El fog jönni az idő

L. Whitney Clayton

a Hetvenek Elnökségének tagja

[V]eletek együtt ámulattal nézem, amint munkája csodálatosan, bámulatosan és megállíthatatlanul halad előre.

Fiatal misszionáriusként jó néhány hónapig Lima központi körzetében szolgáltam Peruban. Ebből adódóan sokszor átkeltem Lima főterén, a Plaza de Armason. Erre a térre néz a Kormányzói Palota, a perui elnök hivatalos rezidenciája és irodája. Társaimmal együtt embereket szólítottunk meg a téren, hogy hallgassák meg a visszaállított evangélium üzenetét. Akkor gyakran elképzeltem, milyen is lenne belépni a palotába, azonban a kilátásaim arra, hogy ez valaha is megtörténjen, elég haloványnak tűntek.

Tavaly D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából, néhány más ember és jómagam társaságában, a Kormányzói Palotában találkozott Alan García elnökkel, Peru akkori elnökével. Megmutatták nekünk a gyönyörű termeket, majd García elnök szívélyes fogadtatásban részesített bennünket. Ifjú misszionáriusként a palotával kapcsolatos ábrándjaim oly módon teljesedtek be, amiről 1970-ben nem is álmodtam, hogy lehetséges.

A misszióm óta megváltoztak a dolgok Peruban, különösen az egyház vonatkozásában. Akkoriban körülbelül 11 ezer tagja volt az egyháznak, és csak egy cöveke. Ma több mint 500 ezer egyháztag és majdnem 100 cövek van az országban. A városokban, ahol akkoriban csak egyháztagok kis csoportja volt jelen, ma életteli cövekek és szép gyülekezeti házak ékesítik a tájat. Ugyanez történik a világ sok más országában is.

Az egyház e figyelemre méltó növekedése magyarázatot érdemel. Egy ószövetségi próféciával kezdjük.

Dániel zsidó rabszolga volt Babilóniában. Lehetőséget kapott Nabukodonozor király álmának értelmezésére. Dániel arra kérte Istent, hogy nyilatkoztassa ki neki az álmot és annak értelmét, és imája válaszra talált. Azt mondta Nabukodonozornak: „…van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti; és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban. A… te fejed látása a te ágyadban ez volt”. Elmondta, hogy a király egy félelmetes alakot látott fejjel, mellkassal, karokkal és lábakkal. Kéz érintése nélkül egy kő szakadt le a hegyről, és továbbgördülve egyre nagyobb lett. A kő nekiütközött a képnek, darabokra zúzva azt, „a kő pedig, a mely leüté az állóképet nagy heggyé lőn, és betölté az egész földet”.

Dániel elmagyarázta, hogy a kép jövőbeni politikai hatalmakat jelképez, és „azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, …hanem szétzúzza” darabokra e királyságokat, és bekebelezi azokat. „[M]aga pedig megáll örökké.”¹

Most pedig nézzünk meg néhány közelebbi eseményt. Moróni angyal először 1823-ban jelent meg Joseph Smithnek, és megmondta neki, hogy „Istennek munkája van szám[á]ra; és hogy nev[é]nek jó és rossz híre lesz minden nemzet, nemzetség és nyelv között”². Moróni üzenete minden bizonnyal megdöbbentette Josephet, aki még csak 17 éves volt.

1831-ben az Úr azt mondta Josephnek, hogy a királyság kulcsai újra „az emberre bízattak a földön”. Azt mondta: „az evangélium [továbbgördül] a földnek széleiig, akár a kéz nélkül hegyből kivágott kő…, mígnem az egész földet betölti”³, ahogyan azt Dániel Nabukodonozornak mondta.

1898-ban Wilford Woodruff elnök felidézett egy élményt, amelyben 1834-ben új egyháztagként volt része Kirtlandben egy papsági gyűlésen. Azt mondta: „A próféta arra szólított fel mindenkit, aki a papságot birtokolta, hogy gyűljenek össze a faházban berendezett iskolában. Kicsi ház volt, talán 18 négyzetméter… Amikor összegyűltünk, a próféta felkérte Izráel eldereit, hogy tegyenek bizonyságot erről a munkáról. […] Amikor végeztek, a próféta azt mondta: »Testvérek, nagyon sokat oktattak és utasítottak a bizonyságaitok itt, ma este, de azt akarom mondani nektek az Úr előtt, hogy nem tudtok többet ennek az egyháznak és a királyságnak a rendeltetéséről, mint egy csecsemő az anyja ölében. Fel sem tudjátok fogni. […] [B]ár csak egy maroknyi papságot láttok itt ma este, ám az egyház betölti majd Észak- és Dél-Amerikát – betölti majd a világot.«”⁴

Ezek a próféciák, melyek szerint

Isten királysága a hegyből kivágott kőhöz hasonlít, amely az egész földet be fogja tölteni;
Joseph Smith neve világszerte ismert lesz; és
az egyház be fogja tölteni Amerikát, valamint az egész világot,

170 évvel ezelőtt akár nevetségesnek is tűnhettek. A hívők kis csoportja, akik az amerikai határterületeken küzdöttek megélhetésükért, és az üldöztetés elkerülése végett időnként továbbálltak, nem tűnt komoly alapnak ahhoz a hithez, amely nemzetek közti határokat szel majd át, és mindenhol behatol a szívekbe.

Pedig pontosan ez történt. Hadd mondjak egy példát.

1925 karácsonyának első napján Melvin J. Ballard elder az egész dél-amerikai földrészt felszentelte az evangélium prédikálására Buenos Airesben. 1926 augusztusára megkeresztelkedett egy maroknyi megtért. Ők voltak az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza első megkeresztelt tagjai egész Dél-Amerikában. Ez 85 éve volt – a mai konferenciát hallgatók közül már sokan éltek akkor.

Ma Sion 23 cöveke van Buenos Airesben, Argentína kisebb-nagyobb városaiban pedig további több tucat cövek és egyháztagok tízezrei. Mára több mint 600 cövek és több millió egyháztag van Dél-Amerikában. Láthatjuk, amint Isten királysága betölti a földrészt, és Joseph Smith neve olyan országokban lát napvilágot általunk és becsmérlői által, amelyekről ő életében talán még csak nem is hallott.

Ma az egyházban Bostontól Bankokig, Mexikóvárostól Moszkváig, világszerte több mint 3000 cövek van. Közel járunk a 29 000 egyházközséghez és gyülekezethez. Sok országban fejlett cövekek vannak, olyan egyháztagokkal, akiknek az ősei voltak megtértek. Máshol új egyháztagok kis csoportjai gyűlnek össze, kis gyülekezetekként bérelt helyiségekben. Az egyház évről évre egyre tovább terjeszkedik a földkerekségen.

Ezek a világ betöltéséről és világméretű ismertségről szóló próféciák vajon abszurdok? Talán. Valószínűtlenek? Mindenképp. Lehetetlenek? Semmiképpen, hiszen a szemünk előtt válnak valóra!

Gordon B. Hinckley elnök azt mondta:

„Hajdanán a nap soha nem hunyt le a Brit Birodalomban. Mára ez a birodalom feloszlott. Az azonban ma is igaz, hogy a nap soha nem nyugszik le az Úr e munkájában, ami világszerte megérinti az emberek életét.

[És ez] csak a kezdet. Még a felszínt is alig karcoltuk meg. […] E munka nem ismer határokat. […] Egy nap majd megnyílnak azon nemzetek kapui, melyek ma még zárva vannak előttünk.”⁵

Ma láthatjuk, hogy egyre közelebb kerülünk a Mormon könyvében található prófécia beteljesedéséhez:

„És… lészen, hogy királyok befogják majd a szájukat; mert amit nem mondtak el nekik, azt látni fogják; és amit nem hallottak, azt fontolóra veszik.

Mert azon a napon egy olyan munkát munkálkodik majd énértem az Atya, mely nagyszerű és csodálatos munka lesz közöttük”⁶.

Az Úr eme munkája bizony nagyszerű és csodálatos, előrehaladását azonban az emberiség politikai, kulturális és tudományos vezéralakjai közül sokan szinte észre sem veszik. Szívenként, családonként halad előre, csendben és tolakodás nélkül, szent üzenetével mindenhol megáldva az embereket.

A Mormon könyve egyik verse megadja a kulcsát annak, hogy miért növekszik ma oly csodálatosan az egyház: „Továbbá pedig azt mondom nektek, hogy el fog jönni az idő, amikor egy Szabadító ismerete terjed el minden nemzet, nemzetség, nyelv és nép között.”⁷

Legfontosabb üzenetünk, melyre megbízást és parancsot adtak, hogy vigyük el az egész világnak, az, hogy van egy Szabadító. Az idők delén élt. Kiengesztelt a bűneinkért, keresztre feszítették, és feltámadt. Ez a páratlan üzenet, amelyet Istentől kapott felhatalmazással prédikálunk, a valódi indoka az egyházban tapasztalt növekedésnek.

Bizonyságot teszek arról, hogy az Úr Atyjával együtt megjelent Joseph Smithnek. Az Atya irányítása alatt újra megalapította evangéliumát a földön. Újra apostolokat, prófétákat és papsági kulcsokat küldött a földre. Egy élő prófétán, Thomas S. Monson elnökön keresztül vezeti az egyházát. Egyháza az a hegyből kéz érintése nélkül kivágott kő, amely átgördül a földgolyón.

Hálásak vagyunk Joseph Smithért, és ámulva nézzük, amint nevét egyre szélesebb körben tisztelik, de becsmérlik is szerte a földön. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy ez a hatalmas utolsó napi munka nem róla szól. A Mindenható Istennek, valamint az Ő Fiának, a Békesség Hercegének munkája ez. Bizonyságot teszek róla, hogy Jézus Krisztus a Szabadító, és veletek együtt ámulattal nézem, amint munkája csodálatosan, bámulatosan és megállíthatatlanul halad előre. Valóban eljött „az idő, amikor egy Szabadító ismerete terjed el minden nemzet, nemzetség, nyelv és nép között”. Tanúságomat teszem Őróla, az emberiség Szabadítójáról, és erről a munkáról Jézus Krisztus nevében, ámen.