Jézus tanításai
Dallin H. Oaks
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Jézus Krisztus valóban Isten Egyszülött és Szeretett Fia. […] Ő a mi Szabadítónk a bűntől és a haláltól. Ez a legfontosabb ismeret a földön.
„Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől?” (Máté 22:42). Ezekkel a szavakkal szembesítette Jézus napjai farizeusait. Ugyanezekkel a szavakkal kérdezem meg az utolsó napi szentektől és más keresztény társaimtól, hogy mit is hisznek valójában Jézus Krisztusról, és milyen dolgokat cselekszenek e hitük miatt.
A legtöbb idézetet a Bibliából vettem, mert a legtöbb keresztény ismeri ezt a szentírást. Magyarázataim természetesen merítenek abból, amit a modern szentírások, különösen a Mormon könyve, tanítanak azokról a bibliai szentírásokról, amelyek annyira kétértelműek, hogy a különböző felekezetekhez tartozó keresztények mind másként magyarázzák őket. Mindenek előtt hívőkhöz szólok, de mindenki máshoz is. Ahogyan Tad R. Callister elder tanította ma reggel, egyes, magukat kereszténynek valló emberek, Jézust nagyszerű tanítónak tartják, de ódzkodnak attól, hogy elismerjék isteni mivoltát. Hozzájuk Jézus saját szavaival szeretnék szólni. Mindannyiunknak meg kell fontolnunk, amit Ő maga tanított arról, hogy ki is valójában, és minek a megtételére küldték el a földre.
Egyszülött Fiú
Jézus azt tanította, hogy Ő volt az Egyszülött Fiú. Ezt mondta:
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa” (János 3:16–17).
Az Atyaisten is megerősítette ezt. A színeváltozás hegyén történt szentséges esemény csúcspontján kijelentette a mennyből: „Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok” (Máté 17:5).
Jézus azt is tanította, hogy külsőleg ugyanúgy néz ki, mint az Atyja. Azt mondta az apostolainak:
„Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát” (János 14:7–9).
Később Pál apostol a Fiút úgy írta le mint „az [Atyaisten] valóságának képmása” (Zsidók 1:3; lásd még 2 Korinthusbeliek 4:4).
Teremtő
János apostol azt írta, hogy Jézus, akit „Igének” hívott, „kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett” (János 1:2–3). Így, az Atya terve értelmében, Jézus Krisztus volt minden dolog Teremtője.
Izráel Úristene
Palesztinában élő népéért végzett szolgálata alatt Jézus azt tanította, hogy Ő Jehova, Izráel Úristene (lásd János 8:58). Később, már a feltámadt Úrként, szolgálta az amerikai földrészen élő népét. Ott kijelentette:
„Íme, én Jézus Krisztus vagyok, az, akiről a próféták bizonyságot tettek, hogy el fog jönni a világra.
…én vagyok Izráel Istene, és az egész föld Istene” (3 Nefi 11:10, 14).
Amit értünk tett
Sok évvel ezelőtt egy cövekkonferencián találkoztam egy nővel, akit, elmondása szerint, arra kértek, jöjjön vissza az egyházba az évekig tartó távolléte után, de nem jutott eszébe egyetlen ok sem, hogy miért is kellene ezt megtennie. Buzdításként azt kérdeztem tőle: „Amikor elgondolkozol mindazon, amit a Szabadító tett értünk, nem gondolod, hogy nagyon sok okod van arra, hogy visszatérj az egyházba, hogy hódolj Neki és szolgáld Őt? A válasza azonban nagyon megdöbbentett: „Mit is tett értem?” Azoknak, akik nem értik, mit tett értünk a Szabadító, erre a kérdésre az Ő saját szavaival és a bizonyságommal válaszolok.
A világ élete
A Biblia feljegyzi Jézus tanítását: „…én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek” (János 10:10). Később az Újvilágban kijelentette: „…én vagyok a világ világossága és élete” (3 Nefi 11:11). Ő a világ élete, mert Ő a Teremtőnk, és mert feltámadása mindannyiunk számára biztosítja azt, hogy újra fogunk élni. És az élet, amelyet tőle kapunk, nem csupán halandó élet. Azt tanította: „…én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből” (János 10:28; lásd még János 17:2).
A világ világossága
Jézus azt is tanította, hogy „én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (János 8:12). Azt is kijelentette: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (János 14:6). Ő az út és Ő a világosság, mert tanításai bevilágítják a halandó életen átvezető ösvényünket, és megmutatják nekünk az Atyához visszavezető utat.
Az Atya akaratának teljesítése
Jézus mindig tiszteletben tartotta az Atyát, és követte Őt. Már ifjúkorában kijelentette a földi szüleinek: „…nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?” (Lukács 2:49). „Mert azért szállottam le a mennyből – tanította később –, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem” (János 6:38; lásd még János 5:19). A Szabadító azt is tanította: „…senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” (János 14:6; lásd még Máté 11:27).
Akaratát teljesítve tudunk visszatérni az Atyához. Jézus azt tanította: „Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Máté 7:21). Így magyarázta:
„Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?
És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Máté 7:22–23).
Ki fog akkor belépni a mennyei királyságba? Jézus azt tanította, hogy nem azok, akik pusztán csodálatos dolgokat tesznek az Úr nevét használva, hanem az, „a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”.
A nagyszerű példakép
Jézus megmutatta nekünk, hogyan tegyük meg ezt. Újra és újra arra kért bennünket, hogy kövessük Őt: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem” (János 10:27).
Papsági hatalom
Jézus papsági hatalmat adott az apostolainak (lásd Máté 10:1) és másoknak. Péternek, a rangidős apostolnak, azt mondta: „És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen” (Máté 16:19; lásd még Máté 18:18).
Lukács feljegyezte, hogy „rendele az Úr másokat is, hetveneket, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hová ő menendő vala” (Lukács 10:1). Később ez a hetven örömmel mondta Jézusnak: „Uram még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!” (Lukács 10:17). Én is tanúja vagyok ennek a papsági hatalomnak.
Útmutatás a Szentlélek által
Földi szolgálata végén Jézus azt tanította az apostolainak: „Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek” (János 14:26), és „elvezérel majd titeket minden igazságra” (János 16:13).
Útmutatás a parancsolatai által
Parancsolatai által is vezérel bennünket. Ennélfogva megparancsolta a nefitáknak, hogy többé ne vitatkozzanak a tanok pontjait illetően, mert:
„…akiben ott van a viszálykodás lelke, az nem tőlem való, hanem az ördögtől, aki a viszálykodás atyja, és felserkenti az emberek szívét, hogy haragosan viszálykodjanak egymással.
Íme, ez nem az én tanom, hogy haragosan egymás ellen serkentsem az emberek szívét; hanem az én tanom az, hogy hagyjanak fel az ilyen dolgokkal” (3 Nefi 11:29–30).
Középpontban az örök élet
Jézus arra is megkért bennünket, hogy Rá összpontosítsunk, ne a világ dolgaira. Az élet kenyeréről szóló nagyszerű beszédében Jézus elmagyarázta a halandó és az örökkévaló táplálék közötti különbséget. „Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész – mondta –, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek (János 6:27). A Szabadító azt tanította, hogy Ő az élet kenyere, az örökkévaló táplálék forrása. A világ által nyújtott halandó táplálékról – többek között arról a mannáról, amelyet Jehova küldött, hogy táplálja Izráel gyermekeit a pusztaságban – Jézus azt tanította, hogy azok, akik erre a kenyérre támaszkodtak, most már mind halottak (lásd János 6:49). Ezzel szemben az általa nyújtott táplálék az „élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké” (János 6:51).
Tanítványai közül néhányan azt mondták, hogy „kemény beszéd ez”, és ettől fogva a követői közül sokan „visszavonulának… és nem járnak vala többé ő vele” (János 6:60, 66). Úgy tűnik ezek az emberek nem fogadták el Jézus egyik korábbi tanítását, hogy „keressé[k] először Istennek országát” (Máté 6:33). Még ma is vannak olyan, magukat kereszténynek valló emberek, akik inkább vonzódnak a világ dolgaihoz, vagyis azon dolgokhoz, amelyek fenntartják a földön való életet, de nem adnak semmilyen táplálékot az örökkévaló életre. Néhánynak az Ő „kemény beszéde” még mindig okot ad arra, hogy ne kövessék Krisztust.
Az engesztelés
Szabadítónk halandó szolgálata a feltámadásával és a világ bűneiért hozott engesztelésével érte el csúcspontját. Keresztelő János megjövendölte ezt, amikor azt mondta: „Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!” (János 1:29). Később Jézus azt tanította, hogy az embernek Fia azért jött, hogy „szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” (Máté 20:28). Máté beszámolója szerint az utolsó vacsorán Jézus elmagyarázta, hogy a bor, amelyet megáldott, „az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára” (Máté 26:28).
Amikor a feltámadt Úr megjelent a nefitáknak, felkérte őket, hogy jöjjenek előre, hogy megérinthessék a sebét az oldalán és a szögek nyomát a kezén és a lábán. Saját szavai szerint ezt azért tette, hogy „tudhass[ák], hogy [Ő] Izráel Istene, és az egész föld Istene, és megölt[é]k a világ bűneiért” (3 Nefi 11:14). A beszámoló szerint később a sokaság leborult „Jézus lábainál, és hódoltak neki” (17. vers). Ezért végül az egész világ hódolni fog Neki.
Jézus további becses igazságokat is tanított az engeszteléséről. A Mormon könyve, amely részletesen kifejti a Szabadító tanításait és a legjobb magyarázatot adja küldetéséről, így jegyzi fel ezt a tanítást:
„…Atyám azért küldött el engem, hogy felemeltethessem a keresztre…, hogy minden embert magamhoz vonzhassak…,
hogy cselekedeteik szerint megítéltessenek…
És… aki bűnbánatot tart és megkeresztelkedik az én nevemben, azt eltölti a Szentlélek; és ha mindvégig kitart, akkor íme, ártatlannak fogom tartani őt Atyám előtt azon a napon, amikor odaállok, hogy megítéljem a világot. […]
És semmi tisztátalan dolog nem kerülhet be [az Atya] királyságába, tehát senki nem kerül be az ő nyugalmába, csak azok, akik ruházatukat hitük, és minden bűnük megbánása, és mindvégig való kitartásuk miatt tisztára mosták a véremben” (3 Nefi 27:14–16, 19).
Így értjük tehát, hogy Jézus Krisztus engesztelése lehetőséget teremt a számunkra, hogy legyőzzük a bűnből eredő lelki halált, és szent szövetségek megkötése és betartása által az örök élet áldásaiban részesüljünk.
Kihívás és bizonyság
Jézus feltette a kérdést: „Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől?” (Máté 22:42). Pál apostol kihívást intézett a korinthusbeliekhez, hogy vizsgálják meg magukat: „a hitben vagytok-é” (2 Korinthusbeliek 13:5). Mindannyiunknak magunk kell válaszolnunk ezekre a kihívásokra. Végső soron kihez vagyunk hűek? Olyanok vagyunk-e, mint azok a keresztények, akik Neal A. Maxwell elder emlékezetes leírásában Sionba költöztek, de azért igyekeznek egy másik lakást is fenntartani Babilonban?1
Nincs középút. Mi Jézus Krisztus követői vagyunk. Mi az Ő egyházának és evangéliumának polgárai vagyunk, és nem szabadna útlevelet tartanunk csak azért, hogy Babilonba látogathassunk, illetve nem szabadna úgy viselkednünk, mint annak polgárai. Tiszteletben kell tartanunk a nevét, be kell tartanunk a parancsolatait, és „ne e világ dolgaira törekedj[ünk] tehát, hanem először Isten királyságának a felépítésére…, és az ő igazlelkűségének a megalapozására” (Kalauz a szentírásokhoz, Joseph Smith fordítás, Máté 6:38).
Jézus Krisztus valóban Isten Egyszülött és Szeretett Fia. Ő a Teremtőnk. Ő a Világ Világossága. Ő a mi Szabadítónk a bűntől és a haláltól. Ez a legfontosabb ismeret a földön, és ezt ti magatok is tudhatjátok, mint ahogy én magam tudom. A Szentlélek, aki bizonyságot tesz az Atyáról és a Fiúról, és aki elvezet bennünket az igazságra, Ő nyilatkoztatta ki nekem ezeket az igazságokat, és nektek is ki fogja nyilatkoztatni. Az út a vágy és az engedelmesség. A vágyról Jézus azt tanította: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek” (Máté 7:7). Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é vagy én magamtól szólok?” (János 7:17). Bizonyságomat teszem ezen dolgok igazságáról, Jézus Krisztus nevében, ámen.