18. lecke

A Szabadító szolgált a lélekvilágban

Bevezetés

Napjaink apostolai ezt a bizonyságot tették a Szabadítóról: „Nagyszerű ajándékot adott mindazokért és mindazok helyett, akik valaha is élnek a földön” (Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága. Liahóna, 2000. ápr. 2.). A Szabadító engesztelő áldozata és a lélekvilágban végzett szolgálata miatt Isten minden olyan gyermekének, aki valaha is élt a földön, lehetősége lesz az evangélium elfogadására vagy elutasítására. Ebből a leckéből a tanulók megtudják, mi volt a Szabadító szerepe a lélekvilágban, és nekünk mi a szerepünk a halottak szabadításában.

Háttérolvasmányok

Spencer J. Condie: A Szabadító látogatása a lélekvilágba. Liahóna, 2003. júl. 26–30.
Richard G. Scott: A halottak megváltásának öröme. Liahóna, 2012. nov. 93–95.

Javaslatok a tanításhoz

Lukács 23:39–43; Tan és a szövetségek 138:11–24

Jézus Krisztus ellátogatott a lélekvilágba

Kiteheted a Jézus temetése című képet (Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 58. sz.; lásd még LDS.org) és a Mária és a feltámadt Jézus Krisztus képet (Evangéliumi művészeti könyv. 59. sz.).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Spencer J. Condie eldertől, a Hetvenek tagjától:

„Jézus halálának és feltámadásának tényét alapvető tantételekként hirdetik a keresztény felekezethez tartozók. Azonban az, hogy mit tett Jézus halhatatlan lelke halála után és feltámadása előtt, az utolsó napi szentek kivételével mindenki számára rejtély. És annak jelentősége, amit azokban az órákban tett, hitelvi alapot nyújt a templomok építéséhez szerte a világon. Ráadásul a bizonyság arról, amit Ő tett, nagy vigaszt nyújthat azoknak, akik egy szerettük halála miatt gyászolnak” (A Szabadító látogatása a lélekvilágba. Liahóna, 2003. júl. 26.).

Utalj a képekre, és kérdezd meg az osztálytól:

Mit tett Jézus a temetése és a feltámadása között?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 23:39–43-at.

Mit mondott a Szabadító a kereszten lévő gonosztevőnek? (Mutass rá, hogy Joseph Smith próféta tanítása szerint a Szabadító szavait inkább így lehetne pontosan visszaadni: „Ma velem leszel a lelkek világában” [in History of the Church, 5:424–25]. A Szabadító gonosztevőnek mondott szavait sok keresztény félreérti, és azt mondja, hogy az ember élete végén is meg tud bánni komoly bűnöket. A szentírások azonban azt tanítják, hogy ne halogassuk a bűnbánatunkat.)
Mire utalnak ezek a szavak, mit fog tenni a Szabadító, míg teste a sírboltban lesz? (Lásd még 1 Péter 4:6.)

Mondd el a tanulóknak, hogy Joseph F. Smith elnök kinyilatkoztatást kapott, mely leírja Jézus Krisztusnak a lelkek világában tett látogatását. Hogy segíts a tanulóknak megérteni ennek a kinyilatkoztatásnak a hátterét, foglald össze a Tan és a szövetségek 138. szakaszának bevezetését és első 10 versét. Azután kérj meg jó néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és a szövetségek 138:11–12, 15–16, 18–19 és 23–24-et. Beszéljétek meg a következő kérdéseket:

E látomás szerint mit tett a Szabadító a temetése és a feltámadása között? (A tanulók fogalmazzák meg, hogy míg teste a sírboltban volt, Jézus ellátogatott a lélekvilágban az igaz lelkekhez.)
Miért töltötte el öröm és vigasság ezeket az igaz lelkeket? (Miközben a tanulók válaszolnak, hangsúlyozd ki a következő igazságot: Isten terve szerint Jézus Krisztus feltámadása után megváltathatnak a haláltól azok a halottak, akik a halandóságban hithűek voltak. Rámutathatsz, hogy a Szabadító halála és feltámadása előtt még nem küldettek misszionáriusok, hogy prédikáljanak a lélekvilágban lévőknek [lásd Lukács 16:19–31; Mózes 7:36–39].)

Tan és a szövetségek 138:20–37

Isten minden gyermekének lehetősége lesz rá, hogy hallja az evangéliumot

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és a szövetségek 138:20–21, 25–28-at, és nézzék meg, milyen kérdésen gondolkozott el Smith elnök. (Megjegyzés: Hogy segíts a tanulóknak meglátni a jó kérdések feltevésének és a válaszok keresésének fontosságát a szentírások tanulmányozása során, mutass rá, hogy a szentírásokban feljegyzett sok kinyilatkoztatás szívből jövő kérdések eredményeként adatott.) Miután a tanulók válaszoltak, kérd meg őket, hogy olvassák el a Tan és a szövetségek 138:29–30-at, és nézzék meg, hogyan hallják majd a börtönben lévő lelkek az evangéliumot. Kérdezd meg:

Mit tett a Szabadító az igazlelkűek között, míg a lélekvilágba látogatott? (Győződj meg róla, hogy a tanulók megfogalmazzák a következő igazságot: Míg a lélekvilágban volt, Jézus megszervezte a halottak megváltásának munkáját.)

A tanulók alkossanak párokat. Kérd meg őket, hogy tanulmányozzák a Tan és a szövetségek 138:30–37-et, és beszéljék meg, miért fontos a mind és a mindazok szó a 30, 31. és 37. versben. Elegendő idő eltelte után kérdezd meg:

Mi volt a Szabadító szolgálatának célja a lélekvilágban? (A tanulók fogalmazzák meg a következő igazságot: A Szabadító Isten minden gyermeke számára módot adott arra, hogy hallja az evangéliumot és elnyerje az öröm teljességét.)
Miért szükséges Isten minden gyermekének prédikálni az evangéliumot? (Lásd T&Sz 138:33–34; 1 Péter 3:18–20.)
Mit tanít ez nekünk Jézus Krisztus engesztelésének a hatásairól? (Az engesztelés hatásai a lélekvilágba is elérnek.)

Megoszthatod a következő idézetet Joseph Fielding Smith elnöktől (1876–1972):

„[M]i a helyzet azok ezreivel, akik úgy haltak meg, hogy soha nem hallottak Krisztusról, soha nem volt lehetőségük a bűnbánatra és bűneik megbocsátására, soha nem találkoztak az egyház felhatalmazással bíró elderével? Jóravaló keresztény felebarátaink közül sokan azt mondanák, hogy örökre elvesztek. […]

Ez vajon igazságos lenne? Jogos? Nem! Az Úr minden embernek lehetőséget fog adni arra, hogy hallja és befogadja az örök életet, vagyis helyet kapjon az ő királyságában” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 2:132).

Miért van jelentőségük ezeknek a lélekvilágról szóló igazságoknak? Mit változtat meg az, hogy tud-e valaki ezekről az igazságokról a lélekvilág vonatkozásában?
Nektek milyen szempontból jelenthet vigaszt az, hogy tudtok a Szabadítónak a lélekvilágban végzett szolgálatáról?

Segédkezhetünk a halottak megszabadításában

Adj minden tanulónak egy példányt „A halottakért végzett utolsó napi munka” című kiosztandó anyagból. Oszd a tanulókat kisebb csoportokra vagy párokra. Kérd meg őket, hogy olvassák el a kiosztott anyagon lévő idézetet, majd keressék ki és beszéljék meg, milyen áldásokat ígér azoknak, akik részt vesznek a halottak megváltásának a munkájában.

Elegendő idő után tedd fel a következő kérdéseket:

Hogyan segít a halottaknak hozzáférni a Jézus Krisztus engesztelő áldozata által elérhető áldásokhoz az, ha mi részt veszünk a templomi és a családtörténeti munkában?
Nekünk hogyan segít hasonlóbbá válni a Szabadítóhoz az, ha részt veszünk a halottakért végzett helyettes általi szertartásokban? (Miközben a tanulók válaszolnak, hangsúlyozd ki a következő tantételt: Ha elhunyt rokonainkért végzett templomi szertartásokban veszünk részt, azzal segédkezünk a szabadításukban, és megerősödünk az ellenséggel szemben.)

Megoszthatod Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) azzal kapcsolatos magyarázatát, hogy miben hasonlít a Szabadító megváltó munkájára a halottakért végzett helyettes általi munka:

„Amit az Úr házában végzünk, …az áll minden általam ismert tevékenység közül legközelebb az Úr áldozatának lelkiségéhez. Miért? Mert olyanok végzik, akik nagylelkűen adnak az idejükből és a javaikból úgy, hogy nem várnak érte köszönetet vagy jutalmat, és olyan valamit tesznek meg másokért, amit azok magukért nem tudnak megtenni” (“A Century of Family History Service,” Ensign, Mar. 1995, 62–63; lásd még Abdiás 1:21).

Tereld vissza a tanulók figyelmét a kiosztott anyagon található idézetre, és kérdezd meg:

Láttatok vagy éreztetek-e már olyan áldást, mely azoknak lett megígérve, akik részt vesznek a halottak megváltásának a munkájában? Mikor?

Kérd meg a tanulókat, hogy csendben gondolják át a következő kérdéseket:

Ezen ígéretek közül melyikre vágytok most az életetekben, és minek a megtételére álltok készen azért, hogy elnyerjétek?

Intézz felhívást a tanulókhoz, hogy találkozzanak az egyházközségi családtörténeti tanácsadójukkal, és tudjanak meg többet arról, hogy miként végezzenek munkát elhunyt őseikért. Olvasd fel a Tan és a szövetségek 128:22-t, és tegyél bizonyságot Jézus Krisztus örök szolgálatáról, valamint a halottakért végzett szent munkáról, melynek elrendelésére már a világ megalapítása előtt sor került.

Tanulói olvasmányok

Lukács 23:39–43; 1 Péter 3:18–20; 4:6; Tan és a szövetségek 128:15, 22; 138:1–37.
Spencer J. Condie: A Szabadító látogatása a lélekvilágba. Liahóna, 2003. júl. 26–30.

A halottakért végzett utolsó napi munka

John A. Widtsoe elder (1872–1952) a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket tanította előre elrendelt küldetésünkről, hogy segédkezzünk Isten fiainak és leányainak a szabadításában:

„A halandóság előtti állapotunkban, a nagy tanács napján megegyeztünk valamiben a Mindenhatóval. Az Úr javasolt egy általa alkotott tervet. Mi elfogadtuk. Mivel a terv minden emberre vonatkozott, mi is társultunk minden olyan személy szabadításának munkájához, aki szerepel a tervben. Akkor és ott beleegyeztünk abba, hogy nemcsak saját magunk szabadítói leszünk, hanem …az emberiség egész családjának szabadítói. Társaivá váltunk az Úrnak. A terv kivitelezése ekkor már nem csupán az Atya és a Szabadító munkája, hanem a mi munkánk is lett. Közöttünk a legkisebb, a legalázatosabb is társa a Mindenhatónak abban, hogy elérje szabadítás örök tervével kapcsolatos céljait (“The Worth of Souls,” Utah Genealogical and Historical Magazine, Oct. 1934, 189)” (in Doctrine and Covenants and Church History: Gospel Doctrine Teacher’s Manual [1999], 173).

Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából arra buzdította az egyház fiataljait, hogy végezzenek templomi munkát a saját őseikért:

„A templomban végzett bármilyen munka hasznos időtöltés, de ha saját őseinkért részesülünk helyettesként a szertartásokban, akkor az még szentebbé teszi a templomban töltött időt, és még nagyobb áldásokat hoz. […]

Fiatalok, szeretnétek biztos receptet arra, hogy életetekből kizárjátok az ellenség hatását? Merüljetek bele őseitek kutatásába, készítsétek elő neveiket a templomban rendelkezésre álló helyettes általi szent szertartásokra, majd menjetek el a templomba, és helyettesként részesüljetek a keresztelkedés és a Szentlélek ajándékának szertartásaiban. […] Nem ismerek ennél nagyobb védelmet az ellenség hatása ellen az életetekben” (A halottak megváltásának öröme. Liahóna, 2012. nov. 93–94.).

David A. Bednar elder,a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő felhívást és ígéretet tette:

„Felhívom az egyház fiataljait, hogy ismerjék és tapasztalják meg Illés lelkét! Biztatlak titeket, hogy szerezzetek ismereteket, kutassátok fel őseiteket, és készüljetek fel arra, hogy helyettesítő keresztelkedéseket végezzetek az Úr házában a saját elhunyt rokonaitokért (lásd T&Sz 124:28–36). Arra is buzdítalak titeket, hogy segítsetek másoknak is felkutatni saját családtörténetüket.

Amikor hittel eleget tesztek e felhívásnak, szívetek az atyák felé fog fordulni. Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak tett ígéretek a szívetekbe lesznek ültetve. A pátriárkai áldásotok, amely kijelenti leszármazási vonalatokat, összekapcsol majd benneteket ezekkel az atyákkal, és nagyobb jelentőséggel fog bírni számotokra. Növekedni fog az elődeitek iránti szeretetetek és hálátok. A Szabadítóról való bizonyságotok és a Hozzá térésetek mély és maradandó lesz. És ígérem nektek, hogy védelmezve lesztek az ellenség egyre fokozódó hatásai ellen. Amikor részt vesztek e szent munkában és megszeretitek azt, védelemben lesz részetek ifjúságotokban és egész életeteken át” (A gyermekek szíve atyáikhoz fordul. Liahóna, 2011. nov. 26–27.).