A mi helyünk
Munkára fogtam a hitemet
Illusztrációk: David Malan
Éppen az egyik barátomnál, Erfrey-nél pingpongoztunk, amikor háromszor kopogtak az ajtón. Egy ismeretlen hang mondott valamit, furcsa akcentussal ejtve az anyanyelvünket, a hiligaynont.
Erfrey láthatóan már várta, mert az ajtóhoz sietett. „Gyere! – mondta nekem. – Szeretném bemutatni a barátaimat!”
Fehér inget és nyakkendőt viseltek, és Erfrey öccsét jöttek tanítani, hogy felkészítsék a keresztelőjére. Angolul beszéltem velük, ami eléggé mély benyomást tett rájuk ahhoz, hogy megkérdezzék, tudnék-e tolmácsolni a fiúval folytatott beszélgetésük alatt.
Azt gondoltam, hogy csak egyszerű tolmács leszek a beszélgetésben, ehelyett azonban tevékeny résztvevője lettem, ahogy a szavaik gyökeret vertek a szívemben. Elfogott egy megmagyarázhatatlan érzés: egy hosszan tartó boldogságérzet, amilyet korábban soha nem tapasztaltam.
Ezt az élményt követően megkértem a misszionáriusokat, hogy tanítsák a családomat. Amikor azonban eljöttek, a szüleim arra az álláspontra helyezkedtek, hogy egy mormonnak soha nem lehet helye a családunkban.
Mivel meg akartam keresztelkedni, munkára fogtam a hitemet. Böjtöltem és imádkoztam. Igyekeztem jó példa lenni a szemükben.
Két évvel később az én egyszerű hitem és Mennyei Atya szeretetteljes támogatása oda vezetett, hogy édesapám szíve megenyhült, és aláírta a keresztelési hozzájárulást. Örömmel mondhatom, hogy a visszaállított evangéliumról való bizonyságom a legféltettebb kincsem.
Arnel M., Fülöp-szigetek, Negros Occidental
Az Elemiből a Fiatal Nők közé
Mindig nehéz volt számomra az új helyzetekhez való alkalmazkodás. Ezért is voltam ideges, amikor kinőttem az Elemiből, és el kellett kezdenem a Fiatal Nők közé járni. Eleinte még az időbeosztásuk is szokatlan volt számomra. A Fiatal Nők teljesen más környezetet jelentett: nem voltak sem elemis énekek, sem közös foglalkozás. Ráadásul a közös tevékenységünk mindig hét közben volt.
Mivel be akartam illeszkedni és jól akartam érezni ott magamat, úgy döntöttem, adok egy esélyt ennek az új időbeosztásnak. Sokat imádkoztam, és elkezdtem megszokni az új rendet és megbarátkozni a többi fiatal nővel.
Ahogy teltek a hetek, elkezdtem megérteni, miért is vagyok a Fiatal Nők programban. Egyre többet tanultam az evangéliumról, minden héten egyre több lehetőségem nyílt egy kis jóra, illetve eljutottam a templomba is, és éreztem az Úr Lelkét az Ő házában.
Most már nagyon hálás vagyok a Fiatal Nőkért. Boldog vagyok, hogy adtam egy esélyt ennek a változásnak, és hogy Mennyei Atyám segített benne.
Bethany W., USA, Florida
A tiszta lélek fontosabb a versenynél
Nyolcadikban tagja voltam egy olvasókörnek. Minden hónapban összejöttünk, hogy megbeszéljünk egy könyvet, az év végén pedig tartottunk egy kis versenyt, hogy lássuk, melyik csapat ismeri legjobban az egyes könyveket. Volt egy szabály, amelyet mindig betartottunk: csakis tiszta könyveket olvastunk.
Az egyik hónapban, ahogy elkezdtem olvasni a soron következő könyvet, úgy éreztem, hogy az nem tiszta. De ha azt akartam, hogy az én csapatom nyerjen a versenyen, akkor el kellett olvasnom. Nem hagyhattam őket cserben. Néhány fejezettel később a könyv még durvább lett. Végül letettem. Tudtam, hogy nem olvashatom el – a lelki tisztaság többet ér egy verseny megnyerésénél.
Ugyanakkor nagyon aggódtam, hogy mit mondjak a csapatnak. A találkozó előtti estén azért imádkoztam Mennyei Atyához, hogy segítsen bátorságot önteni belém, amikor majd a szemükbe kell néznem.
Másnap aztán igazán ideges voltam. Leültem a csapatommal. Amikor elkezdődött a foglalkozás, éppen el akartam volna magyarázni mindenkinek, hogy nem olvastam el a könyvet, de mielőtt belekezdhettem volna, az olvasókör vezetője felállt és elnézést kért. Elmagyarázta, hogy nem olvasta el a könyvet, mielőtt felírta volna a könyvjegyzékünkre, és nem tudta, hogy mi szerepel benne. Közölte, hogy kihúzza a listáról. Amikor hazaértem, köszönetet mondtam Mennyei Atyának.
Tudom, hogy az Úr vigyáz ránk, amikor nem engedünk a mércénkből. Nem mindig alakítja úgy a körülményeket, ahogy az én esetemben tette, de mindig megadja a bátorságot a jó döntések meghozatalához.
Ashleigh A., USA, Utah