A Mormon könyve – egy Istentől származó könyv
Tad R. Callister
a Hetvenek Elnökségének tagja
A Bibliával karöltve a Mormon könyve létfontosságú tanúja Krisztus tanainak és Krisztus isteni mivoltának.
Évekkel ezelőtt az ükapám első alkalommal tartotta kezében a Mormon könyvét. Kinyitotta a közepénél, elolvasott pár oldalt, aztán kijelentette: „Ezt a könyvet vagy Isten írta, vagy az ördög, és meg fogom tudni, hogy melyikük.” A következő 10 napban kétszer végigolvasta, majd így szólt: „Nem írhatta az ördög, tehát Istentől kell, hogy származzon.”1
Ebben rejlik a Mormon könyve zsenialitása: nincs középút. Vagy Isten szava, ahogyan állítja, vagy teljes mértékben csalás. Ez a könyv nem pusztán azt állítja magáról, hogy valamiféle erkölcsi értekezés vagy teológiai szövegmagyarázat vagy jó meglátásokat tartalmazó írások gyűjteménye. Azt állítja, hogy Isten szava – minden mondata, minden verse, minden oldala. Joseph Smith kijelentette, hogy Istennek egy angyala vezette el az aranylemezekhez, melyek az ősi Amerikában élt próféták írásait tartalmazták, ő pedig isteni hatalommal fordította le a lemezeket. Ha ez a történet igaz, akkor a Mormon könyve szent írás, pontosan az, aminek vallja magát. Ha viszont nem igaz, akkor ördögi csapda, legyen bármily kifinomult is.
C. S. Lewis hasonló dilemmáról írt. Egy embernek választania kellett, hogy elfogadja vagy elveti-e a Szabadító isteni mivoltát – mely kérdésben szintén nincsen középút: „Megpróbálom megakadályozni, hogy bárki is kimondja azt a nagy ostobaságot, amelyet az emberek gyakorta kijelentenek Istenről: »Kész vagyok elfogadni Jézust nagyszerű erkölcsi tanítóként, de nem fogadom el azt az állítását, hogy Ő Isten.« Ez az, amit soha nem lenne szabad kijelentenünk. Ha valaki, aki csupán ember, olyan dolgokat mondana, mint Jézus, nem lenne nagyszerű erkölcsi tanító. […] Döntenetek kell. Ez az ember vagy Isten Fia volt, és az ma is, vagy pedig őrült, vagy még annál is rosszabb. […] De ne álljunk elő valamiféle leereszkedő szamársággal arról, hogy ő micsoda nagyszerű tanító volt. Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunkra. Nem állt szándékában.”2
Ugyanígy kell meghoznunk egy egyszerű döntést a Mormon könyve kapcsán is: vagy Istentől való, vagy az ördögtől. Nincs más választás. Arra kérlek benneteket, hogy tegyetek egy rövidke próbát, amely segíteni fog meghatároznotok e könyv valós természetét. Tegyétek fel magatoknak a kérdést, hogy a Mormon könyvéből való következő szentírások Istenhez vagy az ördöghöz visznek-e közelebb titeket:
„Lakmározzatok Krisztus szavain; mert íme, Krisztus szavai minden olyan dolgot meg fognak mondani nektek, amit meg kell tennetek” (2 Nefi 32:3).
Vagy egy szerető atyának a fiaihoz intézett e szavai: „És most, fiaim, emlékezzetek, emlékezzetek rá, hogy Megváltónk sziklájára, aki Krisztus, Isten Fia, arra kell építenetek az alapotokat” (Hélamán 5:12).
Vagy egy próféta e szavai: „…jöjjetek Krisztushoz, és legyetek benne tökéletessé” (Moróni 10:32).
Vajon lehetséges lenne, hogy ezeket a Mormon könyvebeli idézeteket a gonosz írta? Miután a Szabadító kiűzött néhány ördögöt, a farizeusok azt állították, hogy „Belzebubbal, az ördögök fejedelmével” tette. A Szabadító azt felelte, hogy gondolatmenetük ellentmondásos: „Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy …háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.” Majd pedig a lenyűgöző végkövetkeztetés: „Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?” (Máté 12:24–26; kiemelés hozzáadva).
Ha az imént idézett Mormon könyvebeli szentírások arra tanítanak, hogy hódoljunk a Szabadítónak, szeressük és szolgáljuk Őt (márpedig erre tanítanak), akkor hogyan lehetnének az ördögtől valók? Ha úgy lenne, akkor meghasonlana önmagával, azzal pedig saját királyságát döntené romba – amiről pedig a Szabadító azt mondta, hogy lehetetlen. A Mormon könyve őszinte, elfogulatlan olvasása során az ember ugyanarra a következtetésre fog jutni, mint ükapám, nevezetesen: „Nem írhatta az ördög, tehát Istentől kell, hogy származzon.”
De miért olyan lényeges a Mormon könyve, ha már van Bibliánk, hogy Jézus Krisztusról tanítson minket? Eltűnődtetek-e valaha azon, hogy vajon miért van oly sok keresztény egyház a világon ma, amikor tanaikat alapvetően ugyanabból a Bibliából merítik? Azért, mert különféleképpen értelmezik a Bibliát. Ha egyformán értelmeznék, akkor egyetlen egyház lennének. Ez az állapot nem tetsző az Úrnak, hiszen Pál apostol is kijelentette: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Efézusbeliek 4:5). Az Úr felállította a tanúk isteni törvényét, hogy segítsen előidézni ezt az egységet. Pál ezt tanította: „Két vagy három tanú vallomása alapján megáll minden dolog” (2 Korinthusbeliek 13:1).
A Biblia Jézus Krisztus egyik tanúja, a Mormon könyve pedig egy másik tanúja. Miért olyan fontos ez a második tanú? A következő példa segíthet megérteni: Hány egyenest lehet húzni egyetlen ponton át? A válasz: végtelen számút. Tegyük fel, hogy a pont a Bibliát jelképezi, a ponton keresztül rajzolt egyenesek százai a Biblia egy-egy értelmezését jelentik, a különböző értelmezések pedig különféle egyházakat.
Mi történik azonban, ha a lapra még egy pontot helyezünk, mely esetünkben a Mormon könyvét jelképezi? Hány egyenest lehet húzni e két vonatkozási pont, a Biblia és a Mormon könyve között? Csupán egyet. Krisztus tanainak csupán egyetlen értelmezése áll meg e két tanú bizonysága alapján.
A Mormon könyve újra és újra a Bibliában tanított tanok megerősítő, értelmező, egységesítő tanújaként szolgál, hogy valóban „[e]gy [legyen] az Úr, egy a hit, egy a keresztség”. Például néhányan annak ellenére sem biztosak abban, hogy a keresztelkedés szükséges a szabaduláshoz, hogy a Szabadító ezt mondta Nikodémusnak: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába” (János 3:5). A Mormon könyve azonban minden kételyt eloszlat e kérdés kapcsán: „És minden embernek megparancsolja, hogy bűnbánatot kell tartaniuk, és meg kell keresztelkedniük a nevében, …vagy nem szabadulhatnak meg Isten királyságában” (2 Nefi 9:23).
Különféle módjai vannak a keresztelkedésnek a világon ma, noha a Biblia elmondja, hogy Szabadítónk, a mi nagy Példánk, miként keresztelkedett meg: „…Jézus… azonnal [fel]jöve a vízből” (Máté 3:16). Hogy jöhetett fel a vízből, ha előtte nem merült alá? És ha bárkiben még mindig félreértés lenne e kérdést illetően, a Mormon könyve eloszlatja azt a keresztelkedés helyes módjáról szóló egyértelmű kijelentéssel: „És akkor merítsétek le őket a vízbe” (3 Nefi 11:26).
Sokan úgy hiszik, hogy a kinyilatkoztatás véget ért a Bibliával, annak ellenére, hogy maga a Biblia tanúskodik róla, hogy Isten az emberi lét több mint 4000 évén át adott kinyilatkoztatásokat. Egyetlen ehhez hasonló téves tan azonban olyan, mint egy eldőlő dominó, mely további dominók, esetünkben további helyes tanok bukását okozza. A kinyilatkoztatások megszűnésében való hit magában hordozza annak a tannak a megdőlését, hogy „Isten ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Mormon 9:9); vele együtt dől meg az Ámós által tanított tan, miszerint „semmit sem cselekszik… az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak” (Ámós 3:7), ahogy megdől az a tan is, hogy „nem személyválogató az Isten” (Cselekedetek 10:34), aki minden emberhez szól minden korban. Szerencsére azonban a Mormon könyve visszahelyezi trónusára a folyamatos kinyilatkoztatás bibliai igazságát:
„És még ezt is nektek mondom, akik tagadjátok Isten kinyilatkoztatásait, és azt mondjátok, hogy már megszűntek ezek, hogy nincsenek kinyilatkoztatások…
[N]em olvassuk-e azt, hogy Isten ugyanaz tegnap, ma és mindörökké…?” (Mormon 9:7, 9).
Más szavakkal ha Isten, aki nem változik soha, szólott az ősi időkben, akkor napjainkban is szólani fog.
A tanok megerősítésének és tisztázásának listája nem ér véget ezekkel a példákkal, de egyik sem erőteljesebb vagy áthatóbb, mint a Mormon könyve Jézus Krisztus engeszteléséről szóló tanításai. Szeretnétek, ha lelketekbe tagadhatatlan tanúság vésődne arról, hogy a Szabadító alászállott bűneiteknek, valamint hogy nincs olyan bűn, nincs semmiféle olyan halandó állapot, amely kívül esne engesztelése hatáskörén – hogy mindent felülmúló gyógyító hatalma gyógyírt kínál minden egyes küzdelmetekre? Akkor olvassátok el a Mormon könyvét! E könyv megtanítja és tanúsítja majd nektek, hogy Krisztus engesztelése végtelen, mivel körülhatárol, magában foglal és felülmúl minden véges emberi gyengeséget. Ezért mondta Mormon próféta e szavakat: „Krisztus engesztelése… által remélj[e]tek” (Moróni 7:41).
Nem csoda hát, hogy a Mormon könyve bátran kijelenti: „És ha hisztek Krisztusban, hinni fogtok e szavakban, mert ezek Krisztus szavai” (2 Nefi 33:10). A Bibliával karöltve a Mormon könyve létfontosságú tanúja Krisztus tanainak és Krisztus isteni mivoltának. A Bibliával együtt „minden embert arra taní[t], hogy jót kell tenniük” (2 Nefi 33:10). És a Bibliával karöltve visz el minket oda, ahol „egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség”. Ezért olyan létfontosságú életünkben a Mormon könyve.
Néhány éve részt vettem egy istentiszteletünkön a Torontóban, Kanadában. A beszélő egy 14 éves lány volt, aki elmesélte, hogy vallási kérdésekről beszélgettek a barátaival az iskolában. Barátnője megkérdezte tőle: „Te milyen egyháznak vagy tagja?”
Ő így felelt: „Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának, vagyis mormon vagyok.”
Barátja ezt válaszolta: „Ismerem azt az egyházat, és tudom, hogy nem igaz.”
„Honnan tudod?” – hangzott a lány kérdése.
„Onnan – mondta a barátnő –, hogy kutatásokat végeztem.”
„Olvastad a Mormon könyvét?”
„Nem – jött a válasz. – Azt nem.”
Mire ez a kedves ifjú hölgy a következőt felelte: „Akkor nem végeztél alapos kutatómunkát, mert én elolvastam a Mormon könyve minden egyes lapját, és tudom, hogy igaz.”
Én is elolvastam a Mormon könyve minden egyes lapját, újra és újra, és ünnepélyes tanúságot teszek arról, ahogyan ükapám is tette, hogy e könyv Istentől származik. Jézus Krisztus nevében, ámen.