A misszionáriusok az egyház kincsei

Kazuhiko Yamashita

a Hetvenektől

Hálás vagyok azért, hogy az Úr misszionáriusokat hív el, akik válaszolnak erre az elhívásra, majd szolgálnak valahol a világban.

Évekkel ezelőtt egy este meglátogatott minket egy Swan elder nevű, újonnan elhívott misszionárius, valamint már régebben szolgáló japán társa. Szerencsére otthon voltam, így hát behívtam őket. Az ajtóban köszönéskor Swan elder kabátjára tévedt a pillantásom. Önkéntelenül így szóltam: „Milyen jó kis kabátod van!” A kabát azonban nem volt új, elég kopottnak tűnt. Gondoltam, biztos egy korábbi misszionárius hagyta ott a misszionáriusok lakásában.

Swan elder azonnal válaszolt, de teljesen az ellenkezőjét, mint amire számítottam. Tört japánsággal így felelt: „Igen, ez egy jó kabát. Édesapám viselte, amikor több mint 20 éve misszionáriusként itt szolgált Japánban.”

Édesapja a Japán Okayama Misszióban szolgált annak idején, és amikor fia elindult, hogy missziót szolgáljon, neki adta a kabátját. Ezen a képen látható a kabát, amelyet a Swan elderek két nemzedéke viselt Japánban.

Megérintettek a fiatal elder szavai. És most már értem, miért viselte édesapja kabátját térítés közben. Swan elder úgy kezdte a misszióját, hogy már vele volt édesapjának Japán és a japán emberek iránti szeretete.

Biztos vagyok benne, hogy néhányan már tapasztaltatok ehhez hasonlót. Számos Japánban szolgáló misszionárius mondta már nekem, hogy édesapja, édesanyja, nagyapja vagy nagybátyja is ott szolgált.

Szeretném őszinte szeretetemet, tiszteletemet és hálámat kifejezni mindazokért a visszatért misszionáriusokért, akik egykor valahol a világban szolgáltak. Biztos vagyok benne, hogy azok, akiknek segítettetek megtérni, nem felejtenek el titeket. „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai…!”¹

Én is ezen megtértekhez tartozom. 17 évesen szereztem bizonyságot az egyházról, középiskolásként. A misszionárius, aki megkeresztelt, Rupp elder volt Idahóból. Nemrég mentették fel cövekelnöki elhívásából. Mióta megkeresztelkedtem, nem találkoztunk, de váltottunk e-maileket és beszéltünk telefonon. Soha nem felejtem el őt. Kedves, mosolygós arca az emlékezetembe vésődött. Nagyon örült, amikor megtudta, hogy jól vagyok.

17 évesen tulajdonképpen nem is nagyon értettem a misszionáriusok által tanított üzenetet. Azonban különleges érzéseket tápláltam irántuk, és olyanná akartam válni, mint ők. Éreztem mély, tartós szeretetüket.

Hadd meséljek arról a napról, amikor megkeresztelkedtem! Július 15-e volt, és hatalmas forróság. Egy hölgy is azon a napon keresztelkedett. A keresztelőmedencét kézzel tákolták össze a misszionáriusok, és nem volt valami tetszetős.

Közvetlenül a keresztelőnk után konfirmáltak minket. Először Lloyd elder konfirmálta a nőtestvért. Én a többi egyháztaggal együtt ültem, becsuktam a szemem és csendben figyeltem. Lloyd elder elvégezte a konfirmálást, majd hozzálátott, hogy áldást adjon a nőtestvérnek. Mivel azonban abbahagyta a beszédet, kinyitottam a szemem és fürkészőn ránéztem.

Ma is világosan előttem van a látvány. Lloyd elder szemeiből potyogtak a könnyek. Én pedig életemben először megtapasztaltam, hogy eltölt a Szent Lélek. A Lélek által biztos tudást nyertem arról, hogy Lloyd elder szeret minket, és Isten is szeret minket.

Azután az én konfirmációm következett. Ismét Lloyd elder végezte. Fejemre helyezte a kezét, az egyház tagjává konfirmált, rám ruházta a Szentlélek ajándékát, majd hozzálátott, hogy megáldjon. Ezúttal is szünetet tartott. Mostanra azonban már tudtam, mi történik. A Szentlélek által igazán tudtam, hogy a misszionáriusok és Isten szeretnek engem.

Most azokhoz a misszionáriusokhoz szeretnék szólni, akik jelenleg missziót szolgálnak valahol a világban. Viselkedésetek és mások iránt mutatott szeretetetek nagyon fontos üzenetet hordoz. Bár nem fogtam fel azonnal a misszionáriusok által tanított tanok teljességét, éreztem hatalmas szeretetüket, és sok-sok kedves tettük fontos dolgokra tanított. Üzenetetek a szeretet, a remény és a hit üzenete. Viselkedésetek és tetteitek meghívják a Lelket, aki lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük mindazt, ami fontos. Azt akarom tudatni veletek, hogy szereteteteken keresztül Isten szeretetét árasztjátok. Ti vagytok ezen egyház kincsei. Mindannyiótoknak nagyon hálás vagyok az áldozathozatalatokért és az odaadásotokért.

A leendő misszionáriusokhoz is szeretnék szólni. A családomban négy gyermekünk szolgált eddig missziót, ötödik misszionáriusunk pedig e hónap végén megy a Provói Misszionáriusképző Központba. Legfiatalabb gyermekünk úgy tervezi, hogy jövőre szolgál missziót, miután befejezte a középiskolát.

Így hát a fiaimhoz is szólok, és azokhoz, akik misszióba készülnek. Három dolgot feltétlenül magatokkal kell vinnetek a missziótokra:

Az evangélium prédikálásának vágyát. Az Úr azt akarja, hogy keressétek meg a juhait, és találjátok is meg őket.² Szerte a világon vannak olyanok, akik rátok várnak. Kérlek titeket, gyorsan menjetek el hozzájuk! A misszionáriusoknál senki nem törekszik jobban mások megmentésére. Én is ezen megmentettekhez tartozom.
Legyen bizonyságotok! Az Úr „szívet és készséges elmét”³ követel tőletek.
Szeressetek másokat, Swan elderhez hasonlóan, aki magával hozta a missziójára édesapja kabátját, valamint édesapja Japán és a japán emberek iránti szeretetét.

Akik pedig nem tudják, hogyan készüljenek fel a misszió szolgálatára, azoknak azt mondom: keressétek meg a püspökötöket! Tudom, hogy ő segíteni fog nektek.

Hálás vagyok azért, hogy az Úr misszionáriusokat hív el, akik válaszolnak erre az elhívásra, majd szolgálnak valahol a világban. Hadd mondjam el nektek, szeretett visszatért misszionáriusok, mennyire hálás vagyok minden fáradozásotokért! Ti vagytok ezen egyház kincsei. Maradjatok meg mindig misszionáriusnak, és viselkedjetek Krisztus tanítványaiként!

Bizonyságot teszek arról, hogy Mennyei Atyánk gyermekei vagyunk, aki szeret minket, és hogy Ő elküldte Szeretett Fiát, Jézus Krisztust, hogy újra visszatérhessünk az Ő színe elé. Ezeket a dolgokat Jézus Krisztus szent nevében mondom, ámen.