Ne mulasszunk el érezni!

Írta: Jorge F. Zeballos elder

a Hetvenektől

Van egy erő, amely hatalmasabb a földrengéseknél, a vad viharoknál vagy a tomboló tüzeknél. Mégis halk és szelíd, és oda kell figyelnünk, ha azt szeretnénk, hogy vezessen bennünket.

2010. február 27-én, hajnali 3:34-kor az MMS-skála szerinti 8,8-as erősségű heves földrengés rázta meg Chile nagy részét, emberek millióiban váltva ki riadalmat, rettegést és aggodalmat.

Néhány nappal később engem bíztak meg azzal, hogy elnököljek egy cövekkonferencián, amelynek helyszíne közel esett e nagy rengés epicentrumához. Azon tanakodtam, hogy vajon a földrengés és a folytatódó utórengések hatással lesznek-e a konferenciai részvételre. Meglepetésemre a konferencia minden egyes ülésén nagyobb volt a részvétel, mint korábban bármelyik konferencia alkalmával.

A jelek szerint a földrengés eszébe juttatta a cövek tagjainak – legalábbis egy időre –, hogy milyen fontos közel lenni Istenhez, megszentelni a sabbatot, és részt venni a gyűléseken. Néhány héttel később felhívtam a cövekelnököt. Megkérdeztem, hogy még mindig magas-e az egyházi gyűléseken való részvételi arány. Azt felelte, hogy amint az utórengések száma és ereje csökkent, úgy csökkent az egyházi részvétel is.

Hasonló magatartás követte a New York-i Világkereskedelmi Központ elpusztítását eredményező 2001. szeptemberi szomorú eseményeket is. Emberek ezrei keresték a saját egyházukban az olyannyira szükséges lelki békét és megnyugvást. Ahogy azonban telt az idő, a keresés alábbhagyott, és minden visszatért a megszokott mederbe Nem a földrengések, viharok, katasztrófák és – természeti vagy ember alkotta – tragédiák alakítják ki a hitet, a bizonyságot és a maradandó megtérést.

Illés és a halk és szelíd hang

Illés próféta napjaiban Akháb volt a király Izráelben. Akháb felesége Jézabel, egy főníciai hercegnő volt, aki megismertette az izráelitákkal a főníciai szokásokat, köztük a bálványimádást is. Miután Illés kihívta és legyőzte Baál papjait, akikből bőséggel volt Akháb király udvarában, Jézabel a próféta életére tört, aki azonban elmenekült a vadonba. (Lásd 1 Királyok 18:4, 13, 19, 21–40; 19:1–4.)

Miután egy angyal táplálta a vadonban, Illés 40 napon és 40 éjen át gyalogolt Hóreb hegyéhez (lásd 1 Királyok 19:5–8). A vadonban pedig az Úr szólt Illéshez. Előszólította abból a barlangból, amelyben az éjszakát töltötte. Amint ott állt a hegyen az Úr előtt, egy „nagy erős szél” támadt, amely olyan erőteljes volt, hogy meghasogatta a sziklákat és a hegyeket, „de az Úr nem vala abban a szélben”. Aztán egy földrengés jött, „de az Úr nem volt a földindulásban”. Utána tűz gyulladt, „de nem volt az Úr a tűzben” (1 Királyok 19:11–12). A szél, a földrengés és a tűz a hevességük ellenére sem voltak az Úr prófétához szóló hangjának megnyilatkozásai.

A természeti erők ezen hatalmas megnyilvánulását követően „egy halk, szelíd hang” érte el Illést, ő pedig meghallotta azt (lásd 1 Királyok 19:12–13). Az Úr megnyugtató hangon tudatta vele, hogy kit kenjen fel Szíria következő királyának, kit kenjen fel Izráel következő királyának, és hogy Elizeust kenje fel az ő nyomdokaiba lépő prófétának.

Megtalálni a hangot

Ugyanaz a hang, amely elérte Illést – az a hang, amely tudatta vele, hogy mit tegyen élete és szolgálattétele nehéz időszakában –, ma is elérhető Isten minden olyan gyermeke számára, aki őszintén az Atya akaratának megtételére törekszik. De vajon hol találhatjuk meg a sötét és zavaros ösvényekre hívó sok harsány, világi hang közepette azt a halk, szelíd hangot, amely megmondja, hogy mit tegyünk, mit mondjunk, és hogy Isten akarata szerint mivé váljunk?

Nefi ezt tanácsolja nekünk: „Lakmározzatok Krisztus szavain; mert íme, Krisztus szavai minden olyan dolgot meg fognak mondani nektek, amit meg kell tennetek” (2 Nefi 32:3).

És hol találhatjuk meg Krisztus szavait, hogy aztán lakmározhassunk azokon? Fordulhatunk a szentírásokhoz, különösképpen pedig a Mormon könyvéhez, amely számunkra – e nemzedék népessége számára – lett megírva és megőrizve a maga tisztaságában. Hallgathatunk az újkori próféták szavaira is, akik közlik velünk az Örökkévaló Atyánk és a Szabadítónk, Jézus Krisztus akaratát napjainkban.

Az élő próféták szavai útmutatást adnak számunkra, amikor új és összetett kihívásokkal szembesülünk. Miközben például a világban uralkodó zűrzavar és világnézetek az elmúlt években azt célozták, hogy végleg megváltoztassák a házasság és a család fogalmát, a próféták szavai határozottan, bátran és szeretetteljesen hangsúlyozták ki a család szent természetét, kijelentve, hogy „a férfi és nő közötti házasságot Isten rendelte el, és a család központi szerepet játszik a Teremtő gyermekeinek örökkévaló rendeltetésére vonatkozó tervében.”¹

A mai próféták és apostolok hangsúlyozzák azt is, hogy milyen fontos a sabbat megtartása otthon és az egyházban, valamint az őseink szabadításának megvalósítása a családtörténeti és templomi munka révén. Minden általános konferencián további lelki útmutatással szolgálnak az egyház számára.

A Szentlélek vezérelni fog téged

Nefi még azt is tanítja, hogy „ha ezen az úton léptek be, és elnyeritek a Szentlelket, az minden olyan dolgot meg fog mutatni nektek, amit meg kell tennetek” (2 Nefi 32:5). Miután tehát megerősítette annak fontosságát, hogy Krisztus szavait kell keresnünk, Nefi immár arról a közvetlen, személyes érintkezésről tanít, melyet a Szentlélekkel, az Istenség harmadik tagjával kell fenntartanunk.

Nefi pontosan tudta, hogy miről beszél. Úgy 30 vagy 40 évvel azelőtt, amikor a családja még mindig a sivatagban volt, ő pedig éppen hajót épített, amely majd elviszi őket a megígért földre, Nefi megfeddte a bátyjait, amiért még az angyal hangjának hallása után is gonoszságokat követtek el.

Ezt mondta nekik: „Gyorsak vagytok a gonosz cselekedetekben, de lassúak abban, hogy az Úrra, Istenetekre emlékezzetek. Láttatok egy angyalt, és ő beszélt hozzátok; igen, időről időre hallottátok hangját; és ő halk és szelíd hangon szólt hozzátok, de ti már nem éreztetek, így nem érezhettétek a szavait; tehát úgy szólt hozzátok, mint a mennydörgés hangja, mely olyan rázkódását okozta a földnek, hogy az majd kettéhasadt” (1 Nefi 17:45).

Ne hagyjunk fel azzal, hogy érzünk!

Istennek a gyermekeivel folytatott érintkezése rendszerint a Szentlélek által történik, aki ezt leggyakrabban olyan hangon teszi, amely az elménkbe és a szívünkbe hatol: ez „a halk és szelíd hang, amely minden dolgon átsuttog és áthat” (T&Sz 85:6). Hallgassunk arra a lágy hangra, és ne várjuk meg, amíg valaki a mennydörgés hangján lesz kénytelen szólni hozzánk! Emlékezzünk rá: Illés számára kiderült, hogy az Úr hangja nem a szélben, a földrengésben vagy a tűzben van. Az Úr a Szentlélek által, halk, szelíd hangon szólt hozzá.

Boyd K. Packer elnök (1924–2015), a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke azt mondta, hogy „a Lélek hangja inkább érzésként érkezik, mintsem hangként. Hozzám hasonlóan ti is megtanuljátok majd, hogy törekednetek kell e hang meghallására, amely inkább érződik, mintsem hallatszik. […]

Lelki hang ez, amely gondolat formájában érkezik az elmébe, vagy érzésként a szívbe.”²

A Szent Lélek szavait erősebben érezzük az elménkben és a szívünkben, mint azokat, amelyeket hallunk a fülünkkel. Ne mulasszuk el megérezni e sugalmazásokat! Nyissuk meg elménket és szívünket a próféták szavainak befogadására! Engedjük, hogy a Szentlélek továbbra is tanítson a szelíd, halk hang által! Amikor a Szabadító a tanítványait a Szent Lélekről tanította, aki majd az Ő távozása után küldetik el hozzájuk, ezt mondta nekik: „Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttat… mind[en]t” (János 14:26).

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza minden egyes hithű tagjának rendelkezésére áll az a jog és áldás, hogy a Szentlelken keresztül személyes útmutatást, sugalmazást és személyes kinyilatkoztatást kapjon a mennyből.

Thomas S. Monson elnök (1927–2018) ezt mondta: „Hagyjátok, hogy a halk és szelíd hang befolyásoljon benneteket! Ne feledjétek, hogy egy arra felhatalmazott személy kezeit a fejetekre helyezte a konfirmálásotok alkalmával, és azt mondta: »Fogadd be a Szentlelket!« Tárjátok ki szíveteket, sőt az egész lelketeket, e különleges hang előtt, amely bizonyságot tesz az igazságról. Ahogy azt Ésaiás próféta megígérte: »És füleid meghallják a kiáltó szót…: ez az út, ezen járjatok« [Ésaiás 30:21].”³