Utolsó napi szentek történetei
Ellátni a beteg kisbabámat és az elhívásomat is
Amikor elhívtak tanácsosnak az egyházközségem Fiatal Nők szervezetébe, elfogadtam az elhívást, de aggódtam amiatt, hogyan fogom tudni ellátni. Felkészületlennek éreztem magamat, és éppen egy megpróbáltatással küszködtem.
Három hónappal az elhívásom átadása előtt, veszélyeztetett terhességből született meg a kisfiam, Nicolas. Állandó orvosi ellátásra volt szüksége. Néhány héttel a születése után egy apró vörös folt jelent meg a szemhéján, és fokozatosan terjeszkedett. A gyerekorvosunk elmagyarázta, hogy egy jóindulatú daganatról van szó, amely Nicolas egyéves kora után el fog tűnni. A daganat azonban gyorsan növekedett. Átterjedt a szemüregébe, és kezelés nélkül fennállt a látás végleges károsodásának veszélye.
Meghoztuk a nehéz döntést, miszerint elkezdjük a kemoterápiát. Nicolas törékeny teste rosszul viselte a kezelést. Mindennap láza volt, folyamatosan fertőzések érték, és alacsony volt a testsúlya. Az eljárás során sokat sírt. E körülmények közepette egyre nehezebb és nehezebb lett ellátni az elhívásomat. Nem tudtam, hogyan leszek rá képes.
Szerencsére azonban a férjem támogatott. Együtt úgy éreztük, hogy folytatnom kell. A Fiatal Nők elnök is támogatott. Hithű és türelmes nőtestvér volt. Segített észrevennem a rejtett tulajdonságaimat, és segített megtalálni a szolgálattétel olyan módjait, amelyekre nem is gondoltam.
Az, hogy hetente a fiatal nőkkel voltam, segített elvonni a figyelmemet az injekciós-vizsgálatos-orvosos mindennapokról. Visszatartott attól is, hogy önsajnálatra pazaroljam az időmet, vagy hogy azon járjon az agyam, miért is történik mindez az én kis angyalkámmal. Az elhívásom áldásnak bizonyult; szinte észre sem vettük, és a kezelés máris véget ért, Nicolas pedig szépen fejlődött. Boldog és egészséges kisfiú lett belőle, tele energiával.
Mennyei Atyánk e derék leányainak szolgálata segített nekem legyőzni az alkalmatlanságérzetemet, örök barátságokat kötni, felfedezni a tehetségeimet, és fejlődni az anyaként és feleségként meglévő feladataimban.
Az Úr nem mindig veszi el tőlünk a próbatételeket, de azt teljes szívemből tudom, hogy mindig készen áll megadni nekünk az erőt, hogy megküzdhessünk velük.