Az ima kiváltsága
J. Devn Cornish
a Hetvenektől
Az ima Isten egyik legbecsesebb ajándéka az embernek.
Szeretett testvéreim, Isten, a mi Atyánk, nem egyfajta érzés, képzet vagy erő. Olyan szent személy Ő, akinek a szentírások tanításai szerint arca és keze, valamint csodálatos, halhatatlan teste van. Ő valóságos; mindannyiunkat egyénenként ismer és szeret. Meg akar áldani minket.
Jézus azt kérdezte:
„Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?
És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?
Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!” (Máté 7:9–11).
Talán egy személyes példa segít szemléltetni ezt. Amikor fiatal rezidens orvosként dolgoztam a Bostoni Gyermekkórházban, hosszú volt a munkaidőm, és legtöbbször biciklivel tettem meg a kórház és a massachusettsi Watertownban lévő otthonunk közötti utat, mivel feleségemnek a kisgyerekekkel szüksége volt az autónkra. Egyik este éppen hazafelé tartottam egy hosszú kórházi ügyelet után, nagyon fáradt voltam, éhes, és nem is kissé levert. Tudtam, hogy hazaérve nemcsak időt és energiát kell adnom a feleségemnek és négy kisgyermekünknek, hanem vidám hozzáállást is. Őszintén szólva még az is nehezemre esett, hogy tekerjem a pedált.
Utam egy grillcsirkés mellett vezetett el, és úgy éreztem, sokkal kevésbé lennék éhes és fáradt, ha hazafelé bekaphatnék egy kis csirkét. Tudtam, hogy akciósan, 29 centért adják a felső- és alsócomb darabját, de amikor megnéztem a pénztárcámat, csak egy ötcentesem volt. Miközben tekertem, elmondtam az Úrnak, mi a helyzet, és arra kértem, hogy irgalmában engedje meg nekem, hogy találjak az út szélén egy 25 centest. Elmondtam neki, hogy nem jelként van erre szükségem, de igazán hálás lennék, ha úgy döntene, hogy megadja nekem ezt a kedves áldást.
Kezdtem jobban figyelni a földet, de semmit nem láttam. Megpróbáltam hittel teli, ám alázatos hozzáállást fenntartani, miközben megközelítettem az árust. Aztán majdnem teljesen szemben a grillcsirkéssel, megláttam a földön egy 25 centest. Hálásan és megkönnyebbülten felvettem, megvettem a csirkét, minden falatkájának élveztem az ízét, és boldogan hazabicikliztem.
Irgalmában a menny Istene, mindenhol mindenek Teremtője és Irányítója meghallgatott egy nagyon apró kérésről szóló imát. Megkérdezhetnénk, vajon miért törődne Ő ilyen aprósággal. Véleményem szerint Mennyei Atyánk annyira szeret minket, hogy a számunkra fontos dolgok az Ő számára is fontosakká válnak, csak azért, mert szeret minket. Mennyivel inkább segíteni akar nekünk a nagyobb kéréseinkben, amennyiben azok helyesek (lásd 3 Nefi 18:20)!
Kisgyermekek, fiatalok és felnőttek – kérlek, higgyétek el nekem mindannyian, hogy szerető Mennyei Atyátok mily nagyon meg szeretne áldani titeket! Mivel azonban nem akarja megsérteni az önrendelkezésünket, nekünk kell az Ő segítségét kérni. Erre általában imán keresztül kerül sor. Az ima Isten egyik legbecsesebb ajándéka az embernek.
Jézus tanítványai azt kérték egy alkalommal: „Uram, taníts minket imádkozni” (Lukács 11:1). Válaszként Jézus olyan példát mutatott nekik, amely az ima kulcsfontosságú tantételeinek kalauzaként szolgálhat (lásd Russell M. Nelson: Az Úr imájának tanításai. Liahóna, 2009. máj. 46–49; lásd még Máté 6:9–13; Lukács 11:1–4). Jézus példája szerint:
Azzal kezdjük, hogy megszólítjuk Mennyei Atyánkat: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben” (Máté 6:9; Lukács 11:2). Kiváltságunkban áll közvetlenül Atyánkhoz fordulni. Senki máshoz nem imádkozunk. Ne felejtsük el azt a tanácsot, hogy kerüljük az ismételgetést, azt is beleértve ebbe, hogy ne használjuk ima közben túl sokszor az Atya nevét.1
„…szenteltessék meg a te neved” (Máté 6:9; Lukács 11:2). Jézus a hódolat szellemében szólította meg Atyját, elismerve az Ő nagyságát, és dicséretet, valamint hálát adva neki. Ha ily módon tiszteljük Istent és szívből jövő, konkrét köszönetet mondunk neki, az bizony a hatékony ima egyik kulcseleme.
„Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod” (Máté 6:10; Lukács 11:2). Önként elismerjük, hogy az Úrtól függünk, és kifejezzük az Ő akaratának megtételére irányuló vágyunkat, még akkor is, ha az nem egyezik meg a mi akaratunkkal. Az angol Bibliaszótár magyarázata szerint: „Az ima az a cselekedet, amely által összhangba kerül egymással az Atya akarata és a gyermek akarata. Az ima célja nem Isten akaratának a megváltoztatása, hanem az, hogy olyan áldásokat biztosítsunk magunknak és másoknak, amelyek megadására Isten már eddig is készen állt, de kérnünk kell ahhoz, hogy el is nyerjük azokat” (Bible Dictionary, „Prayer”; lásd még Kalauz a szentírásokhoz: ima.).
„A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” (Máté 6:11; lásd még Lukács 11:3). Kérjük mindazt, amit szeretnénk megkapni az Úrtól. A becsületesség elengedhetetlen, amikor kérünk valamit Istentől. Nem lenne például teljesen becsületes, ha olyan iskolai dolgozat megírásához kérném az Úr segítségét, amelynek anyagára nem figyeltem oda az órán, amelynek nem végeztem el a házi feladatát, vagy amelyre nem tanultam. Ima közben a Lélek gyakran késztet annak beismerésére, hogy van még, amit megtehetnék azon segítség elnyeréséért, amit az Úrtól kérek. Ilyenkor el kell köteleznem magam saját részem megtétele mellett. A menny törvényeivel ellentétben állna az, ha olyasvalamit tenne meg értünk az Úr, amit mi magunk is megtehetünk.
„És bocsásd meg a mi vétkeinket” (Máté 6:12), vagy egy másik változat szerint, „bocsásd meg nékünk a mi bűneinket” (Lukács 11:4). A személyes ima elengedhetetlen, ám néha kifelejtett része a bűnbánat. A bűnbánat csak akkor ér valamit, ha konkrét, őszinte és tartós.
„…miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek” (Máté 6:12; lásd még Lukács 11:4). A Szabadító egyértelműen összekötötte bűneink bocsánatát azzal, hogy megbocsássunk azoknak, akik rosszat tettek velünk. Időnként mások helytelen tettei rendkívül fájdalmasak számunkra, és nagyon nehéz ezeket megbocsátani vagy elfelejteni. Nagyon hálás vagyok azért a vigaszért és gyógyulásért, amelyre akkor leltem, amikor eleget tettem az Úr azon felhívásának, hogy engedjük el a sérelmeinket és bízzuk Rá ezeket. A Tan és a szövetségek 64. szakaszában ezt olvashatjuk:
„Én, az Úr, annak bocsátok meg, akinek megbocsátok, de tőletek megköveteltetik, hogy minden embernek megbocsássatok.
És ezt kell mondanotok a szívetekben: Isten ítéljen köztem és közted, és jutalmazzon meg téged cselekedeteid szerint” (10–11-es versek).
Aztán teljes mértékben hagynunk kell az ügyet, át kell adnunk azt az Úrnak, ha meg szeretnénk gyógyulni.
„És ne engedd, hogy kísértésbe vezettessünk, hanem szabadíts meg minket a gonosztól” (Máté 6:13; Joseph Smith fordítás, Máté 6:14). Így imáinkban elkezdhetjük Isten teljes fegyverzetének magunkra öltését (lásd Efézusbeliek 6:11; T&Sz 27:15) azzal, hogy várakozással tekintünk az előttünk álló napra, és segítséget kérünk azokhoz az időnként riasztó kihívásokhoz, amelyekkel szembe kell néznünk. Barátaim, kérlek, ne felejtsétek el arra kérni az Urat, hogy védjen meg titeket és legyen veletek!
„Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké” (Máté 6:13). Mily sokat tanít nekünk az, hogy Jézus Isten ismételt dicséretével zárta imáját, és azzal, hogy kifejezte az Atya iránti tiszteletét és saját alárendeltségét. Ha valóban hiszünk benne, hogy Isten uralkodik a királyságában, és hogy Ő minden hatalommal és dicsőséggel rendelkezik, akkor felismerjük, hogy valóban Ő irányít mindent, hogy tökéletes szeretettel szeret minket, és azt akarja, hogy boldogok legyünk. Rájöttem, hogy az örömteli élet egyik titka az a felismerés, hogy ha az Úr módján cselekszem, az boldogabbá tesz engem annál, mintha a saját módomon tenném.
Fennáll annak a veszélye, hogy valaki nem érzi elég jónak magát ahhoz, hogy imádkozzon. Ez a felvetés attól a gonosz lélektől ered, aki arra tanítja az embert, hogy ne imádkozzon (lásd 2 Nefi 32:8). Éppen olyan végzetes azt gondolnunk, hogy túlságosan bűnösek vagyunk az imádkozáshoz, mint a nagyon beteg embernek azt gondolnia, hogy túl beteg ahhoz, hogy orvoshoz menjen.
Nem képzelhetjük azt, hogy bármilyen ima, legyen akármilyen őszinte, hatékony lesz akkor, ha csak annyit teszünk, hogy elmondjuk. Nem csak mondani kell az imáinkat, hanem azok szerint is kell élnünk! Az Úr sokkal inkább örömét leli abban az emberben, aki imádkozik, majd munkához lát, mint abban az emberben, aki csak imádkozik. Az orvossághoz hasonlóan az ima is csak akkor hat, ha az utasításoknak megfelelően használjuk.
Amikor azt mondom, hogy az ima csodálatos kiváltság, nemcsak azért mondom ezt, mert hálás vagyok azért, hogy beszélhetek Mennyei Atyámhoz és ima közben érezhetem a Lelkét, hanem azért is, mert Ő valóban válaszol és szól hozzánk. Természetesen általában nem olyan hangon szól hozzánk, amelyet hallunk. Boyd K. Packer elnök így magyarázta ezt: „A sugalmazás édes, csendes hangja inkább érzésként érkezik, mintsem hangként. Mint tiszta intelligencia szólhat hozzánk az elménkben. […] Az útmutatás gondolatok, érzések, késztetések és benyomások formájában érkezik” (Ima és késztetések. Liahóna, 2009. nov. 44.).
Időnként úgy tűnik, mintha nem kapnánk választ őszinte és buzgó imáinkra. Hitre van szükség annak szem előtt tartásához, hogy az Úr az Ő idejében és az Ő módján válaszol, úgy, ahogyan a leginkább megáldhat minket. Vagy pedig, ha jobban belegondolunk, gyakran felismerjük, hogy már teljes mértékben tudjuk, mit kell tennünk.
Kérlek titeket, ne keseredjetek el, ha ez nem megy nektek elsőre! Az idegen nyelv megtanulásához hasonlóan ez is türelmet és erőfeszítést igényel. Legyetek azonban tudatában annak, hogy meg tudjátok tanulni a Lélek nyelvét, és amikor erre sor kerül, az nagy hitet és erőt ad majd nektek az igazlelkűségben.
Nagy becsben tartom szeretett prófétánk, Thomas S. Monson elnök tanácsát, aki azt mondta: „Mindenkinek, aki csak hangomat hallja, küzdjön bár jelentéktelennek tűnő vagy akár hatalmas problémákkal és kihívásokkal, szeretném elmondani, hogy az ima a lelki erő forrása. Ez a mi útlevelünk a béke birodalmába. Az ima jelenti az eszközt, mely által közeledünk Mennyei Atyánkhoz, aki szeret bennünket. Szóljatok Hozzá imáitokban, majd pedig figyeljetek a válaszra. Az ima által csodák történnek” (lásd Tegyétek meg, ami tőletek telik! Liahóna, 2009. máj. 68.).
Rendkívül hálás vagyok annak kiváltságáért, hogy imában az én szent Mennyei Atyámhoz járulhatok. Hálás vagyok azért a számtalan alkalomért, amikor meghallgatott és válaszolt nekem. Mivel válaszol nekem, időnként előremutató és csodás módon, tudom, hogy Ő él. Arról is alázatos bizonyságot teszek, hogy Jézus, az Ő szent Fia, a mi élő Szabadítónk. Ez az Ő egyháza és királysága a földön; ez a munka igaz. Thomas S. Monson, akiért buzgón imádkozunk, az Ő prófétája. Ezekről teljes bizonysággal tanúskodom, Jézus Krisztus nevében, ámen.