A jószívűség soha el nem múlik
Silvia H. Allred
első tanácsos a Segítőegylet általános elnökségében
[F]ohászkodjatok azért a vágyért, hogy eltöltsön benneteket a jószívűség ajándéka, Krisztus tiszta szeretete.
A férjemmel nemrég ellátogattunk az Illinois állambeli Nauvoo városába. Ottlétünk alatt a vöröstéglás kereskedésbe is ellátogattunk, ahol Joseph Smith próféta irodája és üzlete volt. Míg a felső szobában üldögéltünk, nagy figyelemmel hallgattuk az idegenvezetőt, aki felvázolta a visszaállítás néhány történelmi eseményét, melyre itt került sor.
Gondolataim a Segítőegylet megalapítására és néhány olyan tanításra terelődtek, melyet a segítőegyleti nőtestvérek Joseph prófétától kaptak ebben a bizonyos szobában. Ezek a tanítások váltak aztán az alapjává azon tantételeknek, melyekre a Segítőegyletet felépítették. Az a cél, hogy növeljék a hitet, megerősítsék Sion otthonait, valamint megkeressék és segítsenek a szükséget szenvedőkön, már a kezdetektől fennállt, és mindig is összhangban állt prófétáink tanításaival.
Az egyik ilyen korai gyűlésen Joseph próféta Pál korinthusiakhoz írt leveléből idézett. Ebben a jószívűségről szóló csodálatos beszédében Pál utal a hitre, a reményre és a jószívűségre, és azzal zárja, hogy „ezek között pedig legnagyobb a [jószívűség]”1.
Körülírja azon tulajdonságokat, melyeket a jószívűség magában foglal. Ezt mondta:
„A [jószívűség] hosszútűrő, kegyes; a [jószívűség] nem irigykedik, a [jószívűség] nem kérkedik, nem fuvalkodik fel…
[N]em keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
A [jószívűség] soha el nem [múlik]”2.
A nőtestvérekhez szólva Joseph próféta ezt mondta: „[N]e korlátozza látószögeteket szomszédotok erénye; …ki kell tágítani lelketeket egymás iránt, ha úgy szeretnétek cselekedni, mint Jézus. […] Miközben növekedtek ártatlanságban és erényben, miközben növekedtek jóságban, terjeszkedjen ki szívetek, és növekedjék meg mások felé; hosszútűrőnek kell lennetek, és türelmeseknek az emberiség hibáival és tévedéseivel szemben. Mily értékes az ember lelke!”3
A szentírásbeli kijelentés, mely szerint „A jószívűség soha el nem múlik”, azért lett a Segítőegylet jelmondata, mert felöleli mindazon tanításokat és azt a feladatot, melyet a nőtestvérek Joseph Smith prófétától kaptak, vagyis hogy „segítsenek a szegényeken” és „lelkeket szabadítsanak meg”4.
Ezeket az alapként szolgáló tantételeket a segítőegyleti nőtestvérek világszerte megfogadják, mert ilyen a Segítőegylet munkájának természete.
De mi is a jószívűség és hogyan nyerhetjük el?
Mormon próféta meghatározása szerint az „Krisztus tiszta szeretete”5, míg Pál azt tanítja, hogy a jószívűség „a tökéletességnek kötele”6, Nefi pedig emlékeztet bennünket, hogy „az Úristen… parancsolatot adott, hogy minden emberben legyen jószívűség, mely jószívűség a szeretet”7.
Áttekintve Pál előző leírását a jószívűségről azt tanuljuk, hogy a jószívűség nem egy egyszeri cselekedet vagy olyasvalami, amit másoknak nyújtunk, hanem egy létállapot, egy szívállapot, olyan kedves érzések, melyek szeretetteljes tetteket szülnek.
Mormon azt is tanította, hogy a jószívűséget az Úr igaz tanítványaira ruházzák, és hogy a jószívűség megtisztítja azokat, akik rendelkeznek vele.8 Ezenkívül azt is megtudjuk, hogy a jószívűség isteni ajándék, melyre törekednünk kell és imádkoznunk kell érte. Ahhoz, hogy a celesztiális királyságot örökölhessük, a jószívűségnek el kell töltenie a szívünket.9
Tudva, hogy az Úr azt kérte tőlünk, hogy „palásként [öltsük magunkra] a jószívűség kötelékét”10, tudnunk kell, mely tulajdonságok segítenek majd a jószívűség kifejlesztésében.
Először is vágyat kell éreznünk, hogy növekedjünk a jószívűségben, és egyre krisztusibbá váljunk.
A következő lépés az ima. Mormon arra int bennünket, hogy „imádkozz[unk]… szív[ünk] minden erejével, hogy eltöltsön [minket] ez a szeretet”. Ez az isteni szeretet pedig a jószívűség, mely mikor eltölt bennünket, „akkor olyanok le[szünk,] mint ő”11.
A napi szentírásolvasás a Szabadítóra irányítja elménket, és vágyat ébreszt bennünk, hogy méginkább olyanná váljunk, mint Ő.
Az irodámba Minerva Teichert Az elveszett bárány megmentése című képét választottam. A Szabadítót ábrázolja, amint juhai között állva gyengéden a karjaiban tart egy kisbárányt. Ez segít felidéznem azon kérését, hogy „Legeltesd az én juhaimat!”12, mely számomra azt jelenti, hogy szolgáljuk a körülöttünk lévőket, és szenteljünk különleges figyelmet a szükséget szenvedőknek.
A Szabadító a tökéletes példa arra, hogyan gyakoroljunk jószívűséget. Halandó szolgálata során könyörületes volt az éhezőkkel, a bűnösökkel, a bánkódókkal és a betegekkel. Szolgálta a szegényeket és a gazdagokat; a nőket, a gyermekeket és a férfiakat; a családokat, a barátokat és az idegeneket. Megbocsátott a vádolóinak, szenvedett és meghalt az egész emberiségért.
Élete folyamán Joseph Smith próféta is gyakorolta a jószívűséget, a mások iránt tanúsított testvéri szeretetével és tiszteletével. Közismert volt a körülötte lévők iránti kedvességéről, gyengédségéről, könyörületéről és törődéséről.
Ma is részünk van abban az áldásban, hogy egy olyan prófétánk lehet, aki a jószívűség megtestesítője. Thomas S. Monson elnök példa a számunkra és a világ számára is. Magán viseli a jószívűség palástját. Kedves, együttérző és nagylelkű; az Úr Jézus Krisztus igaz szolgája.
Monson elnök a következőket tanítja nekünk: „A jószívűség azt jelenti, hogy türelmesek vagyunk azzal, aki bajban hagyott minket. Azt jelenti, hogy nem sértődünk meg egykönnyen. Azt jelenti, hogy elfogadjuk a gyengeségeket és a hibákat. Az embereket olyannak fogadjuk el, amilyenek valójában. Azt jelenti, hogy túltekintünk a fizikai megjelenésen, és azokat a tulajdonságokat nézzük, melyek nem fakulnak meg az idő múlásával. Azt jelenti, hogy nem skatulyázunk be másokat.”13
Amikor jószívűség van bennünk, hajlandók vagyunk szolgálni és segíteni másoknak, még akkor is, ha úgy érezzük, nem épp alkalmas az idő, mindezt úgy, hogy nem várunk érte elismerést vagy viszonzást. Nem várunk, amíg megbíznak a segítségnyújtással, mert az a természetünkké válik. Amikor azt választjuk, hogy kedvesek, gondoskodók, nagylelkűek, türelmesek, elfogadók, megbocsátók, másokat befogadók és önzetlenek vagyunk, felfedezzük, hogy bővelkedünk a jószívűségben.
A Segítőegylet számtalan módot biztosít arra, hogy másokat szolgáljunk. A jószívűség gyakorlásának egyik legfontosabb módja a látogatótanítás. A hatékony látogatótanítás által számos lehetőségünk van szeretni, segíteni és szolgálni másokat. A jószívűség vagy szeretet kifejezése megtisztítja és megszenteli a lelkünket, és segít nekünk méginkább hasonlóvá válni a Szabadítóhoz.
Elámulok, mikor látom a látogatótanítók világszerte végzett számtalan jószívű cselekedetét, ahogy önzetlenül igyekeznek kielégíteni az egyes nőtestvérek és családjuk szükségleteit. Azt mondom ezeknek a hithű látogatótanítóknak: a jószívűség ezen apró tetteivel a Szabadítót követitek; az Ő kezében vagytok eszközök, miközben segítetek a rátok bízott nőtestvéreknek és gondoskodtok róluk, valamint felemelitek, megvigasztaljátok, meghallgatjátok, biztatjátok, tápláljátok, tanítjátok és erősítitek őket. Hadd osszak meg néhány rövid példát az effajta szolgálatról!
Rosa diabéteszben és más betegségekben szenved. Néhány évvel ezelőtt csatlakozott az egyházhoz. Egyedülálló édesanya egy serdülő fiúval. Gyakran napokra be kell feküdnie a kórházba. Az ő kedves látogatótanítói nem csupán elviszik a kórházba, de meg is látogatják és vigaszt nyújtanak neki, miközben odafigyelnek a fiára is otthon és az iskolában. A látogatótanítói jelentik számára a barátokat és a családot.
Egy nőtestvérhez tett első néhány látogatása után Kathy felfedezte, hogy a nőtestvér nem tud olvasni, de meg akar tanulni. Kathy felajánlotta, hogy segít neki, bár tudta, hogy mindez időt, sok türelmet és kitartást igényel majd.
Emily egy újdonsült feleség, aki az igazságot kutatta. A férjét, Michaelt, kevésbé érdekelte a vallás. Amikor Emily megbetegedett és kis időre kórházba került, Cali, az egyik segítőegyleti nőtestvér, aki egyben a szomszédja is, rendszeresen ebédet vitt a családnak, vigyázott a kisbabájukra, takarította a házukat, és megszervezte, hogy Emily papsági áldást kapjon. E jószívű cselekedetek meglágyították Michael szívét. Úgy döntött, részt vesz az istentiszteleten és találkozik a misszionáriusokkal. Emily és Michael nemrégiben keresztelkedtek meg.
„A [jószívűség] soha el nem [múlik]… A [jószívűség]… kegyes…, nem keresi a maga hasznát…, mindent [elbír], mindent eltűr.”14
Henry B. Eyring elnök azt mondta:
„A Segítőegylet története tele van a figyelemre méltó önzetlen szolgálat elbeszéléseivel. […]
Ezt az egyletet olyan nők alkotják, akikben a jószívűség érzése szívből fakad. Mégpedig olyan szívből, amelyet a kizárólag az Úr igaz egyházában nyújtott szövetségeknek való megfelelés, és azok megtartása formált át. A jószívűség effajta érzései az Úrtól erednek az Ő áldozata révén. E nők jószívű cselekedeteit Jézus példája vezérli – az Ő kegyelmének végtelen ajándéka iránti hálából erednek – és a Szentlélek által fakadnak, akit az Úr elküld, hogy társuk legyen irgalmas küldetéseik során. Ennek köszönhetően páratlan dolgokat képesek tenni másokért, és örömet tudnak lelni még akkor is, amikor saját kielégítetlen szükségleteik is nyomasztóan nagyok.”15
A másokért végzett szolgálat és az irántuk tanúsított jószívűség segít legyőznünk a saját nehézségeinket, és úgy látnunk, mintha nem is jelentenének akkora kihívást.
Most visszatérek Joseph próféta tanításaihoz, melyeket a visszaállítás korai napjaiban nyújtott a nőtestvéreknek. Jószívűségre és jóakaratra biztatva ezt mondta: „Amennyiben ezeknek a tantételeknek megfelelően éltek, mily nagyszerű és dicsőséges lesz a jutalmatok a celesztiális királyságban! Ha kiváltságaitoknak megfelelően éltek, az angyalok nem tartathatnak vissza attól, hogy társaitok legyenek.”16
Akárcsak a korai napokban, ott Nauvooban, ahol a nőtestvérek felkutatták és segítették a szükséget szenvedőket, úgy van ez ma is. A nőtestvérek a királyságban a lelkierő, a könyörületes szolgálat és az odaadás nagyszerű pillérei. Az elkötelezett látogatótanítók meglátogatják egymást és gondoskodnak egymásról. A Szabadító példáját követve azt teszik, amit Ő tett.
A Segítőegyletben minden nőt eltölthet a szeretet, tudva, hogy a jószívűségből végzett apró cselekedeteik gyógyítóan hatnak másokra és önmagukra is. Biztos tudást nyernek arról, hogy a jószívűség Krisztus tiszta szeretete, és soha el nem múlik.
A Segítőegylet történetének olvasása arra a felfedezésre sarkall majd benneteket, hogy ez a fontos evangéliumi tantétel átszövi az egész könyvet.
Befejezésül arra buzdítok minden nőt az egyházban, hogy fohászkodjatok azért a vágyért, hogy eltöltsön benneteket a jószívűség ajándéka, Krisztus tiszta szeretete. Minden forrásotokat használjátok arra, hogy jót tegyetek, enyhülést és szabadulást hozva a körülöttetek lévőkre, beleértve a családotokat is. Az Úr majd sikerrel koronázza erőfeszítéseiteket.
Kívánom, hogy az Atya és a Fiú irántunk érzett hatalmas szeretetéről való tudásunk, az engesztelésbe vetett hitünk és az érte érzett hálánk arra ösztönözzenek bennünket, hogy kifejlesszük és gyakoroljuk a jószívűséget mindenki iránt. Ez az én imám az Úr Jézus Krisztus nevében, ámen.