Nemes és tekintetes Marjalaki Mihály elder
Miközben Magyarország felszentelésének 31. évfordulóját ünnepeljük, érdemes megemlékezni egy 120 évvel ezelőtti eseményről is.
Jól tudjuk, hogy az első misszionáriusok, Thomas Biessinger és Paul Hammer 1885-ben érkeztek Magyarországra, ahogy azt is tudjuk, hogy az első megkeresztelkedő magyar állampolgár Markov Mihály („Misa”) volt, aki Konstantinápolyban csatlakozott az egyházhoz 1887-ben. Mivel Markov testvér 1899–1901 között Magyarországon is szolgált missziót, könnyen azt hihetnénk, hogy ő volt az első hazai egyháztag, akit az egyház ide küldött vissza misszióba. Ám az eddigi tudásunk szerint ez a kiváltság egy másik honfitársunké, a debreceni Marjalaki Mihályé volt.
Marjalaki Mihály református nemesi családban születetett Debrecenben 1853. július 13-án, Marjalaki Mihály kovácsmester, földbirtokos, és Némethi (Némethy, Németi) Juliánna ötödik gyermekeként. A Marjalaki (Marjalaky, Márialaky, Marialaky) család nemessége Mátyás király idejébe nyúlik vissza, de a debreceni ága (három testvér: Mihály, János és István) 1636-ban kapott nemesi adománylevelet II. Ferdinánd királytól. A család nevét adó Márialaka (Marjalaka) nagykunsági falu még a török időkben elpusztult, azóta is egy Kisújszálláshoz tartozó puszta. Mihálynak sok testvére született, bár közülük sokan nem érték meg a felnőttkort.
Mihály Pesten végezte a tanulmányait a Röser-féle kereskedelmi felsőiskolában, majd onnan kikerülve banki alkalmazottként, később pedig három éven át vámhivatalnokként dolgozott a fővárosban. 1873-ban egyesül Pest, Buda és Óbuda, de Mihály ezt már nem várja meg: még abban az évben szedi a sátorfáját, és az összekuporgatott pénzéből elutazik Amerikába. 1885-ben egy kormányzati földprogram révén földekre tesz szert Evanstontól délre, Hilliard környékén. Letelepszik, tanyát építget, lovakat és szarvasmarhákat tenyészt. Azon a környéken ő az első olyan gazdálkodó, aki a földprogram révén kerül oda. Ezen a környéken, vagyis Wyoming terület Utah-val határos részén egyébként kifejezetten sok korai egyháztag telepedett meg, és az egyház jelenléte mindig is jelentős volt. Nem is annyira meglepő, hogy hamarosan Mihályból is Marjalaki (illetve „Marialaky”) testvér lesz – egészen pontosan 1891. június 1-jén, 37 éves korában. (Markov testvér 1892-ben érkezik Utah-ba – vajon találkoztak valamikor?) „Michael Marialaky” testvér bizonyára hithű tagja lett az egyháznak, mert 1897-ben megbízzák azzal, hogy térjen vissza missziós megbízással Magyarországra (erre az évfordulóra gondoltam a bevezetőben). Ekkor hivatalosan Evanstontól északra, egy Almy nevű bányászvároskában lakik. Ahogy az új területekre küldött misszionáriusok esetében azokban az években szokásban volt, elrendelik hetvenesnek is. Az elrendelést Seymour B. Young elder, a Hetvenek elnökségének rangidős elnöke végzi. Ez egészen pontosan 1897. október 15-én – két évvel Markov testvér elrendelése előtt – történik, tehát nem kizárt, hogy ezzel Marjalaky Mihály elderben az első magyarországi születésű hetvenest tisztelhetjük. Szóval Marialaky elder útnak is indul Magyarországra, és hazatér Debrecenbe. Nem tudjuk, hogy a Magyarország elhagyása óta eltelt 24 évben sikerült-e már korábban is hazalátogatnia. Azt sem tudjuk, hogy ez az 1897-es missziója pontosan milyen eredményekkel jár. (Bizonyára érdekes lenne elolvasni az esetleg fennmaradt leveleket, naplókat.) Ha a küldetése részleteit nem is ismerjük, a családi viszonyait viszont igen: a szülei nem élnek – édesanyja egy évvel korábban hunyt el –, a testvérei közül a legtöbbnek már saját családja van, ő maga pedig igencsak koros agglegénynek számít a maga 44-45 évével. Ezen aztán gyorsan változtat is, amikor 1898. július 5-én feleségül veszi a majd’ 20 évvel fiatalabb Fábry Emília kisasszonyt. (Úgy látszik, hogy annak idején még szabad volt misszió közben házasodni.) Olyannyira nem tervezik hosszú távra a maradásukat, hogy augusztus 10-én már hajóra is szállnak Hamburgban, 19-én pedig kikötnek New Yorkban. Méghozzá nem is ketten, hanem hárman, ugyanis viszik magukkal Emília nővérét, Irmát is. A család tehát hazamegy Wyomingba, Marialaky elder nyilván beszámol az útjáról a Hetvenek elnökségének, aztán onnantól a családnak és a gazdaságnak szenteli életét. Természetesen továbbra is tevékeny marad az egyházban. Először Almyban laknak. Mivel 1900-ban megszületik az első gyermekük, Viola, hát valószínűleg úgy gondolják, hogy a Hilliardban lévő tanya nem való egy kismamának és egy újszülöttnek. A rákövetkező évben aztán a család mégis leköltözik Hilliardba, Viola testvérei – Charles (1901), Amelia (1904), Delila (1906) és Michael – már oda születnek. Amikor 1903-ban kiadásra kerül egy könyv Wyoming kiemelkedő polgárairól, Marialaky Mihálynak is szentelnek benne egy részt. Többek között azt írják róla, hogy „a legrégebbi telepes a Hilliard-síkságon, és nagyra becsülik mindazok, akikkel üzleti kapcsolatba kerül. Alapvető jellemvonása, hogy megvet minden csalást, tisztességtelenséget és megtévesztést, és ez erőteljesen megmutatkozik az életében. Soha nem csapja be a szomszédait.” Ilyen szomszédok például Brownék – Herbert és Mabel a gyerekeikkel –, akiknek az evangéliumhoz való megtérésében fontos szerepet játszik Marjalaky Mihály. Az egyik Brown unoka így emlékszik vissza erre: „Volt [a közelünkben] egy karám, ahová minden ősszel számos indián látogatott el, hogy lovakat vegyen a környékbeli gazdáktól. Ki volt festve az arcuk, és Mabel [nagymamámék] rönkházához is mindig odajöttek, belestek az ablakon át, azt remélve, hogy élelmet kapnak. Ő viszont rettenetesen félt az indiánoktól, és számos alkalommal mesélt Marialaky úrnak a félelméről. Egy nap Marialaky úr átjött látogatóba, és hozott Mabelnek egy könyvet. Elmondta neki, hogy ebből meg fogja tudni, honnan származnak az indiánok. Elmondta azt is, hogy ő már olvasta a könyvet és tudja, hogy az igaz, tehát a nagymamám sem fog annyira félni az indiánoktól, miután elolvassa. Ez a könyv a Mormon könyve volt, melyet Joseph Smith próféta fordított le. Marialaky úr elmondta Mabelnek, hogy hisz abban, hogy igaz Joseph Smith azon látomása, amelyben látta az Atyaistent és Jézus Krisztust. Mindez 1906 ősze körül lehetett.” Mabel hamarosan megkeresztelkedett.
Visszatérve a Marialaky családra – az idegen világ, a nehéz élet és még ki tudja, mi minden, lassanként felőröli Emília idegeit. A halmozódó nehézségek 1908. november 24-én a Marialaky családban is tragédiához vezetnek, amikor Emília sztrichninnel dúsított pitével megkísérli megölni önmagát és a gyerekeit. Emília meghal, vele együtt pedig Amelia és Michael is. Országszerte beszámolnak az esetről a lapok, bár csupán 1-2 mondatban. Az indok: „családi boldogtalanság”. Mihály ott marad özvegyen a 8 éves Violával, a 7 éves Charlesszal és a 2 éves Delilával. Hamarosan elvesz feleségül egy Kondor Júlia nevű hölgyet, azonban 1918-ban ismét megözvegyül. Charles sorsáról nem tudni semmit 1920 után, de annyi bizonyos, hogy a tanyán csak az idős Mihály marad a két lányával, de főleg Violával. A lányoknak fel kell nőniük az anyjuk halálával rájuk szakadt feladathoz. Ellátják a gazdaságot, terelik a szarvasmarhákat (kortárs beszámolók szerint szőrén ülik meg a lovat) – de ez a fajta élet a wyomingi tanyavilágban (valamint az édesanyjuk cselekedete által minden bizonnyal kiváltott trauma) láthatóan nem a legjobb recept a korai családalapításhoz. Mihály végül úgy is hal meg 1929. február 28-án, hogy minden teher a két egyedülálló lányára szakad. Viola ekkor 29 éves, Delila 23. Ami viszont eddig nem jött össze, az Viola életében hamarosan bekövetkezik: fél évvel apja halálát követően a utah-i Howard Coleman (1893–1965) felesége lesz, együtt viszik tovább a hilliardi gazdaságot. Ott születik meg az egyetlen gyermekük, Edna (1931–2012) is. Viola 1990-ben hal meg. Húga, Delila, először egy másik wyomingi településre, Piedmontba költözik, és szakácsnőként olajipari munkásokra főz. Családi állapota 1930-ban „elvált”. Eközben 1930-ban születik egy fia, Otis Taylor, akivel később Los Angelesbe költözik (1940-ben a családi állapota „özvegy”). Delila 2002-ben hal meg Santa Barbarában. Mihály egyetlen ismert sorsú unokája, Edna Coleman, 1954-ben feleségül megy egy szintén wyomingi egyháztaghoz, Eugene Slagowskihoz (1919–2011). A közelmúltban bekövetkezett halálukig ők vezették a családi gazdaságot.Két lányuk született: Betty Jean (férje: Danny Mathson) és Linda (férje: Tim Purcell), akik már maguk is nagymamák, vagyis Marjalaki Mihálynak mostanra már déd-, ük- és szépunokái élnek Wyomingban. Közülük a Purcell család működteti tovább a gazdaságot.