Moroni és az autószerelő
Írta: Claudio R. M. Costa elder
a Hetvenektől
„…és egy kisgyermek vezeti őket” (2 Nefi 30:12).
Hosszú évekkel ezelőtt Brazíliában a családunk éppen rokonlátogatásból tartott hazafelé a São Paulo-i otthonunkba, amikor az egyik meredek emelkedőn az autónk egyszer csak leállt.
Percekig próbáltuk újraindítani, de nem akart beindulni. Az autók sorra húztak el mellettünk. Senki nem állt meg segíteni.
Végül azt mondtam a családomnak, hogy imádkoznunk kellene. Az akkor hatéves fiam, Moroni, így szólt: „Ne aggódj, Apu. Már imádkoztam.”
„És miért imádkoztál?” – kérdeztem.
„Azért imádkoztam Mennyei Atyához, hogy a megfelelő ember jöjjön erre, és segítsen nekünk” – felelte.
Hamarosan két fénycsóva jelent meg a kocsink mögött. Egy autómentő volt. A sofőr pedig autószerelő.
„Maguk nagyon szerencsések – mondta. – Befejeztem mára a munkát, és épp hazaindultam.”
Megjavította az autónkat, utána pedig mögöttünk jött, hogy biztosan hazajussunk.
Megkérdeztem Moronit, tudja-e, hogy mennyire különleges ez az élmény. „Hát persze – felelte. – Mennyei Atya meghallgatta az imámat. Úgyhogy most már van saját bizonyságom! Nem kell többet kölcsönvennem a tiédet, Apa.” Megérintette a szívemet Moroni hithű példája.
Moroni ma már felnőtt férfi, de máig eszembe jut ez a jó példa, melyet kiskorában mutatott. Még kisgyermekként is lehettek példa a családotok és a barátaitok számára.