19. lecke
Feltámadott!
Bevezetés
„[Jézus Krisztus] Feltámadott a sírból, hogy »zsengéjök« legyen »azoknak, kik elaludtak« (1 Korinthusbeliek 15:20). Feltámadott Úrként ellátogatott azok közé, akiket az életben szeretett” (Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága. Liahóna, 2000. ápr. 3.). Ez a lecke a Jézus Krisztus feltámadásával kapcsolatos tanról és eseményekről tanít. Miközben a tanulók egyre jobban értik a feltámadást és erősödik róla a bizonyságuk, új szemléletmódot és reményt kapnak ahhoz, hogy szembenézzenek a halandóság kihívásaival.
Háttérolvasmányok
-
D. Todd Christofferson: Jézus Krisztus feltámadása. Liahóna, 2014. máj. 111–114.
-
Dallin H. Oaks: Feltámadás. Liahóna, 2001. júl. 16–19.
Javaslatok a tanításhoz
1 Korinthusbeliek 15:12–29
Jézus Krisztus feltámadása
Tedd ki a következő idézetet Joseph Smith prófétától (1805–1844), és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:
„Vallásunk alapvető tantételei az apostolok és a próféták bizonysága Jézus Krisztusról; az, hogy Ő meghalt, eltemették, és harmadnap feltámadt, és felemelkedett a mennybe; és a vallásunkra vonatkozó minden más dolog ennek csupán függeléke” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 52.).
Beszéljétek meg a tanulókkal a következő kérdést:
-
Mit gondoltok, miért csupán „függeléke” minden más evangéliumi tantétel Jézus Krisztus halálának, eltemetésének és feltámadásának?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák át magukban az Ésaiás 25:8-at; a Móziás 16:7–8-at; és az Alma 33:22-t, és nézzék meg, mit prófétáltak az ősi próféták Jézus Krisztus feltámadásáról. Mondják el, mit találtak.
Rajzold fel a táblára a következő táblázatot:
|
Jézus halálból való feltámadása miatt… |
Ha Jézus nem támadt volna fel a halálból, akkor… |
Az osztály egyik fele tanulmányozza a táblázat bal oszlopában található szentírásrészeket, és keresse ki, milyen áldásokat kapunk Jézus Krisztus feltámadásának eredményeképp. Az osztály másik fele tanulmányozza a jobb oszlopban található szentírásrészeket, és keresse ki, mi történt volna, ha Jézus nem támadt volna fel a halálból. Elegendő idő eltelte után kérdezd meg, ki szeretné elmagyarázni, amit megtudott. A következő kérdések feltevésével segíts a tanulóknak az e versek által tanított tan megfogalmazásában:
-
1 Korinthusbeliek 15:20 szerint Pál apostol azt mondta, hogy Jézus „zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak”. Mit jelent ez a kifejezés? (Jézus volt az első, aki feltámadt.)
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el újra az 1 Korinthusbeliek 15:22-t, majd kérdezd meg:
-
Hogyan összegeznétek, milyen egyetemes áldásban részesülünk Jézus Krisztus feltámadása miatt? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tant: Jézus Krisztus engesztelése és feltámadása miatt mindenki fel fog támadni, aki megszületett a halandóságba.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézeteket Howard W. Hunter elnöktől (1907–1995) és Marion G. Romney elnöktől (1897–1988) az Első Elnökségből:
„A feltámadás nélkül Jézus Krisztus evangéliuma bölcs mondások és látszólag megmagyarázhatatlan csodák litániájává válik – mely mondások és csodák végül azonban nem győzedelmeskednének. Nem, a végső győzelem a végső csodában rejlik: mert az emberiség történelmében először valaki, aki meghalt, élő halhatatlanságra támasztotta fel magát. Bizony Ő volt Isten Fia, a halhatatlan Mennyei Atya Fia, és a fizikai és lelki halál feletti győzelme az a jó hír, melyet minden keresztény nyelvnek hirdetnie kell” (Howard W. Hunter, “An Apostle’s Witness of the Resurrection,” Ensign, May 1986, 16).
„»[F]öltámadott, nincsen itt« (Márk 16:6). Ezek a maguk egyszerűségében is elegáns szavak jelentették be a feljegyzett történelem legnagyobb jelentőségű eseményét” (Marion G. Romney, “The Resurrection of Jesus,” Ensign, May 1982, 6).
-
Szerintetek miért „a feljegyzett történelem legnagyobb jelentőségű eseménye” Jézus Krisztus feltámadása?
-
Milyen gondolatokat és érzéseket ébreszt bennetek annak tudata, hogy Jézus Krisztus feltámadása miatt Mennyei Atyánk minden olyan gyermeke fel fog támadni, aki megszületett a földre?
Magyarázd el, hogy a feltámadás nemcsak a fizikai haláltól, hanem a lelki haláltól is megvált minket. Ha nem lenne feltámadás, akkor végül minden ember olyanná válna, mint az ördög (lásd 2 Nefi 9:6–9).
Tegyél bizonyságot arról, hogy Jézus Krisztus feltámadása teljessé tette az engesztelést, és lehetővé tette Isten gyermekei számára az Ő jelenlétébe való visszatérést.
Máté 28; Márk 16; Lukács 24; János 20
A feltámadt Jézus Krisztus tanúi
Kiosztandó anyagként add oda a tanulóknak a következő táblázatot:
A feltámadt Jézus Krisztus újszövetségi megjelenései
|
Hivatkozás |
Meglátogatott személyek |
Dátum vagy időpont |
Helyszín |
Mi történt |
|---|---|---|---|---|
|
Márk 16:19–20; Lukács 24:50–53; Apostolok cselekedetei 1:9–11 | ||||
Minden tanulónak jelölj ki egy vagy két sort a táblázatból. Kérd meg őket, hogy tanulmányozzák a kijelölt sorokban található szentírásrészeket, és nézzék meg, kiket látogatott meg a feltámadt Szabadító. Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit fedeztek fel. A szűkös időkeret miatt buzdítsd a tanulókat, hogy röviden számoljanak be erről, majd beszéljétek meg a következő kérdéseket:
-
Mit tudtatok meg ebből a tevékenységből, hányszor jelent meg a feltámadt Szabadító, és milyen élményekben volt részük azoknak, akiknek megjelent?
-
Ezeken a részeken kívül milyen tanúságtételek vannak még a szentírásokban a feltámadt Jézus Krisztusról? (A tanulók megemlíthetik a nefiták vagy Joseph Smith próféta tanúságtételét.)
-
Miért fontos tudnunk, hogy sok tanúja volt a feltámadt Szabadítónak? (Győződj meg róla, hogy a tanulók értik a következő igazságot: Mivel sokan voltak tanúi a feltámadt Jézus Krisztusnak, biztosak lehetünk abban, hogy Ő él, és hogy a halálunk után mi is újra élni fogunk.)
Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni a Szabadító feltámadásának tanbéli következményeit és azt, hogy Joseph Smith szavaival élve miért függeléke minden más tantétel Jézus Krisztus halálának és feltámadásának, adj minden tanulónak egy példányt a következő idézetből D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az idézetet.
„Ha ugyanis Jézus valóban szó szerint feltámadt, akkor ebből szükségszerűen következik, hogy Ő isteni lény. Nincs egyetlen földi halandó sem, aki saját maga hatalommal bírna arra, hogy a halál után ismét életre keljen. Mivel feltámadt, Jézus nem lehetett csupán egy ács, tanító, rabbi vagy próféta. Mivel feltámadt, Jézusnak Istennek kellett lennie, vagyis az Atya Egyszülött Fiának.
Ebből következik, hogy amit tanított, az igaz; Isten nem képes hazudni [lásd Énós 1:6].
Ebből következik, hogy Ő volt a föld teremtője, ahogyan mondta [lásd például 3 Nefi 9:15].
Ebből következik, hogy a menny és a pokol valóságos, ahogyan tanította [lásd például T&Sz 76].
Ebből következik, hogy létezik lélekvilág, amelyet a halála után meglátogatott [lásd T&Sz 138].
Ebből következik, hogy Ő ismét eljő, amint azt az angyalok megmondták [lásd Apostolok cselekedetei 1:10–11], és »személyesen uralkodik majd a földön« [Hittételek 1:10; lásd még Kalauz a szentírásokhoz: millennium.].
Ebből következik, hogy van mindenkire vonatkozó feltámadás és végső ítélet [lásd például 2 Nefi 9:15].
Krisztus feltámadása valóságának fényében megalapozatlanok a kétségek az Atyaisten mindenhatóságával, mindentudóságával és jóakaratával kapcsolatban, aki Egyszülött Fiát adta a világ megváltásáért. Az élet értelmével és céljával kapcsolatos kétségek alaptalanok. Jézus Krisztus valóban az egyetlen név és mód, amely által szabadítás érkezhet az emberiséghez. Krisztus kegyelme valós, ez teszi lehetővé a megbocsátást és a bűnbánó bűnös megtisztítását is. A hit tényleg több, mint képzelgés vagy pszichológiai találmány. Létezik végső és egyetemes igazság, és léteznek objektív és változatlan erkölcsi normák, ahogyan azt Ő tanította.
Krisztus feltámadása valóságának fényében, az Ő törvényeinek és parancsolatainak bármily fokú megszegését meg lehet és sürgősen meg is kell bánni. A Szabadító csodái valóságosak voltak, ahogyan tanítványainak tett azon ígérete is, hogy ők is megtehetik ugyanezt, sőt még hatalmasabb dolgokat is [lásd János 14:12]. […] Krisztus feltámadása valóságának fényében a halál nem jelenti a végünket, és bár a férgek elpusztítják testünket, mégis testünkben látjuk meg majd Istent [lásd Jób 19:26]” (Jézus Krisztus feltámadása. Liahóna, 2014. máj. 113, 114.).
-
Hogyan szemlélteti a Christofferson eldertől származó idézet a Szabadító feltámadásának központi helyét a visszaállított evangélium tanában?
Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni, milyen hatással lehet rájuk személyesen a feltámadás valósága, tedd ki a következő idézetet Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:
„Az »élő reménység«, amelyet a feltámadás által kaptunk, az a meggyőződés, hogy a halál nem egyéni létünk befejezése, hanem csupán a halandóságból a halhatatlanságba való átmenet szükséges lépése. Ez a remény teljesen megváltoztatja azt, ahogyan a halandó életet szemléljük. […]
A feltámadás bizonyossága erőt és perspektívát ad nekünk ahhoz, hogy átvészeljük a halandó kihívásokat, amelyekkel nekünk mindannyiunknak és a szeretteinknek is szembe kell nézniük, köztük azokat a fizikai, mentális és lelki fogyatékosságokat, amelyeket születésünkkel hozunk magunkkal vagy a halandó élet során szerzünk. A feltámadás miatt tudjuk, hogy ezek a halandó fogyatékosságok csak átmenetiek.
A feltámadás bizonyossága erőteljes ösztönzést is biztosít, hogy halandó életünk során betartsuk Isten parancsolatait” (lásd Feltámadás. Liahóna, 2001. júl. 18.).
-
Miért fontos mindannyiunknak bizonyságot nyerni a feltámadás valóságáról? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Jézus Krisztus feltámadása miatt új meglátásokat és reményt kapunk ahhoz, hogy szembenézzünk az élet kihívásaival és próbatételeivel.)
-
Miként hozott nektek, vagy valakinek, akit ismertek, reményt és örömöt a feltámadás megértése?
Oszd meg a következő idézetet David O. McKay elnöktől (1873–1970):
„Két és fél éven át Krisztus jelenléte felemelte és ösztökélte [az apostolokat]. Most azonban már nem volt ott. Egyedül maradtak, és összezavarodottnak, kétségbeesettnek tűntek. […]
Mi volt az, ami hirtelen e tanítványokat Jézus Krisztus evangéliumának magabiztos, félelmet nem ismerő, hősies hirdetőivé változtatta? Nem más, mint a kinyilatkoztatás, hogy Krisztus [feltámadt] a sírból” (Az egyház elnökeinek tanításai: David O. McKay [2003]. 67.).
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan ismerősükre, akit megerősíthetne az, ha hallja a feltámadás üzenetét. Buzdítsd a tanulókat, hogy a közeljövőben kerítsenek időt érzéseik és bizonyságuk megbeszélésére az illetővel.
Tanulói olvasmányok
-
Dallin H. Oaks: Feltámadás. Liahóna, 2001. júl. 16–19.