Jó nagyszülők
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Andris nem volt benne biztos, hogy olyan jó ötlet a „szülők az iskolában” nap.
„A földön van egy családom, Ők szeretnek engem” (Gyermekek énekeskönyve, 98.)
„Andris! Megjött a busz!” – kiáltott Mami.
Andris kirohant az ajtón. Visszaintegetett Maminak, Papinak és a húgának, Alizkának. Alizka még túl kicsi volt ahhoz, hogy iskolába járjon, így ő otthon maradt Mamival és Papival.
Andris szerette az iskolát. Szeretett a barátaival játszani a szünetekben. Szerette a tanító nénijét, Klári nénit.
A délelőtti nagyszünet után Klári néni azt mondta: „A jövő héten »szülők az iskolában« napot tartunk. Amikor eljön apu vagy anyu, hozzon magával valamit a munkahelyéről, amit megmutathat az osztálynak. Már alig várjuk, hogy meséljenek nekünk a munkájukról!”
Andris elvörösödött. Semmit nem tudott a szüleiről. Anyára már nem igazán emlékezett. Még kicsi volt, amikor elutazott. Az apukáját pedig nem is ismerte.
Andris hallgatta, ahogy a többiek az anyukájukról és az apukájukról mesélnek. Tóni anyukája tűzoltó volt, Jázmin apukája pedig az állatkertben dolgozott. A gyerekek azt remélték, hogy behoz majd egy majmot vagy egy lajhárt!
„És a te szüleid?” – kérdezte Tóni Andristól.
Andris a földet bámulta és vállat vont. „A nagyszüleimmel élek.”
Andris nagyon szerette Mamit és Papit, de egyáltalán nem dolgoztak izgalmas munkahelyeken. Mami takarókat és babaruhákat árult. Papi ételt árult egy büféskocsiban. Andris nem volt benne biztos, hogy olyan jó ötlet a „szülők az iskolában” nap.
Aznap este Andris a Mormon könyve első fejezetét olvasta: „Én, Nefi, jó szülőktől születtem…” (1 Nefi 1:1).
„Én nem a szüleimmel élek – jutott Andris eszébe –, csak Mamival és Papival.”
Éppen akkor sétált be a szobájába egy bolyhos takarót ölelgetve Alizka. Andris elé tartotta, hogy megmutassa. „Mami varrta!”
„Igen, Mami varrta neked ezt a takarót.” Andris halványan elmosolyodott.
Eszébe jutott, hogy mennyi kedves dolgot tesz érte Mami: iskola előtt reggelit készít, segít a házi feladattal, játszik vele és Alizkával. Mami sokban hasonlított egy anyukára.
Aztán Andris Papira gondolt. Minden este mesét olvas neki. Ő is segít a házi feladattal. Biciklizni is megtanította Andrist. Papi sokban hasonlított egy apukára.
Andris mosolya szélesebb lett. Nagyon hálás volt Mamiért és Papiért. Még mindig izgult amiatt, hogy a nagyszüleit fogja elvinni magával az iskolába, de tudta, hogy minden rendben lesz. „Lehet, hogy nincsenek »jó szüleim« – gondolta magában –, viszont »jó nagyszüleim« vannak, és az nagyon különleges.”
A „szülők az iskolában” napon Andris Papi mellett ült a terem hátsó részében, és hallgatta a többiek szüleit. Tóni anyukája elhozta a tűzoltó-egyenruháját, és mindenki felpróbálhatta a sisakot. Jázmin apukája végül egy teknőst hozott az állatkertből.
„Te jössz, Andris” – szólt Klári néni.
Andris kiment Papival a táblához. Mély levegőt vett, és belevágott: „Az én Papim egy nagy teherautót vezet, amiben ételt szállít. Sok emberrel találkozik, és nagyon keményen dolgozik.”
Felnézett, és látta, hogy Papi mosolyog. Aztán Papi elmesélte, hogy milyen vezetni a teherautót. Ráadásul a munkahelyéről mindenkinek hozott egy kis nasit! Andris osztálytársai sok kérdést tettek fel Papinak a munkájával kapcsolatban.
Andris örült, hogy ott van vele Papi. Andris, Papi, Mami és Alizka egy családot alkottak – egy jó családot.