1. lecke
Jézus az élő Krisztus
Bevezetés
Napjaink tanúi kijelentették: „Felszentelt apostolaiként bizonyságunkat tesszük, hogy Jézus az Élő Krisztus” (Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága. Liahóna, 2000. ápr. 3.). Mivel úgy tűnik, a világ nem ismeri Jézus Krisztus valódi természetét és az Atyaistenhez fűződő kapcsolatát, fontos, hogy legyenek hű tanúi Isten Szeretett Fiának. Ez a lecke segíteni fog a tanulóknak, hogy felismerjék ezt a szükséget, és megtanulják, hogyan tudnak jobban tanúbizonyságot tenni Jézus Krisztusról a családtagjaiknak, barátaiknak és ismerőseiknek.
Háttérolvasmányok
-
Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága. Liahóna, 2000. ápr. 2–3.
-
Dieter F. Uchtdorf: A személyes bizonyság hatalma. Liahóna, 2006. nov. 37–39.
Javaslatok a tanításhoz
Az élő Krisztus
Írd fel a táblára a következő kérdést:
Mondd el a tanulóknak, hogy sokan a bizonyságuk megosztásával válaszolják meg ezt a kérdést. Ilyen bizonyságot juttat kifejezésre a Tudom, hogy jó Megváltóm él című himnusz is (Himnuszok, 78. sz.). Add ki a himnusz szövegét az osztálynak, és oszd négy csoportra a tanulókat. Minden csoport kapja meg az egyik versszak szövegét, és kérd meg őket, hogy olvassák el. Elegendő idő után tedd fel a következő kérdéseket:
-
Mely szavakkal vagy kifejezésekkel fejezi ki ez a himnusz azt, hogy ki Jézus Krisztus és mit tesz Ő értünk? (A válaszok között szerepeljenek a következők: „tanítóm”, „Barátom a mennyben”, „Királyom s Főpapom”, „ki engem megváltott”. Jézus megáld minket a szeretetével, közbenjár értünk, vezérel bennünket, vigaszt nyújt nekünk és élettel megáld.)
-
Milyen szavakkal fejezi ki ez a himnusz azt, hogy milyen hatással lehet ránk a Jézus Krisztusról való bizonyság? (A válaszok tartalmazzák ezeket: megvigasztal, öröm.)
Mondd el az osztálynak, hogy az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma nyilvánosan kijelentették közös bizonyságukat Jézus Krisztusról Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága című dokumentumban (lásd Liahóna, 2000. ápr. 2–3.). Adj minden tanulónak egy példányt ebből a bizonyságból, és mondd el, hogy e kurzus sok leckéje témájának az ebben a sugalmazott dokumentumban álló tanok és tantételek képezik az alapját. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az első bekezdést:
„Amint megemlékezünk Jézus Krisztus kétezer évvel ezelőtti születéséről, bizonyságunkat tesszük az Ő páratlan életének valóságáról, nagyszerű engesztelő áldozatának végtelen tisztaságáról és erejéről. Senki más nem volt hasonlóan mély hatással mindazokra, akik a földön éltek, és akik még ezután fognak élni” (Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága. Liahóna, 2000. ápr. 2.).
-
Mit szeretnétek, milyen hatással legyen rátok Jézus Krisztus és örökkévaló evangéliuma tanulmányozása ebben a szemeszterben? (A tanulók válaszai közben kihangsúlyozhatod, hogy Jézus Krisztus életének őszinte tanulmányozása segíteni fog nagyra becsülnünk, milyen mély hatással volt eddig és lehet továbbra is Ő az életünkre.)
-
Mi módon volt és van hatással a Szabadító mindenkire, aki valaha is élt vagy élni fog a földön? (A tanulók válaszai során mindenképpen fektess hangsúlyt a Szabadító egyetemes engesztelésére.)
Mondd el a tanulóknak, hogy ez a kurzus a Szabadítónak a halandóság előtti, halandó és halandóság utáni életén át végzett örökkévaló szolgálatára fog összpontosítani. Amikor a tanulók tanulmányozzák a Szabadító számos isteni szerepkörét, elmélyül majd az Iránta érzett szeretetük és Róla való bizonyságuk.
János 20:30–31; 1 Nefi 6:4; 2 Nefi 25:23, 26
A szentírások azért íródtak, hogy az emberek hihessenek Jézus Krisztusban
Kérdezd meg a tanulóktól, szerintük hány könyv íródott Jézus Krisztusról. Mondd el, hogy Jézus Krisztus életét egyedül a szentírásokra összpontosítva lehet megfelelően tanulmányozni. Kérj meg három tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a következő szentírásrészeket: János 20:30–31; 1 Nefi 6:4; 2 Nefi 25:23, 26. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék meg, mi okból jelentenek értékes forrást a szentírások a Szabadító örökkévaló szolgálatának tanulmányozása során.
-
Milyen tantételt tanítanak ezek a részek a szentírások céljáról? (A tanulók talán más szavakat használnak, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Amikor tanulmányozzuk a Szabadítóról szóló szentírásrészeket, erősödni fog a Róla való bizonyságunk, és közelebb kerülünk Őhozzá.)
Tedd ki a következő idézetet D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:
„…minden szentírásnak az a célja, hogy betöltse lelkünket az Atyaistenbe és Fiába, Jézus Krisztusba vetett hittel…
A hit a Szentlélek lelkünknek tett tanúbizonyságából ered. [Lélek szól a lélekhez], amikor Isten szavát halljuk vagy olvassuk. Aztán pedig úgy lesz egyre érettebb a hit, hogy továbbra is lakmározunk az igéből” (A szentírás áldása. Liahóna, 2010. máj. 34–35.).
-
Hogyan segíthetnek a szentírások megerősítenünk a Jézus Krisztusba vetett hitünket, vagy közelebb kerülnünk Őhozzá?
-
Nektek miként erősítette meg a Jézus Krisztusba vetett hiteteket és a Róla való bizonyságotokat a szentírások tanulmányozása?
Adj minden tanulónak egy példányt a Tanulói olvasmányok rész alatti, e kurzushoz kapcsolódó források felsorolásából. (Ez lehet papíralapú másolat, illetve elmondhatod a tanulóknak, hol találhatják meg a listát elektronikusan.) Kérd fel a tanulókat arra, hogy a kurzust kísérő tanulói olvasmányokat tegyék mindennapos szentírás-tanulmányozásuk részévé e szemeszter során. Biztosítsd őket afelől, hogy ha eleget tesznek e felkérésnek, akkor a Szentlélek tanítani fogja őket, és közelebb kerülnek a Szabadítóhoz.
Jézus Krisztus tanúivá válni
Mondd el a tanulóknak, hogy nem elegendő pusztán az, ha tanulunk a Szabadítóról a szentírásokból. Személyes lelki tanúságot, vagyis bizonyságot is kell nyernünk a Szentlélek hatalma által arról, hogy Jézus a Krisztus, a Felkent, a mi Szabadítónk és Megváltónk. Oszd meg az osztállyal a következő kijelentést Dieter F. Uchtdorf elnöktől az Első Elnökségből:
„Nem függhetünk mások bizonyságától. Saját magunktól kell tudnunk. Gordon B. Hinckley elnök azt mondta: »Minden utolsó napi szent felelőssége, hogy minden kétséget kizáró bizonyossággal tudja önmaga számára, hogy Jézus az élő Isten feltámadt, élő Fia« (“Fear Not to Do Good,” Ensign, May 1983, 80).
Ennek a biztos tudásnak és szilárd meggyőződésnek isteni kinyilatkoztatás a forrása, »mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke« (Jelenések 19:10).
Akkor nyerjük el ezt a bizonyságot, amikor a Szent Lélek szól a bennünk lévő lélekhez. […]
Ennek a bizonyságnak a lényege mindig is a Jézus Krisztusba és az Ő isteni küldetésébe vetett hit és tudás lesz” (A személyes bizonyság hatalma. Liahóna, 2006. nov. 38.).
-
Mit gondoltok, miért Jézus Krisztusnak kell a bizonyságunk középpontjában állnia?
-
Érzéseitek szerint mit szeretne Jézus Krisztus, mit tegyetek a Róla való bizonyságotokkal?
Tedd ki a következő idézetet D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:
„Az embereknek látniuk kell bennünk valamit Jézus Krisztusból. A tetteink, a beszédünk, a tekintetünk és még a gondolataink is Őt és az Ő útjait tükrözik majd. […] Bár nem voltunk jelen a szolgálatánál, ha kutatjuk a szentírásokat, láthatjuk Jézust, és azt, hogy mit mondott és mit tett. Ha pedig követjük ezt a mintát, azzal Őróla tanúskodunk” (Krisztus tanújává válni. Liahóna, 2008. márc. 60.).
Tedd fel a tanulóknak a következő ellenőrző kérdéseket:
-
Hogyan láttatok másokat tanúságot tenni Jézus Krisztusról a saját cselekedeteik által?
-
Figyelembe véve, hogy milyen világban élünk, mit tehetünk, hogy a Szabadítóról való tanúságtételünk és bizonyságunk hatással lehessen másokra?
Tegyél bizonyságot arról, hogy amikor bizonyságot kapunk Jézus Krisztusról a Szentlélek hatalma által, felelősségünk azt meg is osztani.
Kérd fel a tanulókat arra, hogy életük minden napján legyenek készek bizonyságot tenni Jézus Krisztusról szavaik és tetteik által. Biztasd őket arra, hogy a következő órára olvassák el a kijelölt tanulói olvasmányokat, és legyenek készek megosztani a meglátásaikat, feltenni a kérdéseiket, és részt venni az órai beszélgetésben.
Tanulói olvasmányok
-
Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága. Liahóna, 2000. ápr. 2–3.
-
Dieter F. Uchtdorf: A személyes bizonyság hatalma. Liahóna, 2006. nov. 37–39.