hogyan viselhetnénk el nélküle az életet?
Ebben a sötét időszakban, amikor Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz fordultam vigaszért, megtanultam, hogyan mélyítsem el a bizonyságomat a szabadítás tervéről és az örök családokról.
Mindig is azt tanították nekem, és hittem is abban, hogy a családok örökre együtt élhetnek. Azonban az ezzel a veszteséggel való szenbenézés valóban megingatta a bizonyságomnak ezt a részét. Tudni akartam és tudnom kellett, hogy egy nap újra találkozni fogok az apukámmal. Elkezdtem vágyni arra, hogy többet tudjak meg az örökkévaló családok tanáról.
Henry B. Eyring elnök, az Első Elnökség második tanácsosa nemrégiben ezt tanította:
„A templomban a pecsételési szövetségek által nyerhetünk megerősítést a szeretetteljes családi kapcsolatokra, amelyek a halálon túl is folytatódnak és az örökkévalóságon át tartanak. […]
Mindannyiunkat fognak érni próbatételek, kihívások és szívfájdalmak. […] És mégis: amikor eljárunk a templomba és emlékezünk a szövetségeinkre, felkészülhetünk arra, hogy személyes iránymutatást kapjunk az Úrtól.”
Ez így igaz! Amikor édesapám halála után oly sokat küszködtem azzal, hogy érezzem Mennyei Atya és Jézus Krisztus szeretetét az életemben, e vigasztaló szövetség és áldás tanulmányozása segített újra meglátnom az Ő szeretetük és világosságuk apró felsejléseit.
A szövetségeink Istenhez és egymáshoz kötnek minket
A templomi pecsételésünk még jelentőségteljesebbé vált számomra, miután édesapám elhunyt. Rájöttem, hogy minden szövetség, amelynek a megkötésére és megtartására Mennyei Atyánk kér minket, gyönyörű kiváltság számunkra.
A szövetségek nem csupán egyszerű ígéretek – ezek jelentik a kulcsot, amely segít meghívni az életünkbe a Szabadító hatalmát. Lehetővé teszik számunkra, hogy továbbhaladjunk és reménykedjünk az élet szívfájdalmai és kihívásai ellenére is. Mivel egyre nagyobb hozzáférésem van Jézus Krisztus gyógyító hatalmához, örömmel tudok mindvégig kitartani, tudván, hogy újra látni fogom az édesapámat.
Eyring elnök ígérete szerint: „Bármi legyen is a vége, a templomi szövetségeknek köszönhetően minden rendben lesz.”
Nagyon hálás vagyok Jézus Krisztus evangéliumáért, valamint az abból eredő folyamatos reményért és békességért, különösen akkor, amikor békességre van szükségem a bizonytalanság és a veszteség idején. Még mindig bánatot érzek, de a szövetségeim eltöltik boldogsággal a lelkemet, és segítenek abban, hogy továbbra is reményteljesen haladjak tovább.
Arra buzdítalak téged, hogy gondolkodj el a megkötött szövetségeid jelentőségén, és azon, hogy miként kapcsolnak össze téged nap mint nap Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal. Tudom, hogy amiképpen a Szabadító velem járja a szövetség ösvényét, melletted is ott lesz, amikor Őhozzá fordulsz.