Utolsó napi szentek történetei
Ima a háztetőn
Illusztráció: Carolyn Vibbert
Egy esős őszi napon felmentem a padlásra, és észrevettem egy beázást. Víz csöpögött két szarufa között az ácsszegek végeiről. Évekkel korábban sokszor javítottam ezt-azt az otthonomban, és soha nem féltem belevágni valami újba. Ezúttal azonban személyes gondjaim voltak és önbizalomhiányban szenvedtem. Úgy éreztem, nincs elég lelkierőm ahhoz, hogy a beázással foglalkozzak, bár tudtam, hogy muszáj még a tél beállta előtt kezdeni vele valamit.
Egy-két héttel később felmásztam a tetőre egy tapétavágó, egy gittkés és egy bitumenes réskitöltővel betárazott kinyomópisztoly társaságában. Úgy voltam vele, hogy megtalálom a beázás forrását, és befedem a nyúlós bitumennel. Viszont fogalmam sem volt, hogy hol is van ez a forrás. Kezdett elmenni a kedvem. Megálltam, és elmondtam egy imát, arra kérve az Urat, hogy irányítson a megfelelő ponthoz, ahol megszüntethetem a beázást. Azt vártam, hogy majd egyszerűen megmutatja nekem azt a pontot. Ehelyett egyetlen szó jutott eszembe: vizsgálódj.
Nem ezt a választ vártam, de elkezdtem körülnézni. A tekintetem megállapodott az egyik szellőzőn. Letéptem két kis zsindelyt a szellőző mellett, és megláttam a beázás vélhető helyét. Kivágtam az elöregedett, kiszáradt kátránypapírt, és bőségesen nyomtam a helyére az új szigetelőanyagból. Új zsindelyeket tettem fel, és kevesebb mint egy óra alatt végeztem is a munkával. A lehangoltságom feloldódott, és jól éreztem magam a bőrömben amiatt, amit a helyzet megoldásáért tettem. A következő eső alkalmával felnéztem a padlásra, és száraz volt!
Oliver Cowderyre gondoltam, aki „nem gondol[t] bele, csak kér[t]” (T&Sz 9:7). Hozzá hasonlóan arra számítottam, hogy az Úr egyszerűen csak küld egy gyors választ az imámra, a részemről tett bármiféle erőfeszítés nélkül. Abba is belegondoltam, hogy mennyire feldobódtam, miután erőfeszítést tettem a helyzet tanulmányozására (lásd T&Sz 9:8) – vagyis vizsgálódtam. Megtanultam, hogy az Úr nem fog mindent megcsinálni helyettünk. Segíteni fog nekünk, és irányt fog mutatni, de tőlünk is elvárja, hogy megtegyük azt, amire önállóan képesek vagyunk, mert ez eredményezi a személyes fejlődést.