Amit remélem, az unokáim megértenek majd a Segítőegylettel kapcsolatban
Julie B. Beck
a Segítőegylet általános elnöke
[A]ttól a naptól kezdve, hogy az evangéliumot elkezdték visszaállítani ebben az adományozási korszakban, az Úrnak szüksége volt hithű nők részvételére az Ő tanítványaiként.
Kiváltságnak érzem, hogy szólhatok hozzátok ezen a történelmi összejövetelen. Nagy áldás, hogy így együtt lehetünk. A Segítőegylet általános elnökeként végzett szolgálatom során mély szeretet alakult ki bennem eme egyház segítőegyleti nőtestvérei iránt, és az Úr kitágította a látókörömet arra vonatkozóan, hogy Ő miként érez irántunk, és mit vár el tőlünk.
Mai beszédemnek ezt a címet adtam: „Amit remélem, az unokáim megértenek majd a Segítőegylettel kapcsolatban”. A legidősebb lányunokáim szorgalmasan dolgoznak a Személyes Fejlődés programon és alakítják ki magukban az igazlelkű nő szokásait és jellemvonásait. Hamarosan ők és kortársaik fogják e nagyszerű világméretű nőtestvériség felelősségeit hordozni.
Remélem, üzenetem világosan rámutat majd arra nekik és mindazoknak, akik hallják vagy olvassák azt, hogy milyen elképzelései voltak az Úrnak az Ő leányai számára, amikor megszervezték a Segítőegyletet.
A tanítványság ősi mintája
Remélem, unokáim megértik majd, hogy a mai Segítőegyletet a tanítványság egy olyan mintájára szervezték meg, amely az ősi egyházban létezett. Amikor a Szabadító megszervezte egyházát az újszövetségi időkben, „a nők létfontosságú szerepet játszottak [az Ő] szolgálatában”1. Meglátogatta Mártát és Máriát, két legodaadóbb követőjét, Márta otthonában. Amikor Márta hallgatta Őt, és közben az akkori hagyományoknak megfelelően szolgált Neki, az Úr segített felismernie, hogy ennél többet is tehet. Segített Mártának és Máriának megérteni, hogy választhatják „a jobb részt” is, amely nem vétetik el tőlük.2 E gyengéd megjegyzés felhívásként szolgált az Úr szolgálatában való részvételre, az Újszövetség egy későbbi szakaszában pedig Márta erős bizonysága a Szabadító isteni voltáról betekintést nyújt az ő hitébe és tanítványságába.3
Amint továbbolvassuk az Újszövetséget, megtudjuk, hogy az apostolok folytatták az Úr egyházának megalapítását. Olyan hithű nőkről is olvashatunk továbbá, kiknek tanítványsága hozzájárult az egyház növekedéséhez. Pál Efézusban4 és Filippiben5 is beszélt női tanítványokról. Amikor azonban az Úr egyháza hitehagyásba süllyedt, a tanítványság e mintája is elveszett.
Amikor az Úr megkezdte egyháza visszaállítását Joseph Smith prófétán keresztül, ismét elhívott női tanítványokat is. Néhány hónappal az egyház hivatalos megszervezése után az Úr kinyilatkoztatta, hogy Emma Smitht válasszák el vezetőnek és tanítónak az egyházban, illetve férje, a Próféta hivatalos segítőjének.6 Azon elhívásában, hogy segítsen az Úrnak királysága felépítésében, utasításokat kapott arra vonatkozóan, hogy miként növelje a hitét és a személyes igazlelkűségét, hogyan erősítse a családját és az otthonát, valamint miként szolgáljon másokat.
Remélem, az unokáim megértik majd, hogy attól a naptól kezdve, hogy az evangéliumot elkezdték visszaállítani ebben az adományozási korszakban, az Úrnak szüksége volt hithű nők részvételére az Ő tanítványaiként.
Rendkívüli hozzájárulásuknak csupán egyik példája az általuk végzett misszionáriusi munka. A korai egyház lendületes növekedését az tette lehetővé, hogy a hithű férfiak hajlandóak voltak elhagyni a családjukat, ismeretlen helyekre utazni, valamint nélkülözést és viszontagságokat elszenvedni azért, hogy tanítsák az evangéliumot. Ezek a férfiak azonban azt is megértették, hogy missziójukra nem kerülhetett volna sor az életükben lévő nők tökéletes hite és támogatása nélkül, akik fenntartották otthonukat, üzletüket, és pénzt kerestek családjuk és a misszionáriusok számára. A nőtestvérek a közösségeikben összegyűlt megtértek ezreiről is gondoskodtak. Mélyen elkötelezték magukat egy új életforma, az Úr királyságának felépítése, valamint az Ő szabadító munkájában való részvétel mellett.
A papsággal összekötve
Remélem, az unokáim megértik majd, hogy az Úr arra ihlette Joseph Smith prófétát, hogy „a papság alatt és a papság mintájára”7 szervezze meg az egyház nőtagjait, és tanítsa meg nekik, hogy „miként tehetnek szert a papság kiváltságaira, áldásaira és ajándékaira”8.
Miután hivatalosan is megszervezték a Segítőegyletet, Emma Smith tovább működött vezetői elhívásában. A szervezet elnökének nevezték, és két tanácsos szolgált mellette az elnökségben. Az egyházon kívüli szervezetekre akkoriban jellemző népszavazás helyett ezt az elnökséget kinyilatkoztatás útján hívták el, támogatták őket azok, akiknek vezetésére kijelölték őket, valamint papsági vezetők választották el őket arra, hogy elhívásukban szolgáljanak, így lévén elhívva Isten által „prófécia, valamint felhatalmazással rendelkezők kézrátétele által”9. A papság alatt történő megszervezés lehetővé tette, hogy az elnökség útmutatást kapjon az Úrtól és az Ő prófétájától egy konkrét feladatra. A Segítőegylet megszervezése elősegítette, hogy az Úr tárházában lévő tehetséget, időt és eszközöket bölcsen és rendben használják fel.
Ez az első nőcsoport megértette, hogy felhatalmazást kaptak a nőtestvérek tanítványként való tanítására, sugalmazására és megszervezésére, hogy segédkezzenek az Úr szabadító munkájában. Első gyűléseiken a nőtestvéreknek megtanították a Segítőegylet fő céljait: gyarapítani a hitet és a személyes igazlelkűséget; megerősíteni a családokat és az otthonokat; valamint felkutatni a szükséget szenvedőket, és segíteni nekik.
Remélem, az unokáim megértik majd, hogy a Segítőegylet megszervezésének nélkülözhetetlen szerepe volt abban, hogy felkészítsék a szenteket azokra a kiváltságokra, áldásokra és ajándékokra, melyek kizárólag a templomban találhatóak meg. Joseph Fielding Smith elnök azt tanította, hogy a Segítőegylet „elengedhetetlen részét képez[i] Isten földi királyságának”, és „azért hozt[ák] létre és azért működtet[ik], hogy segítsen hithű tagjainak örök életet nyerni Atyánk királyságában”10. El tudjátok képzelni, milyen lehetett a nőtestvéreknek összegyűlni azokon az első segítőegyleti összejöveteleken Joseph Smith vöröstéglás kereskedésében, ahonnan ráláttak arra a dombra, ahol a templom éppen építés alatt állt, miközben a Próféta azt tanította nekik, hogy „ennek az egyletnek válogatottnak kell lennie, mely elhatárolódik a világ minden gonoszságától – elsőrangúnak, erényesnek és szentnek kell lennie”11.
Remélem, az unokáim úgy értékelik majd a templomot, ahogyan az első segítőegyleti nőtestvérek tették, akik hitték, hogy a templomi áldások az utolsó napi szent nők nagyszerű jutalmai és fő céljai. Remélem, hogy a korai segítőegyleti nőtestvérekhez hasonlóan az unokáim napi szinten törekszenek majd arra, hogy elég érettek legyenek a szent templomi szövetségek megkötéséhez és megtartásához, és amikor elmennek a templomba, mindenre figyelnek majd, ami ott elhangzik és történik. A templomi áldásokon keresztül hatalommal lesznek felfegyverezve12 és megáldatnak „Isten ismeretének kulcsával”13. A papság azon szertartásai által, melyek csupán a templomban találhatóak meg, megáldatnak azzal, hogy betölthessék isteni, örökkévaló kötelezettségeiket, és megígérik, hogy elkötelezett tanítványokként fognak élni. Hálás vagyok, hogy az Úr egyik fő célja a Segítőegylet megszervezésével az volt, hogy a nőket megbízza, hogy segítsenek egymásnak felkészülni „a templomi szertartásokban és szövetségekben található nagyobb papsági áldásokra”14.
Egy világméretű nőtestvériség menedéke és hatása
Remélem, az unokáim megértik majd a Segítőegylet nagyszerű világméretű nőtestvériségének jelentős befolyását és képességét. 1842 óta az egyház jóval túlnőtt Nauvoon, és a Segítőegylet ma már több mint 175 országban van jelen, ahol a nőtestvérek több mint 80 nyelven beszélnek. Hetente szerveznek meg új egyházközségeket és gyülekezeteket, és új Segítőegyletek válnak részévé egy folyamatosan bővülő nőtestvériségnek, amely „behálózza a földrészeket”15. Amikor a Segítőegylet még viszonylag kis létszámú volt és főleg Utahban volt megszervezve, vezetői a szervezetük és tanítványságuk figyelmét többnyire a helyi programokra és a hozzájuk kapcsolódó segítségnyújtásra tudták fordítani. Háziipart hoztak létre, kórházakat építettek és gabonát raktároztak el. Ama korai segítőegyleti erőfeszítések segítettek megalapítani a tanítványság mintáit, melyeket ma az egész világon alkalmaznak. Az egyház növekedésével a Segítőegylet ma már képes betölteni céljait minden egyházközségben és gyülekezetben, minden cövekben és kerületben, miközben egy állandóan változó világhoz alkalmazkodik.
A segítőegyleti nőtestvérek világszerte naponta tapasztalják a halandósággal járó kihívások és viszontagságok egész sorát. A nők és a családjaik ma farkasszemet néznek a beteljesületlen elvárásokkal, a szellemi, fizikai és lelki betegségekkel, a balesetekkel és a halállal. Néhány nőtestvér magánnyal és csalódottsággal küzd, mert nincs saját családja, mások pedig családtagjaik rossz döntéseinek következményeitől szenvednek. Néhányan háborút, éhezést vagy természeti katasztrófát élnek át, mások a függőség, a munkanélküliség vagy a megfelelő képzettség hiányának terhét viselik. Mindezen nehézségek meg tudják gyengíteni a hit csontjait, és ki tudják meríteni az egyének és a családok erejét. Az Úr egyik célja a nőtestvérek tanítványokká szervezésével az volt, hogy olyan segítséget nyújtson számukra, amely minden olyan dolog fölé emeli őket, ami „akadályt jelenthet egy nő örömének és fejlődésének kiteljesedésében”16. Minden egyházközségben és gyülekezetben van egy Segítőegylet nőtestvérekkel, akik kinyilatkoztatást kérhetnek és kaphatnak, valamint tanácskozhatnak a papsági vezetőkkel, hogy megerősítsék egymást, és olyan megoldásokat dolgozzanak ki, melyeket a saját otthonaikban és közösségeikben is alkalmazhatnak.
Remélem, az unokáim megértik majd, hogy a Segítőegyleten keresztül a tanítványságuk kibővül, és másokkal együtt ők is részt vehetnek abban a lenyűgöző és hősies munkában, melyet a Szabadító végzett. A munka, melyet ezen egyház nőtestvéreitől várnak a mai napokban, mindig is nagyszabású és az Úr szemében következetes volt. Hithűségük által érezhetik az Ő jóváhagyását, és megáldatnak Lelkének társaságával.
Az unokáimnak szintén tudniuk kell, hogy a Segítőegylet nőtestvérisége biztonságot, menedéket és védelmet tud biztosítani számukra.17 Korunk egyre több nehézsége közepette a Segítőegylet hithű nőtestvérei egyesülni fognak abban, hogy megvédjék Sion otthonait a világ rikácsoló hangjaitól, valamint az ellenség ragadozó és csábító hatásától. A Segítőegyleten keresztül tanításban részesülnek és megerősíttetnek, majd még több tanításban részesülnek, és még jobban megerősíttetnek, az igazlelkű nők hatása pedig Atyánk még több gyermekét meg tudja áldani.
Az óvó gondoskodás és a szolgálat tanítványsága
Remélem, az unokáim megértik majd, hogy a látogatótanítás tanítványságuk egyik kifejeződése, valamint szövetségeik iránti tiszteletük kimutatásának egyik jelentős módja. Tanítványságunk ezen eleme nagyban meg kell, hogy közelítse Szabadítónk földi szolgálatát. A Segítőegylet korai éveiben egy látogató bizottság kapta azt a feladatot minden egyházközségben, hogy állapítsa meg a szükségleteket, és gyűjtse össze a szükséget látók között szétosztásra kerülő adományokat. A segítőegyleti nőtestvérek és vezetőik lépésről lépésre gyűjtöttek tapasztalatot az évek során, és fejlődtek azon képességükben, hogy gondoskodjanak másokról. Voltak olyan időszakok, amikor a nőtestvérek jobban koncentráltak a látogatások teljesítésére, a leckék tanítására és rövid üzenetek hátrahagyására, amikor a nőtestvéreik otthonában jártak. E gyakorlatok segítettek a nőtestvéreknek megtanulni az óvó gondoskodás mintáit. Csakúgy, ahogyan a Mózes idejében élő emberek szabályok hosszú listájára koncentráltak, a segítőegyleti nőtestvérek időnként számos írott vagy íratlan szabályt tűztek ki maguk elé azon vágyuktól fűtve, hogy megtudják, miként erősíthetik egymást.
Most, amikor oly nagy szükség van a vigaszra és a segítségre a nőtestvérek és családjaik életében, Mennyei Atyánk azt szeretné, hogy magasabb utakon járjunk, és azáltal mutassuk ki tanítványságunkat, hogy őszintén törődünk a gyermekeivel. E fontos céllal a szemük előtt a vezetőket most arra tanítják, hogy jelentéseket kérjenek a nőtestvérektől és családjaik lelki és fizikai jólétéről, valamint a számukra nyújtott szolgálatról.18 A látogatótanítóknak most kötelességük, hogy „őszintén töreked[jenek] minden egyes nőtestvér megismerésére és szeretetére, valamint segít[senek] hitbéli megerősödésében, és szolgálatot nyújt[sanak] neki”19.
A Szabadító odaadó tanítványaiként jobbá válunk azon képességünkben, hogy megtegyük mindazt, amit Ő is tenne, ha itt lenne. Tudjuk, hogy számára a törődésünk az, ami igazán számít, így hát inkább a nőtestvéreinkkel való törődésre próbálunk koncentrálni, mint a teendők listáinak teljesítésére. Az igaz szolgálatot inkább a jószívűség mélysége, mintsem a statisztikai adatok tökéletessége határozza meg. Akkor láthatjuk látogatótanítói szolgálatunk sikerét, amikor a nőtestvérek ezt tudják mondani: „A látogatótanítóm segít lelkileg növekednem” vagy „Tudom, hogy a látogatótanítóm igazán törődik velem és a családommal” vagy „Ha problémáim vannak, tudom, hogy a látogatótanítóm anélkül is intézkedni kezd, hogy megkérnék rá”. Azok a vezetők, akik értik a másoknak nyújtott szolgálat jelentőségét, tanácskozni fognak egymással, hogy kinyilatkoztatást kérjenek és kapjanak arról, miként építsék a látogatótanítókat, valamint mi módon szervezzenek és vigyenek véghez egy sugalmazott szolgálatot.
Ezenfelül a látogatótanítás a püspök azon feladatának kiterjesztése, hogy gondoskodjon az Úr nyájáról. A püspöknek és a segítőegyleti elnöknek sugalmazott látogatótanítók szolgálatára van szükségük, hogy segítsenek feladataik ellátásában. A látogatótanítók szolgálatán keresztül a Segítőegylet elnöke tisztában lehet minden nőtestvér jólétével az egyházközségben, és jelentést tehet arról, amikor a püspökkel tanácskozik.
Thomas S. Monson elnök azt tanította, hogy „amikor hittel, semmit nem kételkedvén végezzük a számunkra kijelölt feladatokat, amikor a Mindenható sugalmazására törekszünk kötelességeink teljesítésében, akkor csodákra vagyunk képesek”20. Remélem, az unokáim is részei lesznek e csodáknak, miközben segítenek a látogatótanítást a tanítványság egyik mintájává tenni, melyet az Úr elismer majd, amikor újra eljön.
A Segítőegylet céljainak betöltése
A Segítőegyletről szóló eme és más alapvető tanítások most már elérhetőek unokáim számára a Leányaim a királyságomban: A Segítőegylet története és munkássága című könyv tanulmányozása által. E könyv tartalmazza a Segítőegylet örökségének és ezen egyház nőtagjainak feljegyzését. Egységesít egy világméretű nőtestvériséget a Segítőegylet céljaival, valamint a tanítványság mintáival és kiváltságaival. Tanúbizonyságként szolgál a nők Atyánk boldogságtervében betöltött fontos szerepéről, továbbá pontos iránymutatást nyújt arról, hogy miben hiszünk, mit teszünk és mit védelmezünk. Az Első Elnökség arra buzdított minket, hogy „tanulmányozz[uk] ezt a könyvet, és engedj[ük], hogy annak időtlen igazságai és lelkesítő példái hatással legyenek az élet[ünkre]”21.
Tudván, hogy a Segítőegylet szervezetét isteni kéz hozta létre, Joseph F. Smith elnök ezt mondta a segítőegyleti nőtestvéreknek: „Ti vezessétek a világot, különösképpen pedig a világban lévő nőket… Ti a fej vagytok – mondta –, nem a farok.”22 Az Úr visszatértének közeledtével remélem, az unokáim erős, hithű nőkké válnak, akik alkalmazzák a Segítőegylet tantételeit és mintáit az életükben. Amint a Segítőegylet életmóddá válik számukra, remélem, egységben szolgálnak majd másokkal, hogy betöltsék e szervezet isteni céljait. Bizonyságom van Jézus Krisztus igaz, visszaállított egyházáról, és hálás vagyok a tanítványság azon mintájáért, melyet visszaállítottak, amikor az Úr arra sugalmazta Joseph Smith prófétát, hogy szervezze meg a Segítőegyletet. Jézus Krisztus nevében, ámen.