Foci, vasárnapok és lelki hasas ugrások
Ha Will úgy dönt, hogy nem játszik vasárnaponként, az könnyen jelentheti azt is, hogy nem fog tudni az egyik legjobb csapatban játszani.
Gyerekkoromban a barátaimmal egy „fejes-lábas” nevű játékot játszottunk. Lényegében csak egy mély medence vagy tó kellett hozzá, és valami, amiről le lehetett ugrani, mint például egy ugródeszka. A játék úgy néz ki, hogy először is elrugaszkodsz az ugródeszkáról. Abban a pillanatban valaki elkiáltja magát, hogy „Lábas!”, ami azt jelenti, hogy lábbal előre kell a vízbe érkezned, vagy „Fejes!”, ami azt jelenti, hogy kézzel előre, fejesugrással kell vizet érned.
Amikor erre ugrás közben próbálsz reagálni, akkor leginkább egy csapkodó perecre hasonlítasz, vagy egy nagyon fájdalmas hasas ugrás lesz a vége.
De az életnek nem muszáj „fejes-lábas” játéknak lennie. Számos döntést sokkal hamarabb meghozhatsz, és így elkerülheted a „lelki hasasokat”. Józsué, az ószövetségi próféta nem azt mondta, hogy „válasszatok az utolsó pillanatban”. Ezt mondta: „válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok” (Józsué 24:15; kiemelés hozzáadva).
A kaliforniai San Franciscóban élő 14 éves Will W. valószínűleg nem sokszor ugrik „lelki hasast”, mert hisz abban, hogy a döntésekkel nem szabad megvárni az utolsó pillanatot.
„Ha már azelőtt eldöntöd, hogy megteszel vagy nem teszel meg valamit, mielőtt az bekövetkezne, akkor minden sokkal könnyebben fog menni – mondja Will. – Mondjuk, elmész egy buliba, ahol megkínálnak egy itallal. Ha akkor és ott kell döntened, hogy elfogadod-e vagy sem, akkor kísértésbe eshetsz, hogy megtedd. De ha már régen eldöntötted, hogy mindig nemet fogsz mondani az ilyen kínálásokra, akkor sokkal magabiztosabban fogod érezni magad. Még arra sem lesz időd, hogy kísértés érjen. Nemet fogsz mondani, mert már sokkal korábban döntöttél.”
A 2018. évi Közös tevékenység mottója így szól: „Tanulj tőlem, és hallgass a szavaimra; járj Lelkem szelídségében, és békességed lesz énbennem!” (T&Sz 19:23). Will számára a békesség annyit jelent, hogy magabiztosnak érzi magát, amikor a jót választja, és nem törődik mások bíráló megjegyzéseivel. Will azért érezheti ezt a békességet, mert előre elhatározta, hogy Jézus Krisztus szavaira fog hallgatni, és azoknak fog engedelmeskedni.
„Néha a többiek cikiznek amiatt, amit teszek vagy nem teszek, de ez nem igazán zavar, mert már régen eldöntöttem, hogy így fogok élni” – meséli Will.
A sabbat napjának megszentelése is ilyen régen eldöntött dolog Will családjában. Ezt egy kicsit próbára tette az, amikor Will bekerült egy elit focicsapatba. Ám ahogyan Nefi, úgy az ő családja is hisz abban, hogy „az Úr nem ad parancsolatokat az emberek gyermekeinek, csak akkor, ha utat készít számukra, hogy végrehajthassák azt a dolgot, amit megparancsol nekik” (1 Nefi 3:7).
Will számára a foci jelent szinte mindent. Ahogy az anyukája megfogalmazta: „Will focit eszik, focit iszik, focival fekszik és nagyon, nagyon szereti a focit. Szenvedélyesen szereti, és nagyon jól is csinálja.”
Így hát, amikor Will bekerült a térség egyik legjobb helyen szereplő csapatába, határtalan volt az öröme. Egyetlen gond volt: a csapat számos mérkőzését vasárnaponként játszotta. A csapatok többsége nem fogad be olyan játékost, aki majd kihagyja az összes vasárnapi meccset. Ha Will azt választja, hogy nem játszik vasárnaponként, az könnyen jelentheti azt is, hogy elveszíti a helyét a csapatban.
Will azonban már régen meghozta a döntést: meg fogja szentelni a sabbatnapot.
Will és a családja közösen imádkozott, elmondták Mennyei Atyának a parancsolatai betartása iránti vágyukat, majd a segítségét kérték. Aztán Will és az édesanyja elbeszélgettek a csapat edzőivel a család hitelveiről. Meglepetésükre az edzők még úgy is a csapatban szerették volna tudni Willt, ha vasárnaponként nem játszik!
„Tudom, hogy amikor tiszteletben tartom a sabbatot, áldások érnek – mondja Will. – Talán nem fogok olyan sok mérkőzésen játszani, mint a többiek, de már láttam az áldásokat. Például azt, hogy a vasárnapi mérkőzések hirtelen átkerülnek egy másik napra. Szerintem jobban is focizom attól, hogy van egy pihenőnapom.”
Van azonban, ami még ennél is jobb. Will hamarosan megtudta, hogy van még a csapatban valaki, aki tagja az egyháznak. Miután néhány hónapig együtt rúgták a bőrt, a másik fiú is követte Will példáját és ő sem focizott többet vasárnaponként.
Ha úgy érzitek, hogy nem részesültök az engedelmességből fakadó áldásokban, az azért lehet, mert nem láthattok mindent, amit Mennyei Atya tartogat a számotokra. Az a döntés, hogy Krisztus szavára fogtok hallgatni és az Urat fogjátok szolgálni, mindig helyes. Hozzátok hát meg most!
„Könyörgöm nektek, hogy itt és most határozzátok el, hogy nem fogtok letérni az útról, mely célunkhoz, a Mennyei Atyánkkal való örök élethez vezet” – mondta Thomas S. Monson elnök (vö. Thomas S. Monson: A választás három pillére. Liahóna, 2010. nov. 68.).
Ne csináljatok „fejes-lábas” játékot az életetekből! Ne kockáztassátok a lelki vagy bármilyen más természetű hasas ugrásokat! Döntsétek el már most, hogy Krisztust követitek, és élvezzétek a békességet, melyet Ő hoz az életetekbe!