A templomlátogatásért megígért áldás
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Gyakrabban el akartam jutni a templomba – nem is sejtettem, hogy mekkora áldásokkal fog ez járni a családomra nézve.
Néhány évvel ezelőtt Oldroyd elnök, a cövekelnökség egyik tagja az egyházközségembe látogatott, és valami olyat mondott, amit soha nem fogok elfelejteni: „Megígérem nektek, hogy ha látogatjátok a templomot, az életetek minden része áldott lesz.”
Amint ezen gondolkodtam, el sem tudtam képzelni, hogyan lehetne hatással a templomlátogatás az életem minden részére. Az istentiszteletet követően azonban úgy határoztam, hogy ennek ellenére elfogadom ezt a kihívást, és rendszeresebben fogok járni a templomba. Próbára akartam tenni az ígéretét. A férjem már addig is szeretett volna gyakrabban elmenni a templomba, de én vonakodtam, mivel a gyerekeink nagyon kicsik voltam. Másfél órát kellett volna autóznunk a Texasi San Antonio templomig egyetlen felruházási blokkon való részvételért, hogy aztán mehessünk is haza. Az nem működött volna, hogy megkérünk valakit hét-nyolc órányi gyerekfelügyeletre.
Egy áldás kezdete
Először azzal próbálkoztunk, hogy egy másik családdal felváltva vigyázunk egymás gyerekeire, de valaki mindig megbetegedett vagy közbejött valami más. Úgy döntöttünk, hogy nem tehetünk mást: egyszerűen kitűzzük a dátumokat egész évre, és hajrá! Aztán kitaláltuk a „pizza plusz játék” módszert. Együtt mentünk a templomig, ahol az egyik szülő bement a templomi blokkra, miközben a másik elvitte a gyerekeket pizzázni. Utána cseréltünk: a másik szülő ment be templomi munkát végezni, miközben az első szülő a templom kertjében sétálgatott a gyerekekkel. Ez jól működött. A gyerkőcök látták, hogy fontos nekünk a templom – tisztában voltak vele, hogy mi minden mást csinálhattunk volna szombatonként –, és így családként is együtt tölthettük az időt.
Nem is sejtettem, hogy a templomlátogatásaink mennyire meg fogják áldani a családomat. Már több mint egy éve jártunk sűrűbben a templomba, amikor az egyik blokk során észrevettem egy nyaktól lefelé lebénult férfit. Bámulatosnak találtam, hogy ott tudott lenni. Kifelé menet láttam, hogy ott ül a parkoló közelében, így a férjemmel arra gondoltunk, hogy odaköszönünk neki.
A férfi megkérdezte a férjemet, Chadet, hogy segítene-e neki lebonyolítani egy telefonhívást. Vállaltuk, hogy segítünk, a férfi pedig elmagyarázta Chadnek, hogy hol találja a telefonját. Chad tárcsázta a számot, majd odanyújtotta a férfinak telefont, aki nem tudott érte nyúlni, de azért kedvesen mosolygott. Chad lepillantott a férfi kerekesszékhez szíjazott karjaira, és hamar ráeszmélt, hogy neki kell majd odatartania a telefont a férfi füléhez. A város által biztosított busz, amelyiknek fel kellett vennie a férfit, késett. Vele maradtunk, és a busz érkezéséig elbeszélgettünk. Elámultunk azon, hogy a nehézségei ellenére is ott volt a templomban. Annyira nagyszerű volt a hozzáállása! Szélesen mosolygott. Mielőtt elváltunk, megosztottuk egymással az elérhetőségeinket, és megtudtuk, hogy a neve Max Bara.
Ha Bara testvér képes eljutni a templomba, akkor mi is képesek vagyunk eljutni a templomba – nincs kifogás!
Bara testvér példája
Úgy döntöttünk, hogy a templomlátogatásunk részeként a következő hónapban őt is meglátogatjuk. Előre felhívtuk, ő pedig elmondta, hogy menjünk be nyugodtan, ha odaértünk az otthonához. Miután beértünk San Antonióba, megtaláltuk Bara testvér apró lakását. Az ágyán feküdt egy fehér lepedő alatt, amely az álláig betakarta. Oldalra fordította a fejét és – változatlanul széles mosollyal – beszélgetett velünk. Elmesélte, hogyan bénult le, miután a 30-as éveiben járva lezuhant egy tetőről. Megosztotta velünk a küszködése történetét és a bizonyságát.
A Bara testvérnél tett egyszeri látogatásból az évek során tett számos látogatás lett. Az életünk különleges részévé vált. Nem tudtuk, mit tehetnénk érte – hatalmas kihívásokkal küszködött. Azt viszont tudtuk, hogy a barátai lehetünk. Kisebb ajándékokat is hozhatunk neki: képet a Szabadítóról, spanyol nyelvű Mormon könyve CD-t, képet a templomról, egy szatyor friss narancsot. Meg tudjuk látogatni, elemis énekeket énekelhetünk, és meghallgathatjuk őt. Micsoda hihetetlen élmény volt ez! Nem adhatsz egy morzsát az Úrnak anélkül, hogy cserébe kenyeret ne kapnál.1
Bara testvér hálára tanított bennünket, ami az életünk minden részét megváltoztatta. Megtanultuk, hogy hálásak legyünk, amiért ismerjük az evangéliumot, és az Istennel való kapcsolatunkért; a szabadítás tervével kapcsolatos tudásunkért; az otthonunkért, az autónkért, az ételért és a ruháért; azért, hogy képesek vagyunk használni a testünket; a lehetőségért, hogy jót tehetünk a közösségünkben; és a minket körülvevő jó emberekért. Bara testvér új jelentést adott számunkra a nehéz és a megpróbáltatás fogalmainak. Volt okunk örvendeni a sok áldásunknak, és azokat mások felemelésére használtuk.
Megtanulni szolgálni
Egyszer, amikor Chad az egyik barátjával, Gonzales testvérrel volt a templomban, megint látta Bara testvért, ahogy a templom mellett az őt szállító kisbuszra vár. Már hosszú ideje várakozott. Chad és Gonzales testvér úgy döntöttek, hogy majd ők hazaviszik. Gonzales testvérnek volt egy szép fekete kisteherautója. Pont akkor érkezett egy másik autó, amelyik tele volt papokkal a mi cövekünkből, és ők segítettek betenni hátra a nehéz kerekesszéket. Ezután beemelték Bara testvért az autóba, becsatolták, és erősen tartották, nehogy eldőljön. Lefogadom, hogy az a nap fantasztikus volt számára – bizonyára soha nem gondolta volna, hogy a templomból álmai autójával fog hazamenni!
Minden tekintetben áldottan
A költözésünk előtt még utoljára ellátogattunk a San Antonio templomba, és lehetőségünk nyílt Bara testvért is meglátogatni. Ezen a különleges utolsó látogatáson Bara testvér az egész családunkat meghívta vacsorára.
Nagyon hálás vagyok, amiért próbára tettem Oldroyd elnök ígéretét. A családom soha nem találkozott volna Bara testvérrel, ha nem jártunk volna a templomba. Más ember lettem. Kezdek azzá válni, akivé az Úr szeretné, hogy váljak. Amikor az Urat tettük az első helyre, és eljártunk a templomba, az életünk minden lehetséges módon megváltozott.