Az ároni papság hatalma
Keith B. McMullin
második tanácsos az Elnöklő Püspökségben
Ti és az általatok viselt ároni papsági hivatal létfontosságú Mennyei Atyánknak az Ő gyermekeivel végzett munkájában, valamint e földnek az Ő szent Fia második eljövetelére való felkészítésében.
Egy általános felhatalmazottaknak nemrégiben tartott képzésen Thomas S. Monson elnök az ároni papságviselők kötelességeit és lehetőségeit hangsúlyozta.1 Az akkor kapott utasítások szellemében szeretnék most hozzátok szólni.
A kötelesség, amennyiben megfelelően végzik, népek és nemzetek sorsát határozza meg. A kötelesség tantétele annyira alapvető fontosságú, hogy a papságviselőket a következőképp figyelmeztetik: „Most tehát minden ember tanulja meg a kötelességét, és tevékenykedjen abban a hivatalban, amelyre kijelöltetett, teljes szorgalommal.”2
Monson elnök ezt így magyarázta: „A kötelesség hívó szava érkezhet halkan is, amikor mi, akik a papságot viseljük, eleget teszünk a kapott feladatoknak.”3 Majd pedig George Albert Smitht idézte: „Elsősorban az a kötelességetek, hogy megtudjátok, mit akar az Úr. Aztán pedig, hogy szent papságotok ereje által, az általatok szolgált felebarátok jelenlétében felmagasztaljátok elhívásotokat, hogy az emberek boldogan kövessenek titeket.”4
Saját kötelességéről szólva az Úr ezt mondta: „…nem a magam akaratát keresem, hanem… az Atyáét.”5 „Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.”6 Mivel Jézus Krisztus elvégezte a feladatát, „az egész emberiség megszabadulhat, ha engedelmeskednek az Evangélium törvényeinek és szertartásainak”7. Fivéreim, ez az a norma, melyet követnünk kell.
Tapasztalatom szerint ti, akik diakónusként, tanítóként és papként szolgáltok, annyira vagytok készségesek, megbízhatóak és képesek a kötelességeitek elvégzésében, amennyire ezt elvárjuk tőletek. Csodálunk benneteket. Életerőtök fertőző, képességeitek lenyűgözőek, társaságotok frissítő erővel hat. Ti és az általatok viselt ároni papsági hivatal létfontosságú Mennyei Atyánknak az Ő gyermekeivel végzett munkájában, valamint e földnek az Ő szent Fia második eljövetelére való felkészítésében. A rólatok és a kötelességetekről alkotott jövőképünk túlmutat az életkorotokon. Pál rólatok beszélt, amikor ezt mondta: „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.”8
Még az ősi időkben a férfiak birtokába került
Az Áronról elnevezett papság,
Hogy a léviták, a papok és a próféták
Azzal Isten gyermekeit megáldhassák.
Majd eljött a világ Szabadítója,
és felkeresett egy János nevű embert,
Hogy e hatalommal keresztelje meg,
a szabadulás hajnalát jelezve ezzel.
Az utolsó napokban ugyanez a hatalom
a földre újra visszaállíttatott,
Hogy az evangélium minden igazsága
A lelkünkben otthonra találjon.
Ároni papság, csodálatos igazság,
Készíts fel bennünket,
Hogy Isten Szeretett Fia
Megválthassa a lelkünket!
És ki e hatalmat használja,
Többé nem pusztán kisgyermek.
Hiszen a papság palástjával a vállán
Azt mondhatjuk róla: Ím, igazi férfi lett!9
„Az… ároni papság hatalma és felhatalmazása az, hogy rendelkezzen az angyalok szolgálattételének kulcsaival, és hogy irányítson a külsőséges szertartásokban, az evangélium betűjével, a bűnbánat keresztségével a bűnök bocsánatára, a szövetségeknek és parancsolatoknak megfelelően.”10 Boyd K. Packer elnök ezt mondta: „Nagyon jó eredményeket értünk el a papsági felhatalmazás szétosztásában. Majdnem mindenütt ott van a papsági felhatalmazás. […] De azt hiszem, a papsági felhatalmazás szétosztása jóval megelőzte a papsági hatalom szétosztását.”11 Isten gyermekeinek örökké tartó jólétéhez ezt a hiányosságot orvosolnunk kell.
Prófétánk elmondta, hogyan is tehetjük meg ezt. George Q. Cannont idézve Monson elnök azt mondta: „Szeretném a papság hatalmának megerősödését látni. […] Szeretném ezt az erőt és hatalmat szétáradni látni a papság egész testületében, annak fejétől le egészen… a legkisebb és legalázatosabb diakónusig az egyházban. Minden ember keresse és élvezze Isten kinyilatkoztatásait, a menny fényét, amint a lelkében világlik, és tudást ad neki kötelességeiről Isten munkájának azon részét illetően, amely rá hárul az ő papságában!”12
Mit tehet egy diakónus, tanító vagy pap, hogy elnyerje a kinyilatkoztatás lelkét és felmagasztalja elhívását? Élhet úgy, hogy élvezhesse a Szentlélek tisztító, megszentelő és megvilágosító hatalmát.
Ennek fontosságáról Alma könyvében is olvashatunk: „…most azt mondom nektek, hogy ezen rend szerint hívattam el…, hogy… prédikáljak… a felnövekvő nemzedéknek…, hogy bűnbánatot kell tartaniuk és újjá kell születniük.”13 Amikor valaki újjászületik, a szíve változik meg. Nem kívánja a gonosz vagy tisztátalan dolgokat. Mélyről jövő és tartós szeretetet érez Isten iránt. Jó akar lenni, másokat akar szolgálni és be akarja tartani a parancsolatokat.14
Joseph F. Smith elnök az ezzel a hatalmas változással kapcsolatos élményéről így írt: „Az érzés, amely elárasztott, az igazi béke, szeretet és világosság érzése volt. A lelkemben éreztem, hogy ha azelőtt bűnt követtem el…, akkor az most megbocsátást nyert; valóban megtisztultam a bűntől; meghatódtam, és úgy éreztem, még a talpam alatti legapróbb rovarnak sem tudnék ártani. Úgy éreztem, mindenhol, mindenkivel és mindennel jót szeretnék tenni. Valami megújulást éreztem az életben, valami új vágyat arra, hogy azt tegyem, ami helyes. Egy csipetnyi bűnös vágy sem maradt lelkemben. Igaz, még csak kisfiú voltam…, de ez az érzés árasztott el, és tudom, ez Istentől jött, és élő bizonyság volt, s azóta is az számomra arról, hogy elfogadtam az Urat.”15
Felszólítunk benneteket csodálatos fiatal fivéreim, hogy szorgalmasan törekedjetek arra, hogy újjászülethessetek!16 Imádkozzatok ezért a változásért az életetekben! Tanulmányozzátok a szentírásokat! Mindenek felett arra vágyjatok, hogy megismerjétek Istent, és hogy az Ő szent Fiához hasonlítsatok. Élvezzétek a fiatalságotokat, de hagyjátok el „a gyermekhez illő dolgokat”17.
Őrizkedjetek a trágár és ostoba beszédtől!
Kerüljetek el minden gonosz dolgot!
Kerüljétek a viszályt!
Tartsatok bűnbánatot, amikor az szükséges!18
Ez majd segíteni fog nektek abban, hogy nemes és méltóságteljes férfivá növekedjetek. Bátorság, megbízhatóság, alázat, hit és jóság lesz jutalmatok. A barátok csodálni, a szülők pedig dicsérni fognak benneteket, testvéreitek a papságban számítani fognak rátok, a fiatal nők pedig imádni fognak benneteket és miattatok még jobbá fognak válni. Isten becsülni fog benneteket, papsági szolgálatotokat pedig magasságból jövő hatalommal fogja felruházni.
Mi pedig megtesszük a saját részünket. Szülőkként és nagyszülőkként felkészítünk benneteket, hogy még hősiesebben tudjatok szolgálni Isten királyságában. Fivéreitekként jobb követendő példák leszünk a számotokra. Növelni fogjuk kvórumaitok erejét. Támogatni fogjuk kvórumelnökségeiteket, miközben gyakorolják papsági kulcsaikat. Lehetőségeket biztosítunk nektek arra, hogy teljes mértékben eleget tehessetek kötelességeiteknek és felmagasztaljátok elhívásotokat az ároni papságban.
Szolgálatotok hatalmas áldásokat fog hozni az egyház számára. „Az angyalok a Szentlélek hatalma által szólnak”19. Erre ti is képesek vagytok. Miközben a Szentlélek hatalma által szóltok, és az úrvacsora szent jelképeit szolgáljátok ki, férfiak és nők, fiúk és lányok fognak arra törekedni, hogy bűnbánatot tartsanak, növeljék Krisztusba vetett hitüket, és hogy a Szentlélek mindig velük legyen.
Miközben böjtöltök és begyűjtitek a böjti felajánlásokat, az egyháztagokat ez arra fogja ösztönözni, hogy a Szabadítóhoz hasonlóan cselekedjenek majd. Az Úr gondoskodott a szegényekről és az elnyomottakról, és így hívott minket: „Jer, kövess engem!”20 A kevésbé szerencsésekről való gondoskodás terén végzett szolgálatotok minket is bevon az Ő szent munkájába, és segít nekünk bűnbocsánatot nyernünk a múltban elkövetett bűneinkre.21
Amikor minden egyháztag házát meglátogatjátok,22 ne féljetek és ne legyetek szégyenlősek! A Szentlélek abban a pillanatban meg fogja adni nektek, hogy mit mondjatok, miről tegyetek bizonyságot, milyen szolgálatot végezzetek.
Arra irányuló szorgalmas erőfeszítéseitek, hogy mindig őrködjetek az egyház felett,23 gyümölcsözőek lesznek. Szerény viselkedésetek még a leghitetlenebb szívet is le fogja fegyverezni, és eloldoz a gonosz szorításából. A másokhoz szóló meghívásotok, hogy jöjjenek veletek az egyházba, vegyenek veletek együtt az úrvacsorából és szolgáljanak veletek együtt, szívesen fogadott áldás lesz azok számára, akik eltévedtek az árnyak közt, ahol az evangélium fénye csak alig vagy már egyáltalán nem parázslik.
Ó, szeretett fiatal fivéreim, „meg ne ves[sétek] a kegyelemnek benne[tek] való ajándékát”24, melyet akkor kaptatok, amikor elrendelésetekkor rátok ruházták az ároni papságot.
„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.
Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, …hanem együtt szenvedj az evangyéliomért Istennek hatalma szerint.
A ki… hívott [minket] szent hívással…, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte”25.
Szeretett prófétánk a „papság zászlajának”26 nevezett benneteket. Tisztelgünk előttetek, imádkozunk értetek, örvendünk a veletek töltött közös szolgálatnak, és hálát adunk Istennek szabadító szolgálatotok hatalmáért.
Bizonyságomat teszem, hogy Isten a mi Örökkévaló Atyánk, aki a távoli mennyben él. Jézus a Krisztus Isten szent Fia, a világ Megváltója, és ti, az ároni papság hithű viselői, az Ő küldöttei vagytok a földön, Jézus Krisztus nevében, ámen.