Ragaszkodj a szövetségekhez!

Barbara Thompson

második tanácsos a Segítőegylet általános elnökségében

[H]a hiszünk Krisztusban és ragaszkodunk a szövetségeinkhez, elnyerjük a szentírásokban említett és utolsó napi prófétáink által megígért örömet.

„Emeld… fel szíved, és örvendezz, és ragaszkodj a szövetségekhez, amelyeket kötöttél!”¹ Nem tudom úgy olvasni ezt a szentírást, hogy ne éreznék örömöt! Ujjong a szívem, mikor eszembe jut az a sok ígéret és áldás, melyek életemben adattak, miközben azon igyekeztem, hogy ragaszkodjak a Mennyei Atyámmal kötött szövetségekhez.

Mivel mindkét szülőm elhunyt, szükségessé vált, hogy idén kitakarítsuk az otthonukat, hogy előkészítsük az eladásra. Az utóbbi néhány hónapban, míg a testvéreimmel a szüleim házát takarítottuk és szortíroztuk a dolgaikat, számos családtörténeti feljegyzést, valamint más fontos papírt és dokumentumot találtunk. Lenyűgöző volt elolvasni a szüleim és nagyszüleim személyes történeteit és pátriárkai áldását. Mindezek a szövetségeikre emlékeztettek, melyeket megkötöttek és megtartottak.

Nagymamám, Ellen Hanks Rymer fiatal anyaként, 1912-ben kapta meg a pátriárkai áldását. Amikor elolvastam az áldását, a következő sorok kitűntek az oldalról, és az elmémbe vésődtek: „Már a föld alapjainak megvetése előtt kiválasztattál, hogy választott lélekként ezekben a napokban jöjj elő. […] Bizonyságod hatalmassá válik, és te képes leszel bizonyságot tenni. […] A pusztító arra törekedett, hogy elpusztítson téged, de ha ragaszkodsz a te Istenedhez, akkor [a pusztítónak] nem lesz hatalma ártani neked. Hithűséged által hatalmas erőd lesz, és a pusztító elmenekül előled az igazlelkűséged miatt. […] Amikor a félelem és megpróbáltatás órája elkövetkezik, ha visszavonulsz a te titkos szobádba imában, szíved megvigasztalódik, és elvétetnek előled az akadályok.”²

Nagymamám azt az ígéretet kapta, hogy ha megtartja a szövetségeit és közel marad Istenhez, Sátánnak nem lesz felette hatalma. A megpróbáltatásaiban is vigaszra és segítségre lel. Ezek az ígéretek beteljesedtek az életében.

Ma arról szeretnék beszélni, hogy (1) milyen fontos ragaszkodni a szövetségeinkhez, valamint (2) milyen öröm és védelem fakad szövetségeink betartásából.

A felhasznált példák közül néhányat a Leányaim a királyságomban: A Segítőegylet története és munkássága című könyvből veszek. A könyv tele van olyan nők példájával, akik hatalmas örömet leltek a szövetségek megtartásában.

Fontos ragaszkodni a szövetségeinkhez

A Bibliaszótár szerint a szövetség egy szerződés Isten és ember között. „Isten a saját kívánságai szerint szabja meg a szövetség feltételeit, melyet az ember elfogad. […] Az evangélium úgy van elrendezve, hogy a szövetség által kapott tantételek és szertartások erős kötelezettséget és felelősséget rónak a résztvevőre, hogy tiszteletben tartsa az elkötelezettségét.”³ A „ragaszkodj a szövetségekhez” kifejezésben a ragaszkodik szó azt jelenti: „erősen és szorosan ragad” valamihez.⁴

A szentírásokban tanulhatunk olyan férfiakról és nőkről, akik szövetséget kötöttek Istennel. Isten utasításokat adott arra vonatkozóan, hogy mit tegyenek szövetségeik tiszteletben tartásához, majd a betartott szövetségeket a megígért áldások követték.

Például a keresztelés szertartása által szövetséget kötünk Mennyei Atyánkkal. Úgy készülünk fel a keresztelésre, hogy hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, megbánjuk a bűneinket és hajlandóak vagyunk magunkra venni Krisztus nevét. Elkötelezzük magunkat, hogy betartjuk Isten parancsolatait és mindig emlékezünk a Szabadítóra. Szövetséget kötünk, hogy „egymás terheit visel[jük], hogy azok könnyűek lehessenek”. Tanúskodunk arról, hogy hajlandók vagyunk gyászolni a gyászolókkal, és megvigasztalni azokat, akik vigasztalásra szorulnak.⁵

A szent templomokban további szent szertartásokban részesülünk, és további szövetségeket kötünk. A visszaállítás kezdeti napjaiban Joseph Smith próféta izgatottan várta, hogy a szentek megkaphassák a templom megígért áldásait. Az Úr azt mondta: „…épüljön fel nevemhez ez a ház, hogy kinyilatkoztathassam szertartásaimat ott a népemnek”⁶.

„Az Úr egyik célja a Segítőegylet megszervezésével az volt, hogy felkészítse leányait a templomi szertartásokban és szövetségekben található nagyobb papsági áldásokra. A Nauvooban élő nőtestvérek nagy izgalommal várták a templom felépítésének befejeztét, mert tudták – mivel Joseph Smith próféta megígérte Mercy Fielding Thompsonnak –, hogy a felruházás kihozza majd őket »a sötétségből [a] csodálatos világosságba«.”⁷

„Több mint 5000 szent tolongott a Nauvoo templomnál annak felszentelése után, hogy részesülhessen a felruházásban és a pecsételő szertartásban, mielőtt megkezdik vándorlásukat az ismeretlen jövő felé” a Sóstó-völgybe.⁸ Brigham Young elnök, valamint számos más egyházi vezető és templomszolga töltötte az idejét – éjjel-nappal – a templomban szolgálva, hogy elvégezhessék ezt a fontos munkát a szentek számára.

A szövetségeink tartanak fenn bennünket mind a jó, mind a nehéz időkben. Boyd K. Packer elnök emlékeztetett bennünket, hogy „szövetséges nép vagyunk. Szövetséget kötünk, hogy javainkat: időnket, pénzünket és tehetségünket – mindent, amik vagyunk és mindent, amit birtokolunk – Isten országának szenteljük a földön. Egyszerűen fogalmazva: szövetséget kötünk, hogy jót cselekszünk. Szövetséges nép vagyunk, és a templom a szövetségeink középpontja. A templom a szövetség forrása.”⁹

A szentírások emlékeztetnek bennünket, hogy „legyen ez a szövetségünk – hogy járunk az Úrnak minden szertartásában”¹⁰.

Hatalmas áldásokat kapunk, amikor ragaszkodunk a szövetségeinkhez.

Öröm és védelem fakad szövetségeink betartásából

A Mormon könyvében olvashatjuk Benjámin király beszédét. Tanított népének Jézus Krisztusról, hogy el fog jönni a földre és mindenféle kínokat kell majd elszenvednie. Megtanította a népének, hogy Krisztus minden ember bűnéért engesztelést hoz majd, és hogy az Ő neve az egyetlen név, mely által az ember szabadulást nyerhet.¹¹

E gyönyörű tanítások meghallgatása után az emberek alázatossá váltak, és teljes szívükből azt kívánták, hogy megszabaduljanak bűneiktől és megtisztuljanak. Megbánták bűneiket és megvallották a Jézus Krisztusba vetett hitüket. Szövetségeket kötöttek Istennel, hogy betartják a parancsolatait.¹²

„…megszállta őket az Úr Lelke, és öröm töltötte el őket, és bocsánatot nyertek bűneikre, és béke volt a lelkiismeretükben, azon rendkívüli hit miatt, melyet Jézus Krisztusba vetettek”¹³.

A másik jó példát arról az örömről, mely az Isten parancsolatainak betartása iránti hűségből és az Ő evangéliumának megosztásából fakad, Ammon szemlélteti. Ammon és fivérei eszközök voltak abban, hogy több ezer embernek segítettek Krisztushoz jönni. Íme Ammon néhány szava, mellyel az érzéseit leírta, mikor oly sokan megkeresztelkedtek és szövetségeket kötöttek Istennel:

„[N]agyon nagy okunk van örvendezni”¹⁴.

„[T]eljes az örömöm, igen, szívem csordulásig megtelt örömmel, és örvendezni fogok Istenemben”¹⁵.

„[A] legkisebb részét sem tudom elmondani annak, amit érzek”¹⁶.

„[A] világ kezdetétől fogva nem voltak olyan emberek, akiknek oly nagy okuk lett volna az örömre, mint minekünk”¹⁷.

A szövetségek megkötése és betartása lehetővé teszi, hogy a Szent Lélek velünk legyen. Ez az a Lélek, mely „örömmel tölti el a lelkedet”¹⁸.

A második világháború sok embernek okozott nagy szenvedést világszerte. A németországi szenteknek számos megpróbáltatást kellett elviselniük. Maria Speidel nőtestvér a németországi Stuttgartban hithű segítőegyleti elnök volt. Próbatételei kapcsán a következőket mondta: „Az Úrba vetett bizalmunk, valamint az egyházáról való bizonyságunk jelentették az erőnk forrását. […] Örömmel énekeljük Sion dalait, és az Úrba vetjük bizodalmunkat, aki minden dolgot jóra fordít.”¹⁹

Ismét csak azt mondhatom, hogy amikor a szentek megtartották szövetségeiket, a hatalmas kihívások ellenére is örömet éreztek.

Sarah Rich egy igazlelkű nauvooi nő volt, akit azelőtt hívtak el szolgálni a templomba, hogy a szenteket kiűzték volna a városból. Ezek az ő szavai a templomi szövetségekről: „Rengeteg áldást kaptunk az Úr házában, melyek örömet okoztak, és vigaszt adtak a sok fájdalmunk közepette, valamint táplálták Istenbe vetett hitünket. Tudtuk, hogy Ő vezetni és támogatni fog minket az előttünk álló, ismeretlenbe vezető út során.”²⁰

Korábban a szentek már befejezték a Kirtland templomot, és sokan vettek részt a felszentelésén. A felszentelést követően az Úr elfogadta a templomot. Az Úr azt mondta nekik, hogy „örvend[jenek] …nagyon a kiáradó áldások… következtében, …amely népe… fejére kiárad”²¹.

Miközben világszerte egyre több és több szent templom épül, látom, milyen áldások érik az egyháztagokat. 2008-ban tanúja voltam annak az örömnek, mely egy ukrán házaspár arcáról sugárzott, miközben elmesélték, hogy a németországi Freibergbe készülnek, hogy részesüljenek a templomi szertartásokban. A templomi út csak oda 27 órás buszozást jelentett ezeknek az elkötelezett egyháztagoknak, és nem is tudtak gyakran elmenni. Ujjongtak, hogy az Ukrajnai Kijev templom hamarosan elkészül, és így sokkal gyakrabban tudnak majd odalátogatni. A templom már nyitva áll, és több ezren élvezik annak áldásait.

Nagymamám személyes történetét olvasva megtudtam, milyen nagy örömét lelte a szövetségeiben. Szeretett elmenni a templomba, hogy ott szertartásokat végezzen azon ezrekért, akik már elhunytak. Ez volt élete küldetése. Több mint 20 éven át szolgált templomszolgaként a Utahi Manti templomban. Azt írta, számos csodás gyógyulásban volt része azért, hogy felnevelhesse a gyermekeit, és hogy másokat szolgálhasson a templomban végzett munkájával. Unokáiként egy valamit biztosan tudtunk Rymer mamáról, mégpedig azt, hogy igazlelkű nő volt, aki betartotta a szövetségeit, és azt akarta, hogy mi is ezt tegyük. Ha valaki átkutatja majd a holminkat a halálunk után, vajon talál-e arra utaló bizonyítékokat, hogy betartottuk a templomi szövetségeinket?

Szeretett prófétánk, Thomas S. Monson elnök a következőket mondta nekünk a legutóbbi általános konferencián: „Amikor elmegyünk Isten e szent házaiba és emlékezünk a szent szövetségekre, melyeket ott kötünk, képesek leszünk minden megpróbáltatást jobban elviselni, és minden kísértést legyőzni. E szent menedékben békére lelünk, megújulunk és megerősödünk.”²²

Ismétlem: „Emeld… fel szíved, és örvendezz, és ragaszkodj a szövetségekhez, amelyeket kötöttél!”²³ A szövetségek megkötése valódi örömöt és boldogságot jelent. Vigaszt és békét rejt. Megvéd a világ gonoszságaitól. Szövetségeink megtartása segít majd a próbatétel idején.

Bizonyságomat teszem, hogy ha hiszünk Krisztusban és ragaszkodunk a szövetségeinkhez, elnyerjük a szentírásokban említett és utolsó napi prófétáink által megígért örömet.

Drága nőtestvérek, szeretlek titeket, és remélem, a saját életetekben is meg fogjátok tapasztalni ezt a hatalmas örömet. Jézus Krisztus nevében, ámen.