Első elnökségi üzenet
A bűnbánat ajándéka
Írta: Thomas S. Monson elnök
Részlet Simon Dewey Csendes vizeknél című festményéből
„Felelősségünk, hogy a középszerűségből alkalmasságra, a kudarcból eredményekre emelkedjünk – tanította Thomas S. Monson elnök. – Feladatunk az, hogy a legjobb önmagunkká váljunk. Isten egyik legnagyszerűbb ajándéka számunkra az újrakezdés öröme, hiszen semmilyen kudarc sem szükségszerűen végleges.”1
Egy-egy új év beköszöntéhez gyakran társítunk elhatározásokat és célokat. Elhatározzuk, hogy jobbá válunk, hogy változni fogunk, hogy ismét megpróbáljuk. Az ismételt próbálkozás talán egyik legjobb módja, ha életünk részévé tesszük azt, amit Monson elnök úgy nevezett, hogy „a bűnbánat ajándéka”2.
A következő szemelvények Monson elnök olyan tanításaiból származnak, amelyek azóta hangzottak el, hogy az egyház elnöke lett. Ezekben azt tanácsolja nekünk, hogy „élj[ünk] Krisztus engesztelő vérével, hogy bocsánatot nyerhessünk a bűneinkre, és szívünk megtisztulhasson”3.
A megbocsátás csodája
„Mindannyian hoztunk már helytelen döntéseket. Ha még nem hoztuk helyre ezeket, akkor biztosítalak benneteket arról, hogy van rá mód. Ezt a folyamatot bűnbánatnak hívják. Könyörgöm nektek, hogy hozzátok helyre a hibáitokat! Szabadítónk azért halt meg, hogy ezt az áldott ajándékot lehetővé tegye számotokra és számomra. Bár az út nehéz, az ígéret valóságos: »…ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek« [Ésaiás 1:18]. »[É]s én, az Úr, nem emlékszem azokra többé« [T&Sz 58:42]. Ne tegyétek kockára az örökkévaló életeteket! Ha bűnt követtetek el, minél hamarabb kezdtek el visszajönni, annál előbb fogtok rátalálni a megbocsátás csodájából fakadó édes békességre és örömre.”4
Visszatérés az ösvényre
„Bár elengedhetetlen, hogy bölcsen döntsünk, vannak alkalmak, amikor balga döntéseket hozunk. A bűnbánat ajándéka, melyet Szabadítónk biztosít, képessé tesz bennünket arra, hogy kiigazítsuk útirányunkat, hogy visszatérhessünk az ösvényre, amely az oly vágyott celesztiális dicsőség felé vezet.”5
A visszaút
„Ha bármelyikőtök megbotlott az utazás során, biztosítalak benneteket afelől, hogy van visszaút. Ezt a folyamatot bűnbánatnak hívják. Bár az ösvény nehéz, az örök szabadulásotok múlik rajta. Mi más érné meg jobban az erőfeszítéseiteket? Könyörgök nektek, határozzátok el itt és most, hogy megteszitek a teljes bűnbánathoz szükséges lépéseket. Minél hamarabb láttok hozzá, annál hamarabb lesztek képesek megtapasztalni azt a békességet, nyugalmat és bizonyosságot, amelyről Ésaiás szólt [lásd Ésaiás 1:18].”6
Az emberek képesek megváltozni
„Nem szabad elfelejtenünk, hogy az emberek képesek megváltozni. Le tudják győzni a rossz szokásaikat. Meg tudják bánni a vétkeiket. Érdemesen tudják viselni a papságot. És képesek szorgalmasan szolgálni az Urat.”7
Legyetek újra tiszták!
„Ha van bármi olyan dolog az életetekben, ami helytelen, van belőle kiút. Hagyjatok fel minden becstelenséggel! Beszéljetek a püspökötökkel! Bármi is a baj, a bűnbánat megfelelő módjával orvosolható. Újra tiszták lehettek.”8
A Szabadító nélkülözhetetlen szerepe
„A [szabadítás tervének] nélkülözhetetlen része a mi Szabadítónk, Jézus Krisztus. Az Ő engesztelő áldozata nélkül minden veszve lenne. Azonban nem elég csupán hinni Őbenne és a küldetésében. Munkálkodnunk, tanulnunk, kutatnunk, imádkoznunk, fejlődnünk kell, és bűnbánatot kell tartanunk. Ismernünk kell Isten törvényeit és azok szerint kell élnünk. Részesülnünk kell szabadító szertartásaiban. Csak ezt téve tehetünk szert igaz, örök boldogságra.”9