A Mormon könyve életeket változtat meg

Ezek a megtértek a Mormon könyve olvasásán keresztül alakították ki a hitüket.

A Mormon könyve valóban ajándék, melynek célja, hogy elhozza nekünk – Isten gyermekeinek – Jézus Krisztus igaz evangéliumának ismeretét. A perui Enrique Serpa Bustamante, az egyház Limában élő tagja úgy gondol a Mormon könyvére, mint egy szerető szülő által írt levelekre: „Mennyei Atyánk »leveleket« írt a prófétákon keresztül, tanácsot, megnyugtatást és iránymutatást adva a mi javunkra, és mindenkor megáldva minket. Ő annyira bölcsen készítette el a tervét, hogy azt is tudja, miként juttassa el hozzánk a szeretet ezen leveleit pont akkor, amikor a szívünk készen áll az Ő áldásainak és az Ő evangéliumának megértésére.”

Íme néhány bizonyság több megtérttől világszerte arról, hogy mi volt az a Mormon könyvében, ami megragadta őket, amikor még csak ismerkedtek az egyházzal.

Egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról

A nigériai Ibadanban, az unokahúgom házában láttam meg a Mormon könyve egyik példányát. Mivel könyvmoly vagyok, nagyon érdekelt, miért van ráírva a könyvre, hogy „egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról”, hát fogtam, és elolvastam.

Az alcím – „egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról” – megnyitotta az elmémet egy egyetemes Szabadító gondolata előtt, aki nem csak az izráeliták Szabadítója, s ami akkoriban súlyosan foglalkoztatott. A nefiták közt tett látogatása, valamint a törvényeinek és a szertartásainak bevezetése azon nép körében azt eredményezte nálam, hogy többet akartam megtudni az Ő szolgálattételéről.

Ez az alcím oda vezetett, hogy többet tanuljak az egyházról. Elkezdtem érezni a Lelket, amikor engedelmeskedtem a Mormon könyvében leírt intelmeknek, mint amilyen például az imádkozás, hogy saját magam tudhassam az igazságot (lásd Moróni 10:4). Most már tudom, hogy a Szabadító él és mindannyiunkat szeret.

Ezekiel Akeh, USA, Idaho

1 Nefi 8 – a legédesebb gyümölcs, „felülmúlva mindazt, amit addig valaha is megízleltem”

Az 1 Nefi 8:11–12-ben Lehi úgy írja le az élet fájának gyümölcsét, mint amely „a legédesebb, felülmúlva mindazt, amit addig valaha is megízleltem. […] [A]z lelkemet rendkívül nagy örömmel töltötte el”. Amikor ezeket a verseket olvastam, erőteljesen éreztem, hogy ez a gyümölcs különleges, és én is vágytam a megszerzésére.

Nagyon együttéreztem Lehivel. Arra gondoltam, hogy ha Lehi helyében lennék, és tényleg létezik ez a gyümölcs, akkor én is azt érezném, amit ő, és kétségbeesetten szeretném, ha a családom is enne belőle. Ezt azért is éreztem különösen igaznak magamra nézve, mert a szüleim még nem egyháztagok; így aztán ezek a versek még most is mintha a szívemből szólnának, amikor olvasom őket.

Már azelőtt tudtam, hogy ez a gyümölcs különleges, mielőtt tudtam volna, hogy Isten szeretetét és az Ő evangéliumát jelképezi. Később, amikor már értettem a gyümölcs jelentését, arra gondoltam, hogy milyen pontosan van leírva a szentírásokban.

A szentírások valóban az igazság feljegyzései a prófétáktól, és Isten igéjét tartalmazzák.

Jom Undzsin, Dél-Korea, Kjonggi

Jákób 5:74 – vágyni Isten szolgálatára

Amikor az egyházzal ismerkedtem, elolvastam a Jákób 5:74-et. Attól a pillanattól fogva megragadott, hogy először olvastam. Egész életemben nagyon tevékeny tag voltam az előző egyházamban, és mindig is vágytam arra, hogy Istent szolgáljam. Még olyan reményem is volt, hogy egy nap majd filozófiát és hittudományt fogok tanulni, hogy szolgálhassam Őt. Addigra már le is tettem a felvételi vizsgát a filozófiai tanulmányaimhoz.

Mégis, soha nem felejtem el, amikor először olvastam azt a szentírásverset. Emlékszem, annak a napnak az estéjén történt, amikor először voltam egy mormon istentiszteleten. Ott az órák közti szünetben láttam a faliújságon a Thomas S. Monson elnök által kapott kinyilatkoztatást a misszionáriusi életkor leszállításáról.

Amikor este a Jákób 5:74-et olvastam, tudtam, hogy Istent kell szolgálnom. És elnézve, ahogy a misszionáriusok – ez a két velem egykorú fiatalember – az életét adja Őérte, tudtam, hogy számomra is ez a szolgálat útja. Még az istentisztelet előtti estén eldöntöttem, hogy meg fogok keresztelkedni. Az istentiszteletet követő estén eldöntöttem, hogy misszióba megyek. Mostanra már tisztességgel hazatértem, miután a Fülöp-szigeteki Cebu Keleti Misszió gyönyörű népét szolgáltam.

Josef Gutierrez, Fülöp-szigetek, Batangas

Énós könyve – a bűnbocsánat

Amikor először olvastam a Mormon könyvét, nem tudtam, hol kezdjem. Éppen a megbocsátással – különösképpen a saját magamnak való megbocsátással – küszködtem, és azzal, hogy rájöjjek, érdemes vagyok-e a bűnbocsánatra. Az egyik misszionárius nővér azt mondta, hogy a szentírásokban meg fogom találni a választ, és ha nem tudom, hogy hol kezdjem, akkor imádkozzak erről, és ott lesznek előttem a szükséges szentírások. Úgy döntöttem, hogy elkezdem lapozgatni, és onnan fogom olvasni, ahol megállok – ez pedig Énós könyve volt, a 4–6-os verseknél. Abban a pillanatban, ahogy elolvastam, tudtam, hogy a Mormon könyve igaz.

Jennifer Andreski, USA, Kalifornia

Móziás 27 – lehetőség a változásra

Amikor először olvastam a Mormon könyvét, a kedvenc részem belőle Móziásnál volt, amikor is Alma fia elutasítja az egyházat, és megpróbálja elpusztítani azt. Aztán egy nagy változás megy végbe benne – érzi a Szentlelket, és hívővé válik. Nagyon szerettem ezt, mert mindenkit megillet a lehetőség, hogy megváltozzon.

Maria Gracia Henrique Gonzalez, Chile, Maule

Móziás 27:28–29 – boldogság és megváltás

Új egyháztagként a Móziás 27:28–29 mély benyomást tett rám. Hálás voltam – és ma is az vagyok –, amiért az Úr irgalmas volt velem, és megváltott a bűnös élettől. A keresztelkedésem előtt azt gondoltam, hogy boldog vagyok, de semmi sem hasonlítható a visszaállított evangélium elfogadásakor érzett boldogsághoz. Soha nem éreztem annyira határozottan és biztosan, hogy fényes jövő vár rám.

Miután elfogadtam Alma felkérését, miszerint „jöjjetek és keresztelkedjetek meg a bűnbánatra, hogy ti is részesei lehessetek az élet fája gyümölcsének” (Alma 5:62), ugyanazt a megnyugtató és békés megszabadulást éreztem, mint az ifjabb Alma, aki ezt írta: „A legsötétebb szakadékban voltam; de most Isten csodálatos világosságát látom. Lelkemet örök gyötrelem kínozta; de kiragadtak, és lelkem nem fáj többé” (Móziás 27:29). Ez a szentírásrész segített megértenem, hogy az újonnan talált életem és boldogságom azon a felismerésen alapszik, miszerint Jézus Krisztus az én Szabadítóm és Megváltóm. Most már végtelenül hálás vagyok, amiért a Szabadítóm megfizette az igazságosság árát, és lehetővé teszi számomra, hogy minden egyes bűnbánatom alkalmával újra és újra érezzem ugyanazt a megváltó szeretetet.

Marie-Chantal Hogue, Kanada, Ontario

Az a kis kék könyv

Indiában nőttem fel, ott találkoztam a misszionáriusokkal, és ott mentem először istentiszteletre. Ez utóbbi pont húsvét vasárnapján történt. A munkabeosztásom miatt késve érkeztem az istentiszteletre, és a fiatalok vasárnapi iskolájának egyik óráján vettem részt, ahol is az egyik misszionárius tanította a leckét. Idézett néhány szentírást egy kis kék könyvből, amelyet azelőtt még soha nem láttam, de úgy hangzott, mint a Biblia. Miközben tanított, valamilyen erős érzés volt a szívemben, és tudtam, hogy nekem is kell ez a könyv.

Az óra után odamentem hozzá, és közöltem vele: „Szükségem van erre a könyvre.” Mivel a könyv a saját szentíráspéldánya volt, nem adhatta nekem, viszont megengedte, hogy megnézzem és megfogjam. Láttam a borítóján az aranyozott, dombornyomott szavakat: „A Mormon könyve”. Ismét ugyanazt éreztem: kell nekem a könyv. A misszionárius elkérte a címemet, és megígérte, hogy hoz nekem egyet. És tényleg: a misszionáriusok nem sokkal később eljöttek hozzám, és adtak nekem egy saját példányt a Mormon könyvéből. Aztán tanítani kezdték nekem a beszélgetéseket.

Abban az évben a húsvét egy hihetetlen áldást hozott az életembe: a Mormon könyvét. Az a kis kék könyv elhozott az életembe egy életteli lelkiséget, és én nagyon hálás vagyok, amiért kiváltságomban állt tanulni belőle.

Venu Bhaskar Nakka, USA, Kalifornia