24. lecke
Ő él!
Bevezetés
A Szabadító, Jézus Krisztus vonatkozásában azt mondta Joseph Smith próféta: „Most pedig, a sok tanúbizonyság után, amit őróla tettek, íme az utolsó, a mi tanúbizonyságunk az, hogy ő él!” (T&Sz 76:22). Ennek a leckének az a célja, hogy segítsen a tanulóknak megérteni, hogy a Szabadító ma él, hogy Ő a mi Szószólónk az Atyánál, és hogy az Őbelé vetett hit által „Istennek született fiak és leányok” leszünk (T&Sz 76:24; lásd még Galátziabeliek 3:26).
Javaslatok a tanításhoz
Tan és a szövetségek 25:1; 76:19–24; 110:1–4
Jézus Krisztus ma is él
Olvasd fel a következő beszámolót Lorenzo Snow elnök (1814–1901) egyik élményéről, melyet unokája, Alice Pond mesélt el:
„»A celesztiális szobához vezető tágas folyosón több lépéssel nagyapa előtt mentem, amikor megállított és így szólt: „Állj csak meg egy pillanatra, Allie. Mondani szeretnék neked valamit. Itt történt, hogy az Úr Jézus Krisztus megjelent előttem Woodruff elnök halála idején. Azt az utasítást adta, hogy késlekedés nélkül szervezzem újra az egyház Első Elnökségét, és ne várjak, ahogyan az a korábbi elnökök halála után történt, és hogy én fogom követni Woodruff elnököt.”
Azután nagyapa egy lépéssel közelebb jött, kinyújtotta bal kezét és ezt mondta: „Éppen itt állt, körülbelül [egy méterrel] a föld felett. Olybá tűnt, mintha egy színarany padozaton állna.”
Nagyapa elmondta nekem, mily dicsőséges a Szabadító személye, és leírta kezeit, lábait, orcáját és gyönyörű fehér köntösét, mely mind olyan ragyogó fehérségű és tündöklő volt, hogy alig tudott Reá tekinteni.
Ekkor [nagyapa] még egy lépéssel közelebb jött, jobb kezét a fejemre tette, és így szólt: „Nos, kis unokám, szeretném, ha emlékeznél, hogy ez nagyapád bizonysága, és hogy ő a saját szájával mesélte el neked, hogy valóban látta a Szabadítót, itt a templomban, és szemtől szembe beszélt Vele”« [Alice Pond, in LeRoi C. Snow, “An Experience of My Father’s,” Improvement Era, Sept. 1933, 677]” (Az egyház elnökeinek tanításai: Lorenzo Snow [2012]. 251.).
-
Milyen gondolataitok támadtak e beszámoló hallatán?
Mondd el a tanulóknak, hogy a Tan és a szövetségek két alkalommal számol be arról, hogy a Szabadító megjelent valakiknek az utolsó napokban: az egyik alkalommal Joseph Smithnek és Sidney Rigdonnak az Ohio állambeli Hiramben (lásd T&Sz 76), a másik alkalommal pedig Joseph Smithnek és Oliver Cowderynek a Kirtland templomban (lásd T&Sz 110). Írd fel a táblára a következő három kérdést:
Mit láttak? Mit hallottak? Mit tudtak meg?
Kérd meg az osztályt, hogy keressenek válaszokat ezekre a kérdésekre a szentírásaikban. Az osztály egyik fele olvassa el a Tan és a szövetségek 76:19–24-et, a másik fele pedig a Tan és a szövetségek 110:1–4-et. Elegendő idő eltelte után kérd meg az osztályt, hogy mondják el, mit tudtak meg. A megfelelő kérdések alá írd fel a táblára, hogy mit találtak, majd kérdezd meg:
-
Mit tanítanak ezek a versek Jézus Krisztusról? (A tanulók számos tant megnevezhetnek, a következőket is beleértve: Jézus Krisztus élő, megdicsőült lény; Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus különálló személyek; a Jézus Krisztusba vetett hit és evangéliumának elfogadása által Istennek született fiakká és leányokká válunk; és Jézus Krisztus a mi Szószólónk az Atyánál.)
A következő kérdés feltevésével adj lehetőséget a tanulóknak, hogy bizonyságot tegyenek ezekről a tanokról:
-
Ezen igazságok közül melyek bírnak különös jelentőséggel számotokra? Miért?
Mondd el a tanulóknak, hogy a lecke hátralevő része két tanra összpontosít azokból a versekből, melyeket elolvastak: „Jézus Krisztus a mi Szószólónk az Atyánál” és „a Jézus Krisztusba vetett hit és evangéliumának elfogadása által Istennek született fiakká és leányokká válunk”.
Tan és a szövetségek 29:5; 38:4; 45:3–5; Alma 33:3–11
Jézus Krisztus a mi Szószólónk az Atyánál
Írd fel a táblára a szószóló kifejezést, és kérdezd meg a tanulóktól, hogy tudják-e, mit jelent. (Ha szükséges, add meg a szószóló meghatározását: olyan valaki, aki másvalaki ügyében szót emel, avagy kiáll mellette.) Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és a szövetségek 110:4-et, majd kérdezd meg:
-
Hogyan tölti be a Szabadító a szószóló szerepét? (Miközben a tanulók elmondják a gondolataikat, keress lehetőséget az arról való bizonyságtételre, hogy Jézus Krisztus a mi Szószólónk az Atyánál.)
Tedd ki a következő kérdéseket, vagy írd fel őket a táblára:
Mi jogosítja fel Jézus Krisztust arra, hogy a Szószólónk legyen?
Mire hívja fel Jézus az Atya figyelmét, amikor szót emel értünk?
Kérd meg a tanulókat, hogy párokban dolgozva keressenek válaszokat ezekre a kérdésekre a Zsidók 4:15; Tan és a szövetségek 29:5; 38:4; és 45:3–5-ben. Miután a tanulók elolvasták ezeket a részeket és megbeszélték a táblán lévő kérdéseket, kérj meg néhány önként jelentkezőt, hogy mondják el az osztálynak a válaszaikat.
Miközben a tanulók elmondják, mit tudtak meg, győződj meg arról, hogy értik a következőket: Jézus Krisztus jogosan emel szót értünk az Atyánál, mert Ő tökéletesen igazlelkű, és ezáltal eleget tud tenni az igazságosság követelményeinek a bűneinkért. Feljogosítják Őt erre az érdemei, a tökéletes élete, valamint az értünk kiontott vére is. Nekünk nincs olyan érdemünk, amely lehetővé tenné számunkra, hogy szót emeljünk magunkért (lásd Alma 22:14).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 45:3–5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget. Magyarázd el, hogy Mennyei Atyánk munkája és dicsősége az Ő gyermekeinek felmagasztosulása. Így amikor Jézus szót emel azokért, akik hisznek Őbenne, segít véghezvinni az Atya munkáját, miközben az Atyának adja a dicsőséget (lásd még Máté 10:32).
Hogy segíts a tanulóknak megérteni Jézus Krisztus munkáját a mi Szószólónkként, kérd meg őket, hogy olvassák el Zénos szavait az Alma 33:3–10-ben. Kérd meg őket, hogy keressenek olyan kifejezéseket, melyeket többször is elismételt Zénos (az „irgalmas vagy” és a „meghallgattál” különböző változatait), majd kérdezd meg:
-
Mit tudott meg Zénos Istenről abból adódóan, hogy őszintén imádkozott?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 33:11-et, majd kérdezd meg az osztályt:
-
Kinek tulajdonította Zénos Mennyei Atyánk bőséges irgalmát?
-
Miért fordítja el tőlünk az Atyaisten az ítéleteit?
-
Hogyan segítenek nektek Zénos tanításai jobban megérteni és értékelni a Szabadító Szószólóként játszott szerepét a saját életetekben?
Tedd ki a következő idézetet D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:
„Igen nagy jelentősége van számomra annak, hogy bármikor és bármilyen körülmények közepette imában közeledhetek a kegyelem trónusához; hogy Mennyei Atyám meghallgatja esdeklésemet; hogy a Szószólóm, aki nem cselekedett bűnt, akinek a vérét ontották, szót emel az ügyemben. (Lásd T&Sz 45:3–5.)” (“I Know in Whom I Have Trusted,” Ensign, May 1993, 83).
Kérj meg egy tanulót, hogy saját szavaival magyarázza el, milyen tantételt tanított itt Christofferson elder, majd kérdezd meg:
-
Hogyan segíthet nektek az itt tanítottakról való személyes bizonyság, amikor elcsüggedtek?
Móziás 5:5–15
A Jézus Krisztusba vetett hit és evangéliuma elfogadása által Istennek született fiakká és leányokká válunk
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 76:24-et, az osztály pedig kövesse a szöveget. Mutass rá a következő szavakra: „általa, rajta keresztül és őtőle… Istennek született fiak és leányok [vagyunk]”.
majd kérdezd meg tőlük:
-
Mit jelent „Istennek született” fiaknak és leányoknak – vagyis Isten született fiainak és leányainak lenni? (T&Sz 76:24; lásd még T&Sz 25:1).
Győződj meg róla, hogy a tanulók értik: bár mindannyian Mennyei Atyánk lélekgyermekei vagyunk, az „Istennek született fiak és leányok” kifejezés konkrétan azokra utal, akik újjászülettek. Mondd el a tanulóknak, hogy a Mormon könyve szemlélteti az újjászületés folyamatát.
Tedd ki vagy rajzold fel a táblára a következő táblázatot (a zárójelbe tett tartalom ne legyen benne):
|
Minek a megtételére volt hajlandó Benjámin király népe? |
Mit eredményeztek a tetteik? |
|---|---|
|
(Szövetségre lépni, hogy Isten minden parancsolatának engedelmeskednek.) (Magukra venni Krisztus nevét.) (Hitet gyakorolni Krisztusban.) |
(Megváltozott a szívük.) (Krisztustól születtek.) (Krisztus lett az ő szövetségbeli Atyjuk.) |
Röviden foglald össze Benjámin király Móziás 2–4-ben található üzenetét, majd magyarázd el, hogy Benjámin király szavai drámai hatást gyakoroltak népére, és az Úr Lelke „hatalmas változást” vitt véghez a szívükben (lásd Móziás 5:2). Kérd meg a tanulókat, hogy párokat alkotva tanulmányozzák a Móziás 5:2–8, 15-öt, és keressenek válaszokat a táblázatban található kérdésekre. Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak, majd kérdezd meg:
-
Annak alapján, amit Benjámin király népéről tanultatok, hogyan váltok Krisztus született fiaivá és leányaivá? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha elfogadjuk Jézus Krisztust, valamint Isten parancsolatainak betartására vonatkozó szövetségeket kötünk és tartunk be, akkor Krisztus született fiaivá és leányaivá válunk.)
Amikor a tanulók megbeszélik ezeket a verseket, szükségük lehet segítségre azon tan megértéséhez, hogy Krisztus gyermekeivé válunk. Olvasd fel a következő tanítást Joseph Fielding Smith elnöktől (1876–1972):
„A Szabadító azért válik Atyánkká, …mert az értünk hozott engesztelés által életet, örök életet kínál nekünk. […]
Mi pedig a szövetségeink és azok betartása révén gyermekekké, Jézus Krisztus fiaivá és leányaivá válunk” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 1:29).
-
A Móziás 5:15 szerint milyen áldásokat kaphatunk Jézus Krisztus fiaiként és leányaiként?
-
Mit gondoltok vagy éreztek azzal kapcsolatban, hogy Jézus Krisztus fiai vagy leányai vagytok?
A tanítás végén buzdítsd a tanulókat, hogy gondolják át, milyen áldásokat hozott az életükbe annak tudata, hogy a Szabadító él, hogy Ő Szószólónkként lép fel az Atyánál, és hogy mi Krisztus szövetséges fiai és leányai lehetünk.