9. lecke

A Szabadító mélységes hatása

Bevezetés

Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága című dokumentumban az egyházi vezetők kijelentették: „bizonyságunkat tesszük [a Szabadító] páratlan életének valóságáról, nagyszerű engesztelő áldozatának végtelen tisztaságáról és erejéről. Senki más nem volt hasonlóan mély hatással mindazokra, akik a földön éltek, és akik még ezután fognak élni” (Liahóna, 2000. ápr. 2.). Ez a lecke meg fogja mutatni, hogy a Szabadító páratlan többek között azért, mert bűntelen és tökéletesen aláveti magát Mennyei Atyánknak. Amikor tanulmányozzák Jézus találkozását a samáriai asszonnyal a kútnál, a tanulók azt is látni fogják, milyen mélységes hatással lehet Ő mindenkire, aki megnyitja a szívét Őelőtte.

Javaslatok a tanításhoz

Máté 4:1–11; 2 Korinthusbeliek 5:21; Zsidók 2:17–18; 4:15–16; Tan és a szövetségek 20:22

Jézus Krisztus bűntelen életet élt

Az óra kezdetén írd fel a táblára a következőket: saját akaratom és Isten akarata. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 6:38-at. A többiek kövessék a szöveget, és keressék ki, hány olyan döntést hozott Jézus, amely a saját akaratát követte. Kérd meg a tanulókat, gondolják át magukban, ők hány olyan döntést hoztak az utóbbi időben, amelyet a „saját akaratom” fejléc alá lehetne sorolni, és hány olyat, amelyet az „Isten akarata” fejléc alá.

Mondd el a tanulóknak, hogy keresztelkedését követően Jézust olyan dolgok megtételére kísértette Sátán, amelyeket a „saját akaratom” alá lehetne sorolni. Néhány tanuló egymást váltva olvassa fel a Máté 4:1–11-et. A többiek kövessék az olvasást, és figyeljék meg, hogyan kerekedett felül a kísértésen Jézus Krisztus. (Rámutathatsz a tanulóknak, hogy a Máté 4:1–11-hez kapcsolódó Joseph Smith fordítás világossá teszi, hogy a Lélek, nem pedig Sátán vitte fel Jézust a templom csúcsára [lásd 5. vers], onnan pedig egy magas hegyre [lásd 8. vers]. Miután a Lélek e helyekre vitte Jézust, eljött az ördög, hogy megkísértse.)

Mit figyeltetek meg, hogyan reagált a Szabadító a Sátán kísértéseire?
Mit tanultok a Szabadító példájából e versekben?
Miben hasonlítanak azok a kísértések, amelyekkel a Szabadítónak szembe kellett néznie, azokhoz, amelyekkel mi szembenézünk az életünkben?

Tedd ki és olvasd fel a következő kijelentést David O. McKay elnöktől (1873–1970), aki magyarázatot fűzött Jézus kísértéseihez a pusztában:

„Szinte minden kísértés, amely elétek vagy elém tárul, ezen alakok egyikét ölti. Osztályozzátok őket, és látni fogjátok, hogy e három kategóriába besorolható szinte minden létező kísértés, amely beszennyez titeket és engem, bármily csekély mértékben is, ezek pedig a következők: (1) a test étvágyára irányuló kísértés, (2) meghajolni azok kevélysége, divatja és hiúsága előtt, akik elidegenedtek Isten dolgaitól, vagy (3) kielégíteni a szenvedélyt vagy vágyat a világ kincseire, vagy az emberek közötti hatalomra” (“Unspotted from the World,” Ensign, Aug. 2009, 27).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Zsidók 2:17–18; 4:15–16-ot. Egy másik tanuló olvassa fel a Tan és a szövetségek 20:22-t. Az osztály kövesse az olvasást, és figyeljék meg, találnak-e hasonlóságot a két szakasz között, azután tedd fel a következő kérdéseket:

Miért volt szükséges, hogy Jézus megtapasztalja a kísértéseket?
Miért fontos megértenünk, hogy Jézus Krisztus ugyanolyan kísértéseknek volt kitéve, mint manapság mi?

Mondd el a tanulóknak, hogy a mai lecke egyik célja a Szabadító páratlan életének szemléltetése. Kérdezd meg az osztálytól, hogy az eddig tanulmányozott szentírásrészek miként szemléltetik a Szabadító páratlan életét. (A tanulók fogalmazzák meg ezt a tantételt: Jézus Krisztus páratlan életet élt, mert soha nem engedett a kísértésnek és soha nem követett el bűnt.)

Tedd ki a következő idézetet Howard W. Hunter elnöktől (1907–1995), és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

„Fontos szem előtt tartanunk, hogy Jézus képes volt a bűnök elkövetésére, meg tudott volna hajolni, semmissé téve az élet és szabadítás tervét, de mégis hű maradt. Ha nem lett volna lehetősége meghajolni Sátán csábítása előtt, akkor nem is lett volna igazi próbatétel, nem lett volna valódi győzelem a végkimenetel. […] Tökéletes és bűntelen volt, nem azért, mert annak kellett lennie, hanem inkább azért, mert világosan és eltökélten az akart lenni” (“The Temptations of Christ,” Ensign, Nov. 1976, 19).

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Lukács 22:42, 44-et és a 3 Nefi 11:11-et, és keressék meg benne Jézus Krisztus egy másik olyan jellemvonását, amely páratlan életét példázza. (A tanulók fogalmazzák meg, hogy a Szabadító alávetette magát az Atya akaratának.)

Tedd ki a következő idézetet Ezra Taft Benson elnöktől (1899–1994), és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

„Elszenvedte minden ember fájdalmát a Gecsemánéban, hogy nekik ne kelljen szenvedniük, ha bűnbánatot tartanak.

Panasz vagy bosszúvágy nélkül alávetette magát ellenségei megaláztatásának és sértéseinek.

Végezetül pedig elviselte a korbácsolást és a kereszt kegyetlen szégyenét. Csak akkor adta át magát önként a halálnak. […]

Tökéletesen engedelmes volt Mennyei Atyánk iránt” (“Jesus Christ: Our Savior and Redeemer,” Ensign, Nov. 1983, 7, 8).

Tedd fel az alábbi ellenőrző kérdéseket:

Mennyei Atyánk szabadítás tervében miért volt szükséges, hogy Jézus tökéletesen bűntelen legyen, és tökéletesen alávesse magát a Mennyei Atya akaratának? (A tanulók különféle válaszokat adhatnak, de fogalmazzák meg ezt az igazságot: A szabadítás terve megkívánta Jézustól a tökéletes engedelmességet annak érdekében, hogy el tudja végezni az engesztelést.)
Milyen hatással van a Jézus Krisztusba vetett hitetekre az a tudat, hogy Ő tökéletesen bűntelen volt, és tökéletesen engedelmeskedett Mennyei Atyánk akaratának? (A tanulók válaszai közben hangsúlyozd ki, hogy erőt kaphatunk a kísértések legyőzéséhez és az engedelmességhez, amikor Jézus Krisztus példáját követve az Atya akaratának megtételére törekszünk a sajátunk helyett.)

János 4:1–29

A Szabadító mélységes hatása

Írd fel a táblára vagy tedd ki a következő mondatot Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága dokumentumból (Liahóna, 2000. ápr. 2.):

„Senki más nem volt hasonlóan mély hatással mindazokra, akik a földön éltek, és akik még ezután fognak élni.”

A következő kérdés feltevésével segíts a tanulóknak elmélkedni ezen a kijelentésen:

Jézus Krisztus mely jellemvonása tette lehetővé számára, hogy ilyen hatással legyen mindenkire, aki valaha is élt, él vagy élni fog?

Mondd el a tanulóknak, hogy az egyik személy, akire Jézus mély hatást gyakorolt a halandó szolgálata során, egy szamaritánus asszony volt. Segíts a tanulóknak a szentírásukban található tanulmányi segédletekből információt gyűjteni a szamaritánusokról (lásd Kalauz a szentírásokhoz: szamaritánusok; scriptures.lds.org). Foglald össze a János 4:1–8-at, azután kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 4:9-et. Mutass rá, hogy az asszony Jézusnak adott válasza némiképp feltárja, milyen ellenséges érzelmek uralkodtak akkoriban a zsidók és a szamaritánusok között. Azután kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a János 4:10–15-öt. Elegendő idő után tedd fel a következő kérdéseket:

Hogyan jellemeznétek a Jézus és az asszony közötti beszélgetést?
Mit kínált fel az asszonynak Jézus?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 4:16–19-et. A többiek kövessék az olvasást, és képzeljék maguk elé, milyen lehetett volna az e párbeszédben megjelenített nőnek lenni. (Megjegyzés: A vizualizálás [elképzelés] segít életre kelteni és valóságossá tenni az adott szentírásbeli beszámolót.) Azután tedd fel a következő kérdéseket:

Milyen gondolataitok lettek volna a samáriai asszony helyében? Miért?
Milyen bizonyítékát látjátok annak, hogy Jézus hatást gyakorolt rá? (Mutass rá, hogyan alakult, hogy milyen nevekkel illette Őt az asszony: „zsidó” [9. vers]; „Uram” [11., 15. vers]; majd pedig „próféta” [19. vers].)

Néhány tanuló egymást váltva olvassa fel a János 4:20–29-et. Kérd meg az osztályt, hogy figyeljenek fel a Szabadító megszólításaira a 25. versben és a 29. versben. Azután kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el egy pillanatra, mielőtt választ adnának a következő kérdésre:

Mit tett a Szabadító ilyen rövid idő leforgása alatt, ami miatt az asszony már nem pusztán „zsidónak” tekintette (9. vers), hanem „a Krisztusnak” (29. vers)? (Kérd meg a tanulókat, osszák meg, mit figyeltek meg ezekben a szakaszokban. A válaszok között szerepelhetnek a következők: Jézus tiszteletet tanúsított az asszony iránt; tant tanított neki; oly módon tanította, hogy a Szentlélek bizonyságot tehetett neki; feltárta az asszony életének néhány személyes részletét; és minden figyelmét rá összpontosította.)
Mit tanít a Szabadító és a samáriai asszony találkozásáról szóló beszámoló arról, hogy hogyan érez irántatok a Szabadító és milyen hatással lehet rátok?
Miben láttátok megnyilvánulni a Szabadító befolyását az életetekben vagy egy ismerősötök életében? Milyen hatást váltott ki a Szabadító befolyása?
Minek a megtétele mellett fogjátok elkötelezni magatokat, ami segít, hogy jobban felismerjétek a Szabadító befolyását az életetekben, és lehetővé teszi e befolyásnak, hogy megváltoztasson benneteket?

Tedd bizonyságodat arról, hogy amikor átadjuk az életünket a Szabadítónak, akkor Ő mélységes hatással lesz ránk. A legnagyobb hatás, amelyet ránk gyakorolhat, akkor fog bekövetkezni, amikor meghívjuk életünkbe engesztelő áldozatának hatalmát, hogy megtisztítson, felemeljen és átformáljon bennünket. Biztasd a tanulókat arra, hogy gondolják át, mit tehetnének, hogy kimutassák hálájukat a Szabadítónak az életükre gyakorolt hatásáért. Kérd meg őket, hogy tegyék meg, amire késztetést éreznek.

Tanulói olvasmányok

2 Korinthusbeliek 5:21; Zsidók 2:17–18; 4:15–16; Tan és a szövetségek 20:22; Máté 4:1–11; Lukács 22:42, 44; János 6:38; 3 Nefi 11:11; János 4:1–29.