Szolgálattételi tantételek
Könyörületes felkarolás
Amikor követed a Szabadító könyörület terén mutatott példáját, látni fogod, hogy hatással lehetsz mások életére.
A könyörület az, amikor tudatában vagy mások gyötrelmeinek, miközben egyúttal vágyat is érzel ezek könnyítésére vagy megszüntetésére. A Szabadító követésének szövetsége a könyörület szövetsége egymás terheinek viselésére (lásd Móziás 18:8). A mások feletti őrködés megbízása lehetőség arra, hogy úgy tegyünk szolgálatot, ahogy az Úr tenne: könyörületesen, megkülönböztetett figyelemmel (vö. Júdás 1:22) Az Úr azt parancsolta, hogy „irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon kiki az ő felebarátjával” (Zakariás 7:9).
A Szabadító könyörületessége
A könyörületesség volt a Szabadító szolgálattételének mozgatórugója (lásd oldalsáv, Könyörületes Szabadító). A felebarátai iránti könyörülete vezette oda, hogy számtalan alkalommal felkarolja a körülötte lévőket. Felismerve az emberek szükségleteit és vágyait, olyan módokon volt képes megáldani és tanítani őket, ahogy az a leginkább a javukra vált. A Szabadító azon vágya, hogy kiemeljen minket a gyötrelmeinkből, vezetett a legfőbb könyörületes cselekedethez: az emberiség bűneiért és szenvedéseiért hozott engeszteléséhez.
Az a képessége, hogy reagálni tudott az emberek szükségleteire, olyasmi, amire mi is törekedhetünk a szolgálatunk során. Amikor igazlelkűen élünk, és figyelünk a Lélek késztetéseire, sugalmazást nyerünk majd, hogy jelentőségteljes módokon karoljunk fel másokat.
Könyörületes szövetségünk
Mennyei Atyánk azt szeretné, hogy gyermekei könyörületesek legyenek (lásd 1 Korinthusbeliek 12:25–27). Ahhoz, hogy igaz tanítványokká váljunk, könyörületet kell kifejlesztenünk mások, különösképpen a szükséget szenvedők iránt (T&Sz 52:40).
Keresztelési szövetségünk által magunkra véve Jézus Krisztus nevét tanúságot teszünk arról, hogy hajlandóak vagyunk könyörületet gyakorolni. Henry B. Eyring elnök, az Első Elnökség második tanácsosa azt tanította, hogy a Szentlélek ajándéka segít nekünk ennek megtételében: „Jézus Krisztus Egyházának szövetséges tagjai vagytok. […]
Ezért éreztek késztetést arra, hogy segítsetek valakinek, aki vállán a bánat és nehézségek terhével küszködik az előrehaladással. Ígéretet tettetek arra, hogy segíteni fogtok az Úrnak könnyebbé tenni mások terheit és vigaszt nyújtani nekik. Amikor megkaptátok a Szentlélek ajándékát, az az erő is megadatott nektek, hogy segítsetek könnyíteni mások nehézségein.”1
Példának okáért az egyik oroszországi nőtestvér családjában olyan nehéz körülmények álltak elő, amelyek több mint egy éven át megakadályozták abban, hogy eljárjon istentiszteletre. A gyülekezetből egy másik nőtestvér minden vasárnap könyörületesen felkarolta őt azzal, hogy felhívta és beszámolt neki a beszédekről, a leckékről, a missziós elhívásokról, a gyermekszületésekről és a gyülekezet egyéb híreiről. Amikor az otthon rekedt nőtestvér családi helyzete rendeződött, a barátnője heti hívásainak köszönhetően úgy érezte, hogy ő is része maradt a gyülekezetnek.