17. lecke

A Szabadító szenvedett és meghalt a Kálvária keresztjén

Bevezetés

Halandó szolgálata végéhez közeledve a Szabadítót „hamis vádak alapján letartóztatták és ítélkeztek felette, bűnösnek mondták ki, hogy megnyugtassák a tömeget, s arra ítélték, hogy meghaljon a Kálvária keresztjén” (Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága. Liahóna, 2000. ápr. 2.). Ebben a leckében azt a fontos igazságot hangsúlyozzuk, hogy Jézus Krisztus maga engedte, hogy szenvedjen és meghaljon mások keze által, senki emberfia nem vette el tőle az életét.

Háttérolvasmányok

• Jeffrey R. Holland: Senki nem volt Vele. Liahóna, 2009. máj. 86–88.

Javaslatok a tanításhoz

Máté 27:26–54; János 10:11–18; 19:10–11; 1 Nefi 19:9

Jézus Krisztusnak hatalmában állt letennie az életét

Tedd ki A keresztre feszítés képet (Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 57. sz.; lásd még LDS.org).

A tanulók képzeljék el, hogy ott vannak a hithű jelenlévők között a képen, miközben felolvasod a Máté 27:26–54-et. Buzdítsd a tanulókat, hogy kövessék a szöveget, és gondolják át, milyen lehetett szemtanúja lenni Jézus Krisztus keresztre feszítésének. Az olvasás befejeztével kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, szerintük milyen gondolatok és érzések támadtak ezekben a szemtanúkban. Jó néhány válasz után kérdezd meg az osztálytól:

• Bennetek milyen érzések vannak a Szabadító iránt, miután elolvastuk és megbeszéltük ezt a beszámolót?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a János 10:11, 17–18-at. Elegendő idő eltelte után kérdezd meg:

• Mit tanítanak ezek a versek a keresztre feszítésről és Jézus Krisztus haláláról? (Győződj meg róla, hogy a tanulók értik, hogy Jézus Krisztus hatalmat kapott az Atyától élete letételére és újra felvételére.)

Tedd ki a következő tanítást James E. Talmage eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

„[Jézus] halhatatlan eredetének természetes következményeként, mivel halhatatlan Apa földre született Fia volt, nem volt kitéve a halálnak, csak ha Ő adta meg magát annak. Jézus a Krisztus életét nem lehetett elvenni, csak úgy, hogy Ő is akarta és hagyta. Örökölte élete letételének a hatalmát, valamint megölt testének halhatatlan állapotban való felvételének a hatalmát” (Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 418).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel hangosan a Máté 26:53–54-et, egy másikat pedig, hogy olvassa fel hangosan a János 19:10–11-et. A tanulók kövessék a szöveget, és hasonlítsák össze a két részt.

• A Mátéban található beszámoló szerint milyen segítség állt Jézus Krisztus rendelkezésére?

• Mit tudunk meg a Jánosban található versekből? (A tanulók fogalmazhatnak másképp is, de határozzák meg a következő tant: Senki emberfia nem vehette el Jézus Krisztus életét; saját akaratából szenvedte el a halált.)

• Ha Jézus angyalok seregeit is segítségül hívhatta volna, akkor szerintetek miért engedte, hogy keresztre feszítsék?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel hangosan az 1 Nefi 19:9-et, az osztály pedig mondja meg, mit jelent az eltűri szó. (Az eltűri szó itt azt jelenti, hogy megengedi, hagyja. Javasolhatod a tanulóknak, hogy az 1 Nefi 19:9 mellé írják oda a szentírásuk margójára: „hagyja”.)

• Miért hagyta maga a Szabadító, hogy keresztre feszítsék?

Kiteheted a következő idézetet Alexander B. Morrison eldertől a Hetvenektől, és megkérhetsz egy tanulót, hogy olvassa fel:

„Az Isten minden gyermeke iránti szeretete vezette Jézust, egyedüliként az ő bűntelen tökéletességében, hogy magát váltságdíjként felkínálja mások bűnei ellenében. […] Akkor ez volt a végső ok, amely Jézust a földre hozta, hogy »szenvedjen, vérezzen és meghaljon az emberért« [“’Tis Sweet to Sing the Matchless Love,” Hymns, no. 176]. [Eljött]…, hogy megfizessen a bűneinkért, felemeltessék a keresztre, hogy minden embert magához [vonzhasson] (lásd 3 Ne. 27:14)” („Azért jöttem e világra”. Liahóna, 2000. jan. 29–30.).

Mutass rá, hogy Jézus Krisztus az Ő Atyja iránti hatalmas szeretete, valamint az irántunk érzett szeretete miatt szenvedte el a keresztre feszítést. majd kérdezd meg:

• Amikor esetleg nehéz dolgokat tapasztaltok meg, hogyan segít nektek kitartani az a tudat, hogy a Szabadító az Atyja és az irántunk érzett szeretete miatt saját akaratából alávetette magát a keresztre feszítésnek?

Máté 27:46; Lukács 23:34–46; János 19:26–30

Jézus Krisztus befejezte halandó küldetését

Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni, milyen volt a keresztre feszítés általi halál, megoszthatod a következőket:

„Úgy tűnik, a keresztre feszítés általi halál magában foglalt minden olyan borzalmat és rettenetet, melyet a fájdalom és a halál csak okozni képes – a szédülést, görcsöt, szomjúságot, éhséget, kialvatlanságot, seblázat, merevgörcsöt, nyilvános megszégyenülést, hosszadalmas gyötrelmet, a halál közeledtének rettenetét, a kezeletlen sebek üszkösödését – mindezt addig fokozva, míg már az elviselhetetlenség határát súrolja, de még azelőtt, hogy az elszenvedőjének enyhülést nyújthatna az eszméletvesztés. A természetellenes testtartás minden mozdulatot fájdalmassá tett; a szétmarcangolt erek és összezúzott inak szűnni nem akaróan, lüktetően fájtak; a sebek begyulladtak és fokozatosan üszkösödtek; az ütőerek a többletterheléstől feldagadtak – különösen a fej és a has területén; és miközben egyre fokozódott e szenvedések mindegyike, társult hozzájuk az égető és elemésztő szomjúság elviselhetetlen kínja; és mindezen testi komplikációk olyan belső izgalmi állapotot és szorongást idéztek elő, mely a halált magát – a rettenetes ismeretlen ellenséget, melynek közeledtétől leginkább irtózik az ember – már kívánatos, pompás felmentő seregnek mutatta.

Ilyen volt az a halál, melyre Krisztust ítélték” (Frederic W. Farrar, The Life of Christ [1964], 641).

Mondd el a tanulóknak, hogy Jézus Krisztus hét dolgot mondott, míg a kereszten volt. Írd fel a táblára a következő hivatkozásokat (a zárójelben lévő idézeteket még ne), és kérd meg a tanulókat, hogy mindenki keressen ki néhányat és találja meg, mit mondott Jézus:

Lukács 23:34 („Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mi cselekesznek.”)

Lukács 23:43 („Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.”)

János 19:26–27 („Asszony, ímhol a te fiad! …Ímhol a te anyád!”)

Máté 27:46 („Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet?”)

János 19:28 („Szomjúhozom.”)

János 19:30 („Elvégeztetett!”)

Lukács 23:46 („Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet.”)

Amikor a tanulók elmondják, mit találtak, más megfogalmazásban írd fel ezeket a kifejezéseket a táblára a hozzájuk tartozó hivatkozások mellé. majd kérdezd meg tőlük:

• Mit árulnak el ezek a kijelentések a Szabadítóról és arról, hogy min ment át a kereszten?

• Mire utalt Jézus, amikor azt mondta, hogy „elvégeztetett!”? (Teljesítette az engesztelés által megkövetelt végtelen szenvedést. Rámutathatsz a tanulóknak, hogy a Máté 27:50 Joseph Smith-féle fordítása így hangzik: „Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván azt mondta: Atyám, bevégeztetett, meglett a te akaratod – majd kiadá a lelkét” [lásd az angol nyelvű utolsó napi szent Bibliakiadásban e vers a lábjegyzetét, mely a JSF, Máté 27:54]. Jézus csak azt követően halt meg, hogy tudta: már mindent elvégzett, amit az Atya elvárt tőle.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Amikor az utolsó fillérig megfizetett, amikor Krisztus hithű elkötelezettsége éppoly nyilvánvalóvá vált, mint amilyen tökéletesen megingathatatlan volt, irgalommal teljes munkája végül »elvégeztetett« [lásd János 19:30]. Habár lehetetlennek tűnt, és senki nem segítette vagy támogatta Őt, a Názáreti Jézus, az élő Isten élő Fia lehetővé tette, hogy élet támadjon ott, ahol mindaddig a halál uralkodott, és örömteli, lelki megváltást hozott a bűn pokoli sötétségéből és kétségbeeséséből. Azon Istenbe vetett hittel, akiről tudta, hogy mellette áll, képes volt diadalmasan így szólni: »Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet« [Lukács 23:46]” (Senki nem volt Vele. Liahóna, 2009. máj. 88.).

Egy másik tanuló olvassa fel a következő idézetet Robert D. Hales eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Jézus úgy döntött, hogy nem távozik ebből a világból, míg mindvégig ki nem tartott, és véghez nem vitte a küldetést, melyet az emberiségért végre kellett hajtania. A Kálvária keresztjén Jézus ezzel az egyszerű megállapítással ajánlotta Atyjának a [lelkét]: »Elvégeztetett« (János 19:30). Miután mindvégig kitartott, megszabadult a halandóságtól.

Nekünk is mindvégig ki kell tartanunk” (A keresztelés szövetsége: a királyságban és a királyságból valónak lenni. Liahóna, 2001. jan. 6.).

• Hogyan segít nekünk ez a két apostol megérteni, hogy mire utalt Jézus, amikor azt mondta, hogy „elvégeztetett!”? (Miután a tanulók válaszoltak, felírhatod a táblára a következő igazságot: Jézus Krisztus hithűen véghezvitt mindent, aminek a megtételét a halandóságban Mennyei Atyánk megparancsolta neki.)

• Milyen segítséget nyújthat nekünk az, ha saját nehéz időszakainkban emlékezünk rá, hogy halandó küldetésének beteljesítéséért mivel nézett szembe és miben tartott ki hithűen a Szabadító?

• Hogyan segíthet nektek Jézus példájának szem előtt tartása annak a véghezvitelében, aminek a megtételére születtetek?

• Hogyan mutathatjuk ki nagyrabecsülésünket mindazért, amit a Szabadító elszenvedett értünk? (A tanulók fogalmazhatnak másképp is, de határozzák meg a következő tantételt: Azzal mutatjuk ki nagyrabecsülésünket azért, amit a Szabadító elszenvedett a kereszten, ha példáját követve hithűen mindvégig kitartunk.)

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mit oszthatnának meg a közösségi médián a Szabadítóval kapcsolatos érzéseikről, és minek a megtétele mellett kötelezik el magukat azért, hogy hűek maradjanak ezekhez az érzésekhez.

Tanulói olvasmányok

• Máté 27:26–54; Lukács 23:34–46; János 10:11–18; 19:10–11, 19–37; 1 Nefi 19:9.

• Jeffrey R. Holland: Senki nem volt Vele. Liahóna, 2009. máj. 86–88.