7. lecke

Jézus Krisztus – Isten Egyszülött Fia a testben

Bevezetés

A Szabadító születésének híre az ősi időkben olyan örömhír volt, melyet sokan hirdettek: Isten elküldte Fiát, hogy megváltsa a világot! Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága kijelenti, hogy Jézus volt „az Atya Elsőszülötte, Egyszülött Fia a testben, a világ Megváltója” (Liahóna, 2000. ápr. 3.). Ebben a leckében a tanulók meg fogják tanulni, miért volt elengedhetetlen, hogy Jézus egy halandó anyától és egy halhatatlan apától szülessen.

Háttérolvasmányok

Robert E. Wells, “Our Message to the World,” Ensign, Nov. 1995, 65–66.

Javaslatok a tanításhoz

Máté 1:18–24; Lukács 1:26–35; Móziás 3:7–8

„Az Atya Egyszülött Fia”

Kezdd az órát a “The Nativity” [Jézus születése] (2:59) című videofilm levetítésével. (Óra előtt töltsd le és nézd meg a filmet.)

2:3

Miután megnéztétek a videofilmet, kérdezd meg:

A Szabadító születésének mely szempontjai fontosak számotokra és miért?

Mondd el a tanulóknak, hogy ebben a leckében Jézus Krisztus születését olyan szemszögből fogják megbeszélni, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük, vajon miért tudta a Szabadító betölteni szerepét az Atya tervében.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 1:18–19-et, és kérd meg az osztályt, képzeljék el az e versekben leírt helyzetet. (Megjegyzés: A vizualizálás [elképzelés] olyan szentírás-tanulmányozási készség, amely segít életre kelteni és valóságossá tenni az adott szentírásbeli beszámolót.) Azután kérdezd meg a tanulóktól, ők hogyan éreznék magukat, ha olyan helyzetben találnák magukat, mint József. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Máté 1:20–24-et, és keressék meg, miért döntött úgy József, hogy mégsem bocsátja el titkon Máriát (lásd 19. vers), ami azt jelentette volna, hogy titokban felbontja a Máriával kötött jegyességét. (Megjegyzés: A nehéz szavak és kifejezések megbeszélése segít a tanulóknak megérteni a szentírásokat. E versekhez kapcsolódóan elmagyarázhatod a következőket: (1) a Jézus név [arámi nyelven Jésua] azt jelenti: „Jehova a szabadítás” vagy „Jehova megszabadít”; (2) a szentírás, amelyre a Máté 1:22–23 utal, az Ésaiás 7:14; valamint (3) az Immánuel név azt jelenti: „velünk az Isten”.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 1:26–30-at. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanít ez a rész Máriáról. Kérd meg a tanulókat, mondják el, mit találtak. Azután kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 1:31–35-öt, a többiek pedig kövessék az olvasottakat. Kérdezd meg:

Miként erősítik meg e versek azt, hogy ki Jézus Atyja?

Rajzold fel a táblára a következő ábrát:

Kérd meg az egyik tanulót a következők megválaszolására:

Mondj egy olyan fizikai jellemvonást, amelyet az édesapádtól örököltél. Mondj egy olyan fizikai jellemvonást, amelyet az édesanyádtól örököltél.

Írd be a tanuló válaszait a táblán lévő ábrába (lásd az alábbi példát):

Töröld le a korábbi ábrát, és rajzold fel a következőt:

diagram, Mary, Heavenly Father, Jesus Christ

Tedd ki a következő kijelentést James E. Talmage eldertől (1862–1933) a Tizenkét Apostol Kvórumából, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

„A Gyermeket, aki Máriától fog megszületni, Elohim, az Örökkévaló Atya nemzette; nem a természetes törvényt áthágva, hanem annak egy magasabb megnyilvánulásával összhangban; …a Gyermek természetében egyesülnek majd az Istenség hatalmai a halandóság képességével és lehetőségeivel; mindez pedig az öröklés alapvető törvényének mindennapos működése révén, melyet Isten kijelentett, a tudomány szemléltet, a filozófia pedig elismer: hogy az élőlények a saját fajtájuk szerint fognak szaporodni. A gyermek Jézusnak a szüleire jellemző fizikai, szellemi és lelki jellemvonásokat, hajlamokat és erőket kellett örökölnie, akik közül az egyik halhatatlan és megdicsőült lény volt – Isten –, a másik pedig ember – egy asszony” (Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 81).

Milyen fontos jellemvonásokat örökölt a Szabadító mindkét szülőjétől?

Miközben a tanulók válaszolnak, sorold fel a táblán Mária alá azokat a jellemvonásokat, amelyeket Jézus Krisztus az édesanyjától örökölt (mint például a halandóság – az arra való képesség, hogy fájdalmat szenvedjen el és fizikai halált haljon). Mennyei Atya alá pedig írd fel azokat a jellemvonásokat, amelyeket az Atyjától örökölt (mint például az Istenség hatalmai – a halhatatlanság, vagyis az örök életre való hatalom; lásd János 10:17–18).

Ezután kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Móziás 3:7–8-at. Kérdezd meg:

Miért volt szüksége a Szabadítónak mind a halandóság, mind pedig a halhatatlanság hatalmára az engesztelés beteljesítéséhez? (Miközben a tanulók válaszolnak, győződj meg arról, hogy értik ezt az igazságot: Isten Egyszülött Fiaként a testben Jézus Krisztus képes volt elvégezni az engesztelő áldozatot, amely megkívánta Tőle, hogy több mindent viseljen el, mint amire halandó ember képes lenne, ezáltal pedig betöltötte szerepét az Atya tervében. Továbbá mivel Jézusnak hatalom adatott a halál felett, képes volt feltámadni a halálból. Győződj meg arról, hogy a tanulók értik: ha Jézus Krisztus két halandó szülőtől született volna, akkor nem tudta volna legyőzni a halált vagy elviselni az engesztelést kísérő végtelen fájdalmat és szenvedést. Ha két halhatatlan szülőtől született volna, akkor nem lett volna kitéve a fizikai szenvedésnek és halálnak.)

E létfontosságú tan további hangsúlyozására adj minden tanulónak egy példányt a következő idézetből Robert E. Wells eldertől, a Hetvenek tagjától, és biztosíts elég időt, hogy elolvassák és átgondolják:

„Jézus Krisztus isteni Fiú mivolta… központi helyen áll a szabadítás terve egészének megértésében. Ő az Atya Elsőszülött Fia a halandóság előtti létben és az Atya Egyszülött Fia a földön. Isten, az Örökkévaló Atya Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus szó szerinti szülője, ahogyan többi lélekgyermekének is. […]

Az »isteni Fiú« mivolt az »Egyszülött Fiú a testben« megnevezésre is utal. […] Ez a titulus azt jelzi, hogy Jézus fizikai teste egy halandó anya és egy halhatatlan Örökkévaló Atya utódja volt, mely igazság elengedhetetlen az engeszteléshez, ahhoz a mindent felülmúló cselekedethez, melyet hétköznapi ember nem lett volna képes véghezvinni. Krisztusnak hatalmában állt letenni az életét, és hatalmában állt újra felvenni azt, mivel Mennyei Atyjától halhatatlanságot örökölt. Máriától, az édesanyjától Krisztus halandóságot örökölt, vagyis a halálra való hatalmat.

Krisztus e végtelen engesztelése és Krisztus isteni Fiú mivolta kéz a kézben járnak, hogy együtt alkossák az egész kereszténység létező legfontosabb tanát” (“Our Message to the World,” Ensign, Nov. 1995, 65).

Zárd a lecke e szakaszát a következő kérdésekkel:

Hogyan segít nektek bizalmat és hitet táplálni a Szabadítóban, ha felismeritek, milyen jellemvonásokat örökölt Jézus Máriától?
Hogyan segít nektek bizalmat és hitet táplálni a Szabadítóban, ha felismeritek, milyen jellemvonásokat örökölt Jézus a Mennyei Atyától?

1 Nefi 11:13–21

Nefi látta Isten leereszkedését

Mondd el a tanulóknak, hogy a Mormon könyvében azt olvashatjuk, hogy Nefi látomást látott, melyben tudomást szerzett Jézus Krisztus származásáról. Látomásából további igazságokat tudhatunk meg. Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel az 1 Nefi 11:13–21-et. A többiek kövessék a szöveget, és határozzanak meg e részben tanított fontos tanokat. Mondd el, hogy ebben a szövegösszefüggésben a leereszkedés azt jelenti: aláereszkedés egy magasabb állapotból egy alacsonyabba, illetve alacsonyabb állapotba helyezkedés.

Mit tudott meg Nefi, kik lesznek Jézus Krisztus szülei? (A tanulók határozzák meg a következő tant: Isten, az Örökkévaló Atya és Mária a halandó Jézus Krisztus szülei.)
Ha átgondoljátok e kurzus eddigi tananyagát, miért tekinthető Jézus Krisztus születése a leereszkedése részének?

Tedd ki a következő idézetet Tad R. Callister eldertől, a Vasárnapi Iskola általános elnökétől, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel:

„A Fiú Isten felcserélte mennyei otthonát, annak minden celesztiális ékességével együtt, egy halandó lakra, annak minden kezdetleges körülményével együtt. Ő, »a mennyek királya« (Alma 5:50), »a Mindenható Úr, aki uralkodik« (Móziás 3:5), otthagyta a trónust egy jászolért. Isteni uralmát felcserélte egy kisded másokra utaltságával. […] Páratlan jelentőségű csere volt ez. […] A nagy Jehova, számtalan világ Alkotója, akinek végtelen az ereje és a hatalma, pólyagyolcsban, jászolba fektetve lépett be e világba” (The Infinite Atonement [2000], 64).

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogy Jézus Krisztus halandó születése egyben az Atyaisten leereszkedésének is részét képezte, olvasd fel a következő kijelentést Bruce R. McConkie eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából (1915–1985):

„Isten leereszkedése (az Atyát értve ezalatt) abból a tényből áll, hogy bár Ő felmagasztosult, tökéletessé lett, megdicsőült Személy, személyesen és szó szerint egy halandó asszonytól született halandó Utód Atyja lett” (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 155).

Zárásként kérdezd meg a tanulóktól, milyen gondolataik és érzéseik vannak a Szabadítóval kapcsolatosan, amikor fontolóra veszik leereszkedését és születésének csodálatos természetét. Kérdezd meg, van-e köztük valaki, aki szeretné megosztani a Szabadítóról való bizonyságát a mai óra befejezéseként.

Tanulói olvasmányok

Máté 1:18–24; Lukács 1:26–35; János 10:17–18; 1 Nefi 11:13–21; Móziás 3:7–8.
Robert E. Wells, “Our Message to the World,” Ensign, Nov. 1995, 65–66.