Válasz Luciának
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Kaliforniában él.
Luciát összezavarta, amit a tanító nénitől hallott. Ki tudna segíteni neki?
„Én nagyon szeretem olvasni a szentírásokat, így a Szent Lélek majd megérinti szívem, és táplálja bizonyságomat” (Gyermekek énekeskönyve, 66.).
Lucia elmorzsolt egy könnycseppet. Nem szerette volna, ha a többi gyerek észreveszi. Kilépett az iskola kapuján, és sietve indult hazafelé.
Lucia egy kicsi, ám gyönyörű szigeten élt. Az iskolában ő volt az egyház egyetlen tagja. Mindenki más egy másik egyházhoz tartozott. Csúfolták Luciát és nem játszottak vele, mert nem olyan volt, mint ők.
De nem ez volt az egyetlen baj. Néha a tanítók is úgy csináltak, mintha nem látnák, hogy jelentkezik.
„De a mai nap mindennél rosszabb volt!” – gondolta Lucia. Arrébb rúgott egy úton heverő követ. Az órán a tanító néni felolvasott néhány bibliai szentírásverset, amelyeket Lucia nem értett. Úgy hangzott, mintha Mennyei Atya, Jézus Krisztus és a Szentlélek ugyanaz a személy lenne. Aztán a tanító néni azt mondta, hogy bizonyos egyházak nem hisznek abban, amit a Biblia tanít. Itt egyenesen Luciára nézett. Az osztályban mindenki nevetett.
Lucia össze volt zavarodva. Hiszen Mennyei Atya, Jézus Krisztus és a Szentlélek különálló személyek! Vagy nem? Hogy lehet ez?
Hirtelen eszébe jutott, hogy megkérdezi a misszionáriusokat! Ettől felvidult. Lucia falujába mindennap jöttek a misszionáriusok. „Ők majd tudni fogják, hogyan segítsenek” – gondolta.
Amikor hazaért, meglátta Brown nővért és Ruiz nővért, akik éppen egy tetőre szerelt tartályba segítettek vizet pumpálni.
Lucia rögtön meg is kérdezte őket. „Miért mondja a Biblia, hogy Mennyei Atya, Jézus Krisztus és a Szentlélek ugyanaz a személy?”
Brown nővér elmosolyodott. „Ez jó kérdés. Ebéd után hívjunk majd segítségül néhány szentírásverset!”
Lucia még az Anya által főzött finom ropa vieja pörköltből is alig evett. Csak a válasz érdekelte!
Végre véget ért az ebéd. Lucia és a misszionáriusok kinyitották a szentírásokat. Olvastak Joseph Smith látomásáról. Aztán olvastak Jézus keresztelkedéséről. Mindkét szentírás azt hirdette, hogy Mennyei Atya, Jézus Krisztus és a Szentlélek különálló személyek.
„Akkor más szentírások miért állítják azt, hogy egy személy?” – kérdezte Lucia.
Brown nővér máshova lapozott. „Olvassunk a János 17-ből. Itt Jézus az apostolaival kapcsolatban imádkozik Mennyei Atyához.”
Felváltva olvastak belőle. Ebben a szentírásban Jézus azért imádkozott, hogy az apostolai „egyek legyenek”, amint Ő is egy Mennyei Atyával. Lucia összeszámolta, hogy Jézus háromszor is elmondta ezt.
„Az apostolok nem válhatnak mindannyian egyetlen személlyé – mondta Ruiz nővér. – Abban viszont valóban eggyé válhatnak, ahogy hisznek és cselekszenek. Mennyei Atya, Jézus Krisztus és a Szentlélek is ilyen értelemben egyek.”
Lucia melegséget érzett belül. Tudta, hogy ez a Szentlélek, aki éppen most tudatja vele, hogy amit Ruiz nővér mondott, igaz.
Mennyei Atya és Jézus nem ugyanaz a személy, de azonosak abban, amit mondanak és tesznek. Lucia azt is tudta, hogy mindketten szeretik őt.