12. lecke

Csodatételek Palesztina útjain

Bevezetés

„[Jézus Krisztus] beteget gyógyítva, vakot látóvá téve és holtat feltámasztva járta Palesztina útjait” (Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága. Liahóna, 2000. ápr. 2.). A csodák fontos részét képezték a Szabadító könyörületes halandó szolgálatának, ugyanakkor bizonyítékul is szolgáltak hatalmára és felhatalmazására, hitelt adva azon állításának, hogy Ő a Messiás. Amikor hitet gyakorolunk Jézus Krisztusban, mi is tanúi lehetünk a Szabadító csodák formájában megmutatkozó szeretetének, könyörületének és hatalmának, vagy megtapasztalhatjuk azt.

Háttérolvasmányok

Dallin H. Oaks, “Miracles,” Ensign, June 2001, 6–17.
Sydney S. Reynolds: A csodák Istene. Liahóna, 2001. júl. 12–14.

Javaslatok a tanításhoz

Márk 1:39–42; 2:1–12; 5:1–8, 19, 22–43; 8:1–9; Lukács 7:11–15; 3 Nefi 17:5–9

A Szabadító csodákat tett halandó szolgálata idején

Írd fel a táblára a következő kifejezéseket: lecsendesítette a tengert, feltámasztotta a halottakat és gonosz lelkeket űzött ki. Kérdezd meg a tanulóktól, szerintük a Szabadító e három csodatétele közül melyik a legnagyobb. Válaszaik után írd hozzá a felsoroláshoz: megalkotta a földet, majd ismét kérdezd meg, melyik csodatételt tartják a legnagyobbnak. Folytasd ezzel: lelkeket térített meg, végezetül pedig írd fel: szenvedett és meghalt a bűneinkért.

Kérdezd meg a tanulóktól, hogyan határoznák meg a csoda szót. Válaszaik után tedd ki az alábbi definíciót, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

„[A csoda] rendkívüli esemény, amelyet Isten hatalma idéz elő. A csodák fontos alkotóelemek Jézus Krisztus munkájában. Ide tartoznak a gyógyítások, a halottak életre keltése, valamint a feltámadás. A csodák részét képezik Jézus Krisztus evangéliumának. Hitre van szükség a csodák megnyilvánulásához” (Kalauz a szentírásokhoz: csodák; scriptures.lds.org).

Milyen további példákat tudtok mondani olyan csodákra, melyeket Jézus a halandó szolgálata során tett? (Írd fel a táblára a tanulók válaszait.)
Miért fontos felismerni, milyen messzeható a Szabadító hatalma?

Sorold fel a táblán a következő szentírásutalásokat, és kérd meg a tanulókat, válasszanak egyet, amelyet tanulmányozni fognak: Márk 1:40–42; Márk 5:1–8, 19; Márk 8:1–9; Lukács 7:11–15; és 3 Nefi 17:5–9. Keressenek az olvasott részben egy csodát, melyet a Szabadító tett, és fogalmazzák meg, miként jelképezi a hatalmát. Elegendő idő után beszéljétek meg a következő kérdéseket:

Milyen csodatételről olvastatok, és az miként szemlélteti a Szabadító hatalmát?
Hogyan segít nektek hinni a Szabadítóban, ha megértitek a csodatételekre való hatalmát? (A tanulók válaszai közben rámutathatsz, hogy évszázadokkal a Szabadító születése előtt próféták előre látták, hogy csodákat fog tenni a földi szolgálata során [lásd 1 Nefi 11:31; Móziás 3:5–6]. Ennek ismerete segített a születése előtt élőknek, hogy nagyobb hitük legyen Benne.)

Kérd meg a tanulókat, hogy újra nézzenek bele a tanulmányozott szakaszba, és keressék ki, mi okból vitte véghez Jézus az adott csodát. Beszéljétek meg a következő kérdéseket:

Mi áll e szentírásokban, miért tette a Szabadító az adott csodát, amelyről olvastatok? (Több tanulónak is adj lehetőséget a válaszadásra. Minden példában említésre kerül a Szabadító könyörülete. Mondd el a tanulóknak, hogy amikor megtanulják felismerni az ilyen mintákat és motívumokat a szentírásokban, azzal egyre mélyebben fogják ismerni a szentírásokat.)
Milyen módokon szemléltették ezek a csodatételek a Szabadító könyörületét?
Min változtat az, ha tudjuk: a Szabadító hatalmas könyörülete miatt olykor csodát tett? (A tanulók válaszai után hangsúlyozd ki, hogy amikor hitet gyakorlunk Jézus Krisztusban, akkor részesülhetünk az Ő nagy hatalmából, és érezhetjük az irántunk való könyörületét.)

Zárd le a lecke e részét azzal, hogy felkérsz egy tanulót az Apostolok cselekedetei 10:38 felolvasására, miközben a többiek követik a szöveget. Azután kérdezd meg a tanulóktól:

Mit jelent az, hogy Jézus „meggyógyít[ott] mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak”? (Ez a kifejezés utalhat Jézus azon csodatételeire, amelyek során ördögöket űzött ki, ugyanakkor utalhat a legnagyobb csodára is – arra a lelki gyógyulásra, melyet Jézus a bűn elnyomása alatt szenvedőknek hozott. Mutass rá, hogy noha a fizikai gyógyítás fontos részét képezte a Szabadító szolgálatának, annak hatásai időlegesek voltak. A lelki gyógyítás áldása viszont örökkévaló volt – és ma is az.)

Márk 2:1–12; 5:22–43

A Jézus Krisztusba vetett hit csodákat idéz elő az életünkben

Mondd el a tanulóknak, hogy bár fontos tudni, hogy Jézus csodákat tett, miközben „[be]járta Palesztina útjait” (Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága. 2.), talán még fontosabb tudni azt, hogy ma is folytatja a csodatételt. A tanulók olvassák el magukban az Ether 12:12, 18-at, és írjanak le egy evangéliumi tantételt, melyet e versekből tanulnak. Kérd meg néhányukat, hogy osszák meg az osztállyal, amit írtak. (A válaszok között szerepeljen a következő igazság: Amikor hitet gyakorlunk Jézus Krisztusban, tanúi lehetünk az Ő csodálatos hatalmának az életünkben.)

Hogy segíts a tanulóknak jobban kibontani ezt az igazságot, írd fel a táblára az alábbi szentírásutalásokat: Márk 2:1–12; Márk 5:22–24, 35–43; és Márk 5:25–34. (Megjegyzés: Rámutathatsz, hogy ezek a szakaszok egy újabb szentírásbeli mintát vagy motívumot jelenítenek meg.) Oszd az osztályt három részre. Add ki mindegyik csoportnak az egyik szakaszt, és kérd meg őket, hogy keressék meg, hogyan nyilvánult meg bennük a Jézus Krisztusba vetett hit. Elegendő idő eltelte után kérdezd meg:

Milyen bizonyítékokat láttatok a Jézus Krisztusba vetett hitre?

Adj minden tanulónak egy példányt „A betegek meggyógyítása” című kiosztandó anyagból.

A betegek meggyógyítása

Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy a hit elengedhetetlen a csodák bekövetkezéséhez:

„A hit elengedhetetlen a menny hatalma általi gyógyításhoz. A Mormon könyve azt tanítja, hogy »amikor nincs hit az emberek gyermekei között, akkor Isten nem tud csodát tenni közöttük« (Ether 12:12) [lásd még 1 Nefi 7:12; T&Sz 35:9]. A betegek szolgálatáról szóló egyik figyelemre méltó beszédében Spencer W. Kimball elnök azt mondta: »Gyakran alábecsüljük a hit szükségességét. Úgy tűnik, hogy a beteg és családja sokszor teljes mértékben a papság hatalmára és a reményeik szerint a szolgáló férfitestvérek birtokában lévő gyógyítás ajándékára támaszkodik, holott a felelősség nagyobb része a megáldott személyen nyugszik. […] Lényegi összetevő az egyén hite, amennyiben az illető tudatánál van, és felelősségre vonható. A Mester oly gyakran ismételte: ‘a te hited megtartott téged’ [Máté 9:22], hogy ez szinte refrénné vált« [“President Kimball Speaks Out on Administration to the Sick,” New Era, Oct. 1981, 47]” (A betegek gyógyítása. Liahóna, 2010. máj. 49.).

Dallin H. Oaks elder emlékeztetett minket továbbá arra is, hogy a hit meglétének fontos részét képezi az, hogy hajlandóak vagyunk elfogadni Isten akaratát:

„Isten papságának kétségbevonhatatlan hatalmát gyakorolva, és becsben tartva ígéretét, mely szerint hallja és megválaszolja a hit imáját, mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a hit és a papság gyógyító hatalma nem eredményezhet annak akarata ellenére való hatást, akinek a papságát gyakoroljuk. Ezt [a tantételt] tanítja meg az a kinyilatkoztatás, amely arra utasítja az eldereket, hogy tegyék kezeiket a betegekre. Az Úr azt ígéri, hogy »akinek van belém vetett hite a gyógyuláshoz, és nincs halálra szánva, az meggyógyul« (T&Sz 42:48; kiemelés hozzáadva). Hasonlóképpen az Úr egy másik, napjainkban adott kinyilatkoztatásban kijelenti, hogy amikor valaki »Isten akarata szerint kér, …úgy lesz meg, amint kéri« (T&Sz 46:30) [lásd még 1 János 5:14; Hélamán 10:5].

Mindebből megtudjuk, hogy ha még elegendő is a gyógyulásba vetett hit, az Úr szolgái az Ő isten hatalmát gyakorolva nem adhatnak gyógyulást eredményező papsági áldást akkor, ha a gyógyulás nem az Úr akarata.

Isten gyermekeiként, ismerve az Ő hatalmas szeretetét s tudva, hogy végső soron Ő tudja, mi szolgálja leginkább örök jólétünket, bízunk Benne. Az evangélium első tantétele az Úr Jézus Krisztusba vetett hit, és a hit bizalmat jelent. Ezt a bizalmat éreztem ki abból a beszédből, melyet unokatestvérem egy komoly betegségben elhunyt tizenéves leány temetésén mondott. Ezekkel a szavakkal lepett meg, majd emelt fel engem: »Tudom, hogy az Úr akarata volt, hogy meghaljon. Kitűnő orvosi ellátásban részesült. Kapott papsági áldásokat. Neve ott volt a templom imajegyzékén. Imák százai hangzottak el egészsége helyreállításáért. És tudom, hogy ebben a családban van elég hit ahhoz, hogy biztosan meggyógyult volna, ha nem az Úr akarata lenne, hogy most vigye haza őt.« Ugyanezt a bizalmat éreztem ki egy másik, tizenéves korában rákban elhunyt kiváló leány apjának szavaiból. Kijelentette: »Családunk Jézus Krisztusba vetette a hitét, és ez nem függ a dolgok kimenetelétől.« Igaznak tartom ezeket az állításokat. Minden tőlünk telhetőt megteszünk szeretteink meggyógyításáért, majd pedig bízunk az Úrban az események kimenetelét illetően” (A betegek gyógyítása. Liahóna, 2010. máj. 50.).

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogy a hit alapvető követelmény a csodatételhez, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a kiosztott anyagról az első idézetet Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjától, azután kérdezd meg:

Milyen fontos igazságokat tanított Oaks elder a hitről?

Oaks elder további meglátásait illetően olvasd fel vagy mondd el a saját szavaiddal a kiosztott anyagon álló második idézetet. Megemlítheted, hogy Oaks elder papságviselőkhöz intézte ezeket a szavakat. Beszéljétek meg a következő kérdéseket:

Mit mondott Oaks elder, mi kívántatik meg tőlünk, amikor csodáért imádkozunk?
Miért fontos szem előtt tartani, hogy kérésünknek összhangban kell állnia Mennyei Atyánk akaratával?

Tegyél bizonyságot arról, hogy manapság is történnek csodák. Oszd meg a következő kijelentést Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Nap mint nap csodák történnek egyházunk munkájában és tagjaink életében. Sokan voltatok már tanúi csodáknak, talán többnek is, mint tudatában vagytok” (“Miracles,” Ensign, June 2001, 6).

Mit gondoltok, miért nem ismerjük fel mindig az életünkben végbemenő csodákat? (Miközben a tanulók válaszolnak, rámutathatsz, hogy kevés olyan csoda van, amely az Úr hatalmának látványos megnyilvánulásaival jár. Sok csoda viszonylag kicsi, és a világ szeme elől elrejtve következik be. [Lásd Sydney S. Reynolds: A csodák Istene. Liahóna, 2001. júl. 12–14.])
Mit tárnak fel ezek a kicsiny, titokban bekövetkező csodák arról, hogy Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus mennyire érdeklődik irántunk?
Milyen példákat tudtok mondani „kicsi” vagy „hétköznapi” csodákra? (Ha senki sem válaszol, megoszthatsz néhány csodát, amelyet Sydney S. Reynolds nőtestvér, az Elemi Általános Elnökségének egykori tagja említett ebben a beszédében: A csodák Istene. [Liahóna, 2001. júl. 12–14.].)

Kérd meg a tanulókat, hogy írásban válaszoljanak a következő kérdésre:

Mit tehetnétek, hogy még jobban fel tudjátok ismerni az életetekben az Úr csodáit – legyenek akár kicsik, akár nagyok –, és nagyobb hálát érezzetek irántuk?

Biztasd a tanulókat, hogy imádságos lélekkel vegyék fontolóra, miként cselekedhetnének a leírtak szerint. A lecke zárásaként kérdezd meg, van-e valaki, aki szeretné megosztani a bizonyságát a Szabadítóról és a szeretetről, melyet Tőle és Iránta éreztek már eddigi életük során.

Tanulói olvasmányok

Márk 1:39–42; 2:1–12; 5:1–8, 19, 22–43; 8:1–9; Lukács 7:11–15; 1 Nefi 11:31; Móziás 3:5–6; 3 Nefi 17:5–9.
Sydney S. Reynolds: A csodák Istene. Liahóna, 2001. júl. 12–14.