11. fejezet

Előrelátó életmód: Az önállóság és felkészültség tantételeinek alkalmazása

A bölcs és előrelátó életmód egy olyan életvitel, amely építi a jellemet, és növeli a fizikai, társadalmi, érzelmi és lelki jólétünket.

Spencer W. Kimball életéből

Fiatal házaspárként, Spencer W. Kimball és a felesége, Camilla, „tudták, hogy nem gazdagok. Volt azonban munkájuk és erejük, hogy végezzék azt. Tudták, hogyan osszák be a pénzüket, hogy jövedelmükön belül éljenek, és pénzt takarítsanak meg a jövőre.”¹

A Kimball család számos széleskörű gazdasági nehézség időszakát élte túl – első világháború (1914–1918), gazdasági világválság (1929–1939) és második világháború (1939–1945). Ezen kihívásokat megtapasztalva Kimball elnök ezt a következtetést vonta le: „A saját szemeimmel látott dolgok miatt félek nem megvédeni magam a csapásoktól.”²

Többek között mások szenvedését is látta: „Gyermekkorom óta, egész életemben hallottam a Fivéreket azt mondani: »kerüljetek ki az adósságból, és kerüljétek el az adósságot!« Néhány évig a bankszakmában dolgoztam, és rengeteg embert láttam szörnyű helyzetbe kerülni, mert figyelmen kívül hagyták ezt a fontos tanácsot.”

A bankszakmán kívül Spencer néhány helyi üzlet könyvelését is vezette. „Életem egyik megdöbbentő élménye az volt, amikor a könyvelés során néhány olyan ember számláját is megtaláltam, akiket ismertem a közösségből. Ismertem őket. Tudtam, hogy körülbelül mennyi a jövedelmük, majd pedig láttam, hogyan élik azt föl. Más szóval, láttam, hogy ruháikat, cipőiket, és mindenüket, amijük volt, hitelre vásárolták.

Továbbá rájöttem, hogy az én feladatom volt, hogy minden hónap végén kiállítsam számukra a számlát. És közülük sokan nem tudtak fizetni a hónap végén. Még a hitel összegét sem tudták kifizetni. Én pedig, aki egy olyan otthonban nevelkedtem, ahol ügyeltek a kiadásokra, képtelen voltam ezt megérteni. Meg tudtam érteni, hogy egy ember miért vásárol egy házat, vagy esetleg egy autót hitelre. Azt azonban sohasem tudtam megérteni, hogy hogyan tud valaki egy olyan ruhát viselni, ami nem az ő tulajdona. Vagy olyan ételt enni, melyet hitelre vásároltak.”³

A tanításaiban Kimball elnök nem csupán az anyagi témákat érintette, hanem más, előrelátó életmóddal kapcsolatos tanokat is, mint például a személyes felelősség, a munka, valamint az élelem otthoni termesztése és tárolása. Ezt mondta: „Gyakoroljuk mindennapi életünkben a személyes és a családi felkészültség tantételeit! »[H]a fel vagytok készülve, akkor nem fogtok félni« (T&Sz 38:30).”⁴

Spencer W. Kimball tanításai

Felelősek vagyunk a saját társadalmi, érzelmi, lelki, fizikai és gazdasági jólétünkért

Az Úr megparancsolta az egyháznak és annak tagjainak, hogy legyenek önállóak és függetlenek. (Lásd T&Sz 78:13–14.)

Minden egyén társadalmi, érzelmi, lelki, fizikai vagy gazdasági jóléte elsősorban önmaga felelőssége, aztán a családjáé, majd harmadsorban az egyházé, amennyiben az illető hithű egyháztag.

Nincs olyan fizikailag vagy érzelmileg kiforrott utolsó napi szent, aki szándékosan valaki másra helyezné saját vagy családja jólétének terhét. Így amíg képes rá, az Úr sugalmazása és saját munkája által biztosítani fogja családja számára az élet fizikai és lelki szükségleteit. (Lásd 1 Timótheus 5:8.)⁵

Miközben utazunk és meglátogatjuk az embereket világszerte, felismerjük népünk óriási fizikai szükségleteit. És miközben arra vágyunk, hogy segítsünk nekik, felismerjük, hogy milyen életbevágóan fontos, hogy megtanulják ezt a nagyszerű leckét: hogy a lelkiség legnagyobb teljesítményét úgy érjük el, ha legyőzzük a testet. A jellemet építjük akkor, amikor arra buzdítjuk az embereket, hogy lássák el saját szükségleteiket.⁶

Semennyi bölcselkedés, kifogás vagy ésszerűsítés sem fogja megváltoztatni az önállóság alapvető szükségletét. Ez pedig azért van, mert:

„Minden igazság független abban a szférában, amelybe Isten elhelyezte…, miként minden intelligencia is; különben nincs létezés” (T&Sz 93:30). Az Úr kijelenti, hogy ebben rejlik „az ember önrendelkezése” (lásd T&Sz 93:31), ezzel az önrendelkezéssel pedig együtt jár az önmagunkért való felelősség. Ezzel az önrendelkezéssel felemelkedhetünk dicsőségre vagy elbukhatunk kárhozatra. Egyénileg és együttesen is legyünk önállóak! Ez örökségünk és kötelességünk.⁷

Jelentős hangsúlyt fektettünk a személyes és családi felkészültségre. Remélem, hogy az egyház minden tagja annak megfelelően cselekszik. Szintén remélem, hogy megértjük annak pozitív oldalát, és azt hangsúlyozzuk ki, nem pedig a negatívat. Tetszik, ahogyan a Segítőegylet a személyes és családi felkészültséget „előrelátó életmódként” tanítja. Ez forrásaink bölcs felhasználását [gondos kezelését], a pénzügyek alapos megtervezését, teljes körű személyes egészséget, valamint a továbbtanulásra és a karrierépítésre való felkészülést, az otthoni [élelmiszer]-termelésre és raktározásra szentelt elegendő figyelmet, valamit az érzelmi stabilitás kifejlesztését jelenti.⁸

Azt tanácsolták nekünk, hogy vegyünk részt az otthoni élelmiszertermelésben és -raktározásban

Az Úr arra buzdította népét, hogy tegyenek félre a szűkös időkre, készüljenek fel a nehéz napokra, és rakjanak félre vészhelyzetre egy egyéves vagy annál nagyobb mennyiségű tartalékot az alapszükségletekhez, hogy amikor az árvíz, a földrengés, az éhínség, a hurrikán és az élet viharai utolérnek bennünket, akkor a családunkat fenn tudjuk a tartani a sötét időkben.⁹

Arra biztatunk benneteket, hogy saját telketeken termeljétek meg az összes élelmiszert, amit csak tudtok. Bogyós gyümölcsöt termő bokrok, szőlő, gyümölcsfák – ültessétek el ezeket, ha az éghajlatotok kedvező a növekedésüknek. Termesszetek zöldségeket, és egyétek azokat a saját kertetekből! Általában még a lakásokban vagy társas házakban élők is termelhetnek egy kevés élelmiszert cserepekben és ládákban. Tanulmányozzátok az élelmiszer-termesztés legjobb módszereit! Kerteteket tegyétek széppé és vonzóvá, ne csak termékennyé! Amennyiben vannak gyermekek az otthonotokban, vonjátok be őket, és jelöljetek ki számukra is feladatokat a munkában!¹⁰

Remélem, megértjük, hogy bár egy kert művelése… gyakran segít az élelmiszerre fordított kiadások csökkentésében, és lehetővé teszi, hogy ízletes friss gyümölcshöz és zöldséghez jussunk, ennél sokkal többet is jelent. Ki tudná felmérni, mekkora értékkel bír egy édesapa és a lánya közötti beszélgetés, miközben együtt gondozzák vagy locsolják a kertet? Hogyan tudnánk felbecsülni annak a jónak az értékét, amely az ültetés, a termesztés, valamint az aratás örökkévaló törvényének nyilvánvaló leckéjéből ered? Továbbá hogyan mérjük meg a család együttlétét és együttműködését, amely az eredményes tartósítás elengedhetetlen velejárója? Igen, elraktározzuk forrásainkat, mégis a legnagyobb hasznot az élet azon leckéi hozzák, melyeket az előrelátó életmód során tanulunk.¹¹

Arra buzdítjuk a családokat, hogy tegyék félre az idei tartalékukat; továbbá újra meg újra meg újra elmondjuk, és újra meg újra elismételjük az Úr szentírását, melyben azt mondja: „Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?” [Lukács 6:46] Milyen üres dolog, hogy valaki működésbe lendíti az ő állítólagos lelkiségét, és szólítja az Ő jelentős nevét, de nem teszi meg azokat a dolgokat, melyeket kér.¹²

Miközben egyre gazdagabbá válunk és a bankszámlánk egyre növekszik, biztonságban érezzük magunkat és néha úgy érezzük, hogy nincs szükségünk arra a tartalékra, melyet a Fivérek tanácsoltak nekünk… Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a körülmények változhatnak és az alapvető cikkek egyéves tartaléka nagyon is hasznos lehet majd számunkra vagy mások számára. Így hát jobban tennénk, ha hallgatnánk arra, amit mondtak nekünk, és határozottan követnénk is azt.¹³

Meg kell dolgoznunk a javainkért

Hiszem, hogy az élet bármely területéről is legyen szó, az embernek segítenie kell önmagán. Szántson, ültessen, művelje a földet, arasson, és ne várja, hogy a hite kenyeret tegyen az asztalra!¹⁴

A munka nem csupán gazdasági, hanem lelki szükséglet is.¹⁵

A munka boldogságot, önbecsülést és jólétet hoz. Ez minden teljesítmény eszköze; ez a semmittevés ellentéte. Megparancsolták nekünk, hogy dolgozzunk. (Lásd 1 Mózes 3:19.) Annak megkísérlése, hogy fizikai, társadalmi, érzelmi vagy lelki jólétünket segélyeken keresztül szerezzük meg, megsérti azt az isteni utasítást, hogy dolgozzunk meg a javainkért.¹⁶

Nem lehet elég gyakran emlékeztetni minket arra, hogy az egyház jóléti támogatása a szíve mélyén lelki segítség, és ezek a lelki gyökerek elszáradnak, ha beengedünk bármi olyat, mint a könyöradomány filozófiája, Jóléti Szolgálatunk működésébe. Mindenki, aki segítséget kap, el tud végezni valamit. Kövessük az egyház rendelkezéseit ebben az ügyben, és biztosítsuk, hogy mindenki, aki segítségben részesül, adjon valamit önmagából cserébe. Legyünk résen, és ne fogadjuk el a világ által felkínált helyettesítő tervet a szegények gondozására az Úr saját módszere helyett.¹⁷

Az Úr módszere felépíti a személyes önbecsülést, valamint kifejleszti és meggyógyítja az egyén méltóságát, míg ellenben a világ módszere lealacsonyítja az egyén önmagáról alkotott képét, és mély neheztelést vált ki belőle.

Az Úr módszere arra ösztönzi az egyént, hogy igyekezzen gazdaságilag ismét önálló lenni, még akkor is, ha valamilyen különleges helyzetből adódóan átmenetileg segítségre és támogatásra szorul. A világ módszere elmélyíti az egyén, jóléti programoktól való függőségét, és hajlamos növelni a követeléseit ahelyett, hogy arra ösztönözné őt, hogy gazdaságilag ismét önálló legyen.

Az Úr módszere segít az egyháztagjainknak bizonyságot szerezniük a munka evangéliumáról. Hiszen a munka legalább annyira fontos az ember boldogságához, mint a termelékenység. A világ módszere azonban egyre nagyobb és nagyobb hangsúlyt fektet a pihenésre és a munka kerülésére.¹⁸

Helyesen tesszük, ha dolgozunk. Minden férfinek, nőnek és gyermeknek dolgoznia kell. Még a kisgyermekeknek is meg kell tanulniuk, hogyan osztozzanak és segítsenek a házimunkában és a kerti munkában, a kert gondozásában, a fák ültetésében, a gyümölcsszedésben, és minden olyan dologban, amit el kell végezni, mert az erős jellemet formál, továbbá építi a hitüket és a jellemüket.

Szeretnénk, ha ti, szülők, munkát teremtenétek a gyermekeitek számára. Ragaszkodjatok hozzá, hogy megtanulják a leckét az iskolában! Ne engedjétek, hogy állandóan játsszanak! Megvan az ideje a játéknak, megvan az ideje a munkának, és megvan az ideje a tanulásnak. Győződjetek meg arról, hogy gyermekeitek úgy nőnek fel, ahogyan fel kell nőniük.¹⁹

A munkának kell uralkodó tantételnek lennie az egyház minden tagjának életében. (Lásd T&Sz 42:42; 75:29; 68:30–32; 56:17.)²⁰

Gazdaságilag önellátókká válhatunk, ha spórolunk, elkerüljük az adósságot, és saját kereteinken belül élünk

Felkészültetek rá, és bebiztosítottátok magatokat a halál, a betegség, a családfenntartó személy hosszan tartó, mozgásában korlátozó betegsége idejére? Meddig húznátok ki, ha egyszer csak megszűnne a jövedelmetek? Milyen tartalékaitok vannak? Meddig tudnátok fizetni a házatok, autótok, háztartási eszközeitek, berendezéseitek kiadásait? […]

Az első reakció ez: Egyszerűen nem tudjuk megtenni. Alig tudunk kijönni a havi jövedelmünkből… Ha már akkor is alig jöttök ki, amikor egyre növekvő jövedelmetek, jó állásotok van, amikor egészségesek, termelékenyek és fiatalok vagytok, akkor hogyan fogtok tudni szembe nézni a vészhelyzetekkel, amikor korlátozva vagytok a munkátokban, és betegség vagy más nem várt probléma merül fel?²¹

Nem költhetitek el mindazt, amit megkerestek! Pénzt kell eltennetek gyermekeitek missziójára és iskoláztatására! Ők is vállalhatják a felelősséget, és elvégezhetnek kisebb munkákat, melyek által segíthetnek ezeknek a forrásoknak a gyarapításában, és ahelyett, hogy elköltenék azt a kis megtakarított pénzt, e nagyszerű célokra fogják azokat félretenni. Ez azt jelentheti, hogy a szülőknek ma le kell mondaniuk néhány dologról, melyet szeretnének, ám holnap eljön az aratás ideje.²²

Kerüljétek el az adósságot… Ma úgy tűnik, minden az adósság felé hajt minket. „Szerezzetek egy kártyát, és vásároljatok mindent hitelre!”: erre bíztatnak titeket. Az igazság azonban az, hogy nincs szükségünk rá a megélhetéshez.²³

Azon tűnődünk, vajon mi lesz majd azokkal az emberekkel, akik elköltötték mindenüket, sőt, még többet. Mi lesz, ha kevesebb lesz a munkalehetőségek száma, és csökken a jövedelem? Túllépitek az általatok megengedhető kereteket? Ha veszedelmes idők jönnek, tartoztok majd azzal, amit nem tudtok kifizetni? Fel vagytok készülve a nehéz időkre?²⁴

Úgy tervezzetek és dolgozzatok, hogy akkor is boldogok legyetek, amikor bizonyos dolgokat mellőznötök kell, amelyekkel a bőségesebb időkben esetleg rendelkeztetek. Éljetek a kereteiteken belül, és ne lépjetek túl azokon… Szükségleteiteket bölcsen és körültekintéssel vásároljátok meg! Törekedjetek arra, hogy jövedelmetek egy részét félretegyétek! Ne tévesszétek össze a vágyaitokat az alapvető szükségletekkel!²⁵

Tanuljunk meg kereteinken belül élni egyénekként, családokként, egyházközségekként és cövekekként! Erő és szabadulás van e tantételben. Valaki azt mondta, hogy olyan mértékben növekszik a vagyonunk, amilyen mértékben le tudunk mondani bizonyos dolgokról. Családokként és egyházként biztosítani tudjuk és biztosítanunk is kell népünk számára mindazt, amelyek valóban elengedhetetlenek számukra, ám vigyáznunk kell, hogy ne lépjünk túl az alapvető szükségleteken, illetve azokon a célokon, amelyek közvetlenül érintik családunk jólétét, valamint az egyház alapvető küldetését.²⁶

A felkészültség olyan életforma, amely meghozza a gyümölcsét

A felkészültség, amikor helyesen gyakorolják, egy életforma, nem pedig váratlan, látványos program.²⁷

Utalhatnánk úgy a személyes és családi felkészültség valamennyi összetevőjére, hogy azok – nem a pusztítás vagy katasztrófa idején, hanem egy életforma kialakítása során – napról napra saját gyümölcseiket hozzák.

Tegyük meg ezeket a dolgokat, mert helyesek, mert megelégedést hoznak, és mert engedelmeskedünk az Úr tanácsainak. Ebben a lelkiségben felkészültek leszünk a legtöbb eshetőségre, és az Úr felvirágoztat és megvigasztal bennünket. Igaz, hogy lesznek nehéz időszakok – hiszen az Úr előre megjövendölte –, és, igen, Sion cövekei „védelemmé [lesznek], és menedékké a zivatar… elől” (T&Sz 115:6). Ha azonban bölcsen és előrelátóan élünk, olyan biztonságban leszünk, mintha az Úr kezében lennénk.²⁸

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V–IX. oldalt.

Tudván, hogy az életünk össze van kötve a családdal, a barátokkal, az egyházzal és a közösséggel, mit gondolsz, mit jelent önellátónak és függetlennek lenni? (Lásd 126–127. oldal.)
Kimball elnök azt tanította, hogy a „társadalmi, érzelmi, lelki, fizikai [és] gazdasági jólét” az előrelátó élet része (126. oldal). Hogyan kapcsolódik a lelki jólét a többi összetevőhöz?
Miközben tanulmányozod a 127. oldalon kezdődő részt, gondolkozz azon, hogy mennyire vagy felkészülve „az élet viharaira”! Hogyan készülhetünk fel még jobban?
Milyen haszna származhat egy családnak abból, ha kertet művel, azon kívül, hogy élelmiszert termeszt benne? (Lásd 128. oldal.)
Kimball elnök azt tanította, hogy „a munka lelki szükséglet” (lásd 129. oldal). Milyen lelki javakra tettetek szert a munkátok során? Hogyan segíthetünk gyermekeinknek megtanulni a munka fontosságát?
Mit gondolsz, mi a különbség a vágyak és a szükségletek között? Milyen hozzáállás segíthet a vágyaink irányításában? (Példákért lásd a 131–132. oldalakat, valamint a 125–126. oldalon található történeteket.) Milyen hasznunk származik abból, ha vezetjük a költségvetésünket? Milyen segítség áll rendelkezésünkre forrásaink költségvetésének irányításában?
Olvasd el a 132. oldalon kezdődő részt! Miként hozza meg a felkészültség naponta a gyümölcsét?

Kapcsolódó szentírások: 1 Mózes 41:14–57; 2 Nefi 5:17; T&Sz 29:8–11