20. fejezet

Az egyház nőtestvérei

Azok az igazlelkű nők, akik betöltik az Istentől kapott hatalmas kötelezettségeiket, nagy áldást jelentenek családjuknak, az egyháznak és a világnak.

Spencer W. Kimball életéből

„Elcsodálkozom számos nőtestvérünk hithűségén, valamint a hithűség ügye iránt tanúsított rendíthetetlen odaadásukon” – írta Spencer W. Kimball elnök. Ezután a következőket idézte fel:

„Saját csodálatos édesanyám egész életén át feljegyezte naplójában, hogy milyen hálás azért a lehetőségért, hogy szolgálhat, és mennyire sajnálja, hogy nem tud többet tenni. Elmosolyodtam, amikor a minap elolvastam az 1900. január 16-i feljegyzését. Első tanácsosként szolgált a Segítőegyletben az arizonai Thatcherben, és az elnökség elment meglátogatni egy nőtestvért az otthonában, aki beteg gyermeke miatt nem tudta elvégezni a varrást. Édesanyám elvitte magával a saját varrógépét, csomagolt magának ebédet, elvitte magával saját kisgyermekét, valamint egy etetőszéket, és nekiláttak a munkának. Aznap este ezt írta: »Megvarrtunk négy kötényt, négy pár nadrágot, és belekezdtünk egy ingbe az egyik fiúnak.« Délután négy órakor abba kellett hagyniuk, hogy el tudjanak menni egy temetésre, így »ennél többet nem tudtunk elvégezni«. Én elégedett lettem volna egy ilyen teljesítménnyel, és nem gondoltam volna, hogy »hát, ez nem valami sok«.

Két nappal később a Segítőegylet a mi otthonunkban gyűlt össze egy tevékenység alkalmából. »Egész sokan voltunk«, írta az édesanyám, és »jelentős mennyiségű munkát elvégeztünk«. A tevékenység után minden panaszkodás nélkül elment egy testületi gyűlésre.

Ilyen otthonban születtem én, melyet egy olyan asszony irányított, aki minden cselekedetével szolgált. Ilyen otthont teremtett a feleségem is. Ilyen otthont teremtenek világszerte az egyház csodálatos nőtestvéreinek ezrei.”¹

Kimball elnök arról tanított, milyen jelentőséggel bír minden igazlelkű nő Mennyei Atyánk, gyermekei számára készített tervében. Ezt mondta: „Egyszer, amikor ismert lesz ennek és az előző adományozási korszakoknak az egész története, akkor az telve lesz asszonyaink derék történeteivel, az ő bölcsességükkel, odaadásukkal és bátorságukkal. Mert az az érzésem, hogy talán csakúgy, mint ahogy nők voltak azok, akik elsőként értek az Úr Jézus Krisztus sírjához az ő feltámadása után, a mi igazlelkű asszonyaink is oly sokszor ösztönösen érzékenyek az örökkévaló következményekkel rendelkező dolgokra.”²

Spencer W. Kimball tanításai

Mivel különböző felelősségek adattak nekik, a nőknek és a férfiaknak együtt kell dolgozniuk az egyenlőség és tisztelet társas viszonyában

A szentírások és a próféták világosan megtanították, hogy Isten, aki tökéletesen igazságos, „nem személyválogató” (Cselekedetek 10:34). […] Lélekgyermekeiként teljesen egyenlőek voltunk. Egyenlően részesülünk Isten tökéletes szeretetében. A néhai John A. Widtsoe elder ezt írta:

„A nő szerepe az egyházban az, hogy a férfi mellett haladjon, nem előtte, sem pedig mögötte. Az egyházban tökéletes egyenlőség van a férfi és a nő között. Az evangéliumot… az Úr a férfiak és a nők számára egyaránt alkotta” (Improvement Era, 1942. márc., 161. o.).

Ezen nagyszerű állításokon belül azonban a szerepeink és a feladataink különböznek. Ezek örökkévaló különbségek – a nőknek megadattak az anyaság és nőtestvériség hatalmas kötelezettségei, a férfiaknak pedig az apaság és a papság hatalmas kötelezettségei –, de sem a férfi nincs nő nélkül, sem pedig a nő férfi nélkül az Úrban (lásd 1 Korinthusbeliek 11:11). Mind az igazlelkű férfi, mind pedig az igazlelkű nő áldást jelent mindazok számára, akiket élete megérint.

Ne feledjétek, az ideérkezésünk előtti világban a hithű nők bizonyos feladatokat kaptak, míg a hithű férfiakat bizonyos papsági feladatokra rendelték el előre. Bár a részletekre nem emlékszünk, ez nem változtat annak dicsőséges valóságán, amibe egykor beleegyeztünk.³

Néha megrázó beszámolókat hallunk arról, hogy hogyan bánnak a nőtestvérekkel. Talán, amikor ilyesmi történik, az érzéketlenség és meggondolatlanság eredménye, mégsem szabadna, hogy ilyesmi megtörténjen, fivérek. Az egyház nőtagjainak feladatuk van, amely bár különbözik a mienktől, mégis ugyanolyan fontos, mint a mi feladatunk. A feladatuk tulajdonképpen ugyanaz az alapvető munka, amelyet nekünk is el kell végeznünk – bár szerepeink és feladataink különböznek…

A nőtestvéreink nem arra vágynak, hogy a kedvükben járjunk vagy lekezelően bánjunk velük; arra vágynak, hogy tisztelettel és nagyrabecsüléssel tekintsünk rájuk mint nővéreinkre és egyenrangú társainkra. Nem azért említem meg ezeket a dolgokat, fivéreim, mert az egyház nőkről szóló tanai vagy tanításai kétségesek lennének, hanem azért, mert némely esetben a mi viselkedésünk vitatható minőségű.⁴

A Segítőegylet az Úr szervezete a nők számára. Kiegészíti a férfitestvéreknek adott papsági képzést. Olyan erő van ebben a szervezetben, melyet még nem gyakoroltak annak teljességében, hogy megerősítsék Sion otthonait, és felépítsék Isten királyságát…

[…] Atyánk, az ő bölcsességében és irgalmában, úgy teremtette meg a férfiakat és a nőket, hogy azok egymásra legyenek utalva lehetőségeik teljes kiaknázásához. Mivel természetük némiképp különbözik, kiegészíthetik egymást; mivel sokban hasonlítanak, megérthetik egymást. Soha se irigyeljük a másikat az ő különbségeiért; mindketten ismerjük fel, mely különbségek felszínesek, és melyek csodálatosan alapvetőek, és a szerint cselekedjünk. A papság férfitestvérei és a Segítőegylet nőtestvérei jelentsenek áldást e nagyszerű egyház minden tagjának, miközben egymást segítjük a tökéletesség felé vezető ösvényen.⁵

Isten arra hívta el a nőket, hogy segítsenek gazdagítani, védelmezni és megóvni az otthont és a családot

Igazlelkű nőnek lenni nagyszerű dolog, bármelyik korról is legyen szó. Igazlelkű nőnek lenni e felfokozott világban, a Szabadító második eljövetele előtt, különlegesen nemes feladat. Az igazlelkű nő szilárdsága és hatása napjainkban tízszer akkora lehet, mint a békésebb időkben. Ő azért van itt, hogy segítsen gazdagítani, védelmezni és megóvni az otthont – amely a társadalom alapja, s mely a legnemesebb intézmény. A társadalom egyéb intézményei meginoghatnak, sőt, el is bukhatnak, ám az igazlelkű nő segíthet megmenteni az otthont, amely néhány halandó számára talán az utolsó és egyetlen menedék a vihar és küzdelmek közepette.⁶

Újságot olvastok, televíziót néztek, rádiót hallgattok, könyveket és folyóiratokat olvastok, és a tudatotokba férkőző dolgok nagy részét azért hozták létre, hogy félrevezessenek benneteket… Manapság ilyen dolgokat mondanak nektek: nincs szükség arra, hogy összeházasodjatok; nem szükséges, hogy azért házasodjatok össze, hogy gyermekeitek legyenek; nem szükséges, hogy gyermekeitek szülessenek; tiétek lehet a világ valamennyi élvezete e kötelezettségek és felelősségek nélkül… Sokféleképpen megadhatják nektek e lazán fogott, állítólagos szabadságot. Azt mondják nektek, hogy hozzá vagytok kötve [láncolva] az otthonotokhoz, a férjetekhez, a gyermekeitekhez, a házimunkátokhoz. Arról a szabadságról beszélnek és írnak nektek, amelyről semmit sem tudnak…

Éva, aki nemrég érkezett csak az örökkévaló tróntól, úgy tűnik, megértette, miről szól az élet, mert boldog volt – boldog! –, hogy ettek a tiltott gyümölcsből… Szeretett Éva anyánk hálás szívvel indította útjára az emberi fajt, akarta, hogy gyermekei legyenek, hálás volt azért az örömért, melyet majd az életébe hoznak, hajlandó volt felvállalni a családdal kapcsolatos problémákat, de az örömöket is…

Az édesanyáknak szent szerepük van. Társai Istennek, ahogyan a férjüknek is, először az Úr lélekgyermekeinek világrahozatalában, majd pedig azon gyermekek felnevelésében, hogy szolgálják az Urat és betartsák az ő parancsolatait… Az anyaság szent elhívás, az Úr munkája elvégzése iránti szent elkötelezettség, azok testének, elméjének és lelkének nevelése, segítése és táplálása, akik megtartották első állapotukat, és akik lejöttek e földre, a második állapotukba, hogy tanuljanak és megpróbáltassanak és az istenség felé munkálkodjanak.⁷

Túl sok nő tölti azzal az idejét, hogy társaságba jár, politizál, közszolgálatot végez, amikor otthon kellene maradnia, hogy biztonságban tanítsa, képezze, fogadja és szeresse gyermekeit.⁸

Nem kaphat nagyobb tisztességet egy nő annál, minthogy segédkezzen [Isten] nagyszerű tervében. Világosan szeretném kijelenteni, hogy egy nő semmi másban nem lelhet nagyobb megelégedést, örömet és békét, és semmivel sem ajánlhat fel többet az emberiségnek annál, minthogy bölcsen és becsületesen él, és jó gyermekeket nevel.⁹

Az Úr minden hithű nőnek az örökkévaló család áldását ígérte

Néhányan elveszítettétek a férjeteket halál, mások válás útján. Néhányatoknak még nem adatott meg a házasság nagyszerű kiváltsága. Az örökkévalóság skáláján azonban ezen áldások nélkülözései „csak egy rövid pillanatnyiak” (lásd T&Sz 121:7). […]

Azt se feledjétek, miközben az itteni családi életünk dicsőségére és jelentőségére összpontosítunk, hogy mindannyian Mennyei Atyánk örökkévaló családjához tartozunk.

Abban is biztosak lehettek, hogy minden hithű nőtestvérnek, akinek – önhibáján kívül – nem adatik meg az a kiváltság, hogy második állapotában hozzápecsételjék egy érdemes férfihez, az örökkévalóságban része lesz majd ebben az áldásban. Azon alkalmakkor, amikor hevesen vágytok arra az elfogadásra és ragaszkodásra, amely a családi élettel jár itt, a földön, kérlek benneteket, ne feledjétek, hogy Mennyei Atyátok ismeri gyötrődéseteket, és egy nap majd minden elképzeléseteket felülmúlva megáld benneteket.

Néha a próbatétel és megvizsgálás megkívánja, hogy időlegesen megfosszanak minket bizonyos dolgoktól – az igazlelkű nők és férfiak azonban egy napon elnyernek majd mindent – gondoljatok bele, nőtestvérek – mindent, amivel Atyánk rendelkezik! Nem csupán megéri várni rá; megéri élni érte!

Ugyanakkor, nem kell valakinek házasnak vagy édesanyának lenni ahhoz, hogy betartsa az első és a második nagy parancsolatot – azt, hogy szeresse Istent és felebarátait –, amelytől, azt mondta Jézus, függ a törvény és minden próféta.¹⁰

Azok közületek, akik – nem saját választásukból, hanem önhibájukon kívül – jelenleg nem tapasztalják meg a nők hagyományos szerepét, rengeteget tehetnek azért, hogy segítsenek másoknak.¹¹

Minden nőnek törekednie kell arra, hogy betöltse isteni lehetőségeit

Gyönyörködünk és csodálkozunk nőtestvéreink számos tehetségének helyénvaló fejlődésén és kifejezésén.¹²

Arra bátorítunk minden nőtestvért, hogy használjon ki minden lehetőséget arra, hogy világosságot és tudást szerezzen az iskolában, a személyes tanulás útján, valamint a Segítőegyletben.¹³

Kitűzhettek olyan célokat, fiatal nők, melyek megerőltetnek és próbára tesznek benneteket. Törekedjetek rájuk folyamatosan! Legyetek imádságos lelkűek és alázatosak a bölcsesség és a tudás kutatása során! Most vagytok életetek tanulási és felkészülési szakaszában. Tanuljatok annyit, amennyit csak tudtok! Növekedés akkor következik be, amikor céljaitokat magasra helyezitek, és a csillagokért nyújtózkodtok.¹⁴

Minden egyes lány, ismétlem, minden egyes lány készüljön fel a házasságra és a háztartással járó feladatokra! Nem ezt olvassátok a mai magazinokban, de attól ez még igaz. A lányokat ösztönözni kell, hogy büszkén készüljenek az igaz női szolgálatra! Váljanak képzetté azokban a dolgokban, amelyek hasznosak a családjuk életében, és gazdagabbá teszik azt! Ki kell fejleszteniük tehetségeiket, el kell mélyíteniük az evangéliumról való tudásukat, és meg kell erősíteniük az arról való bizonyságukat, valamint hajlandóknak kell lenniük mások szolgálatára. Néhány lányt elhívhatnak teljes idejű misszióra, és mindannyiuknak meglesz a lehetőségük arra, hogy nagyon is hasznos munkát végezzenek Isten királyságában, ha felkészítik magukat rá… Azt szeretnénk, hogy asszonyaink legyenek jól képzettek, hiszen a gyermekek talán soha nem tudnak kitörni az anyák tudatlansága alól.¹⁵

Azt szeretnénk, hogy törekedjetek erre a műveltségre, és érjétek is el azt…, amely alkalmassá tesz benneteket az örökkévalóságra, csakúgy, mint a halandóságban való teljes szolgálatra. A háztartással járó alapvető és elengedhetetlen képességek mellett vannak más képességek is, melyeket helyénvalóan ki lehet fejleszteni, és amelyek növelni fogják hatékonyságotokat az otthonban, az egyházban és a társadalomban.

Ismétlem, bölcsnek kell lennetek döntéseitek meghozatalában, ám nem várjuk el az egyház nőtestvéreitől, hogy tájékozatlanok vagy tehetetlenek legyenek. Jobb anyák és feleségek lesztek mind ebben az életben, mind pedig az örökkévalóságban, ha fejlesztitek a nektek adott képességeket, és használjátok azokat a tehetségeket, melyekkel Isten megáldott benneteket.¹⁶

Fontos számunkra, hogy nőtestvéreink részesüljenek mindabban, ami jó. Hiszünk abban, hogy szükségünk van mindezen áldásokra – kultúra, kifinomultság, műveltség, tudás, tökéletesség –, hogy gyermekeink anyái képesek legyenek igazlelkűségben felnevelni és tanítani őket.¹⁷

Ismételten hangsúlyoznám a mély szükségességét annak, hogy minden egyes nő tanulmányozza a szentírásokat. Azt szeretnénk, hogy otthonaink női szentírásszakértőkkel legyenek megáldva – legyenek akár egyedülállóak vagy házasok, fiatalok vagy idősek, özvegyek vagy családosok.

Az adott körülményeitektől függetlenül, miközben egyre inkább megismeritek a szentírások igazságait, egyre hatékonyabbak lesztek a második nagy parancsolat betartásában is, miszerint úgy szeressétek felebarátaitokat, mint saját magatokat. Váljatok szentírásszakértőkké – nem azért, hogy elnyomjatok másokat, hanem hogy felemeljétek őket! Végül is, kinek lehet nagyobb szüksége arra, hogy „felhalmozza” az evangélium igazságait (amelyet segítségül hívhatnak a szükség pillanataiban), mint a nőknek és az anyáknak, akik oly sok nevelést és tanítást végeznek?

Törekedjetek tökéletességre minden igazlelkű igyekezetetekben, és életetek minden területén!

Tartsátok emlékezetetekben, kedves nőtestvérek, hogy azon örökkévaló áldások, melyekkel Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának tagjaiként rendelkeztek, jóval nagyobbak minden más áldásnál, melyben valaha is részesülhettek. Nem kaphattok nagyobb elismerést e világban annál, mint hogy istenfélő asszonyokként ismerjenek benneteket. Nem ruházhatnak rátok nagyobb címet, mint azt, hogy Isten leányai vagytok, akik megtapasztalják az igaz nőtestvériséget, anyaságot, vagy más feladatokat, melyek jó hatással vannak mások életére…

[…] Mindannyian mélyen magatokba kell szívnotok az evangélium igazságait személyes azonosságotok örökkévaló természetéről, valamint páratlan egyéniségetekről. Egyre jobban és jobban éreznetek kell Mennyei Atyánk irántatok érzett tökéletes szeretetét, hogy átérezzétek, milyen értékesnek tekint benneteket egyénileg. Gondolkozzatok el ezeken a nagyszerű igazságokon, különösen azokban a pillanatokban, amikor (az aggodalom azon csendes pillanataiban, melyet személyesen megtapasztalhattok) másként gondoljátok, és összezavarodtok…

Nem léteznek nagyobb és dicsőségesebb ígéretek a nők számára, mint azok, melyek az evangéliumon és Jézus Krisztus egyházán keresztül adatnak nekik. Hol máshol tanulhatnátok meg, hogy kik vagytok valójában? Hol máshol kaphatnátok meg a szükséges magyarázatot és bizonyosságot az élet természetéről? Milyen forrásból tanulhatnátok még saját egyedülálló voltotokról és azonosságotokról? Ki mástól tanulhatnátok Mennyei Atyánk dicsőséges boldogságtervéről?¹⁸

Az igazlelkű nők sokat tehetnek a világért és Isten királyságáért

Soha nem volt még egy olyan időszak a világban, amikor ennyire össze lettek volna zavarodva a nők szerepét illetően. Soha nem volt még egy olyan időszak az egyházban, amikor a nők többet tehettek volna azért, hogy megmutassák, mi lehet, és mi kellene, hogy legyen az ő valós szerepük a világban. A nők és az édesanyák hatása és befolyása a világra óriási jelentőségű. Az a gondolat, miszerint „a kéz, mely a bölcsőt ringatja, a világot kormányozza”, életképesebb, mint bármikor ezelőtt.¹⁹

Mily különleges is az utolsó napi szent asszonyok számára, hogy rendelkezhetnek azzal a magasztos feladattal, melyet Mennyei Atyánk adott nekik, különösen azoknak közületek, akiknek kiváltságuk volt az utolsó adományozási korszaknak ezen a részén születni. Hadd hajszolja a többi nő meggondolatlanul… önző érdekeit. Ti a szeretet, igazság és igazlelkűség igen szükséges hadserege lehettek ezen a bolygón…

[…] Kedves nőtestvéreim, hadd javasoljak nektek valamit, amit még nem mondtak nektek ezelőtt, vagy legalábbis nem ilyen formában. Az egyház, utolsó napokban bekövetkező nagy növekedésének java részét az idézi majd elő, hogy a világon élő sok jóságos nő –akikben gyakran oly nagy belső lelki érzékenység van – tömegesen vonzódik majd az egyházhoz. Ez pedig annak függvényében történik majd, hogy az egyház asszonyai milyen mértékben tanúsítanak igazlelkűséget és tisztaságot életükben, valamint hogy milyen mértékben látszanak majd különbözőnek és másnak – jó értelemben – a világ asszonyaitól… Így történik az, hogy az egyház női példamutatói jelentős erőt jelentenek az egyház mind számbeli, mind pedig lelki növekedésében az utolsó napokban…

Szeretünk benneteket, nőtestvérek! Bízunk bennetek. Örvendezünk az odaadásotokban. Nagyban bátorít minket jelenlétetek… eme adományozási korszak ezen szakaszában, amikor oly kétségbeesetten szükség van a tehetségeitekre és lelki erőtökre.²⁰

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Vedd fontolóra ezeket az ötleteket, miközben a fejezetet tanulmányozod, illetve miközben felkészülsz a tanításra! További segítségért lásd az V–IX. oldalt.

Nézd át a 233. oldalon álló történetet, és a 234. oldalon lévő első bekezdést! Milyen sugalmazott történetek jutnak eszedbe a családodban és az egyházban lévő nőkről?
Tanulmányozd át a 236. oldalon álló teljes harmadik bekezdést! Természetük és feladataik különbözőségét figyelembe véve, hogyan tudnak a férfiak és a nők segíteni egymásnak? Hogyan kellene együtt dolgozniuk a családban? az egyházban?
Miért különlegesen fontos és „nemes elhívás” igazlelkű nőnek lenni napjainkban? (236. oldal) Miként próbálja a világ eltéríteni a nőket az elhívásuktól? Hogyan segíthetünk a fiatal férfiaknak és a fiatal nőknek abban, hogy méltányolják e nemes elhívást?
Miközben a 238. oldalt, valamint a 239. oldalon álló első négy bekezdést olvasod, gondolkozz el azon, hogy mit mondanak ezek a tanítások Mennyei Atyánk gyermekei iránt érzett szeretetéről!
Hogyan tudják az egyház nőtagjai betölteni isteni lehetőségeiket? (Lásd 239–241. oldal.) Hogyan tudják az egyház férfitagjai támogatni az egyház nőtagjait erőfeszítéseikben? (Lásd 234–236. oldal.)
Gondolkozz el a 243. oldalon lévő első bekezdésen! Mi van rád nagy hatással ebben a kijelentésben? Miként teljesedik be napjainkban az egyház növekedéséről szóló prófécia?

Kapcsolódó szentírások: Példabeszédek 31:10–31; Efézusbeliek 5:22–29; Alma 56:41–48; T&Sz 25:1, 5–10; Mózes 3:18, 21–25