A szószékről
Tudd, hogy ki vagy – és hogy mindig is ki voltál
Nemrégiben nálam aludt a 16 éves unokahúgom, Megan, és két barátnője. Amint aznap este beszélgettünk, az egyikük megkérdezte, hogy milyen is volt „hajdanán” egy farmon felnőni. […] Elmondtam Megannek és a barátnőinek, hogy „hajdanán” kínosan szégyenlős voltam, és egyáltalán nem volt önbizalmam.
„Hogy sikerült leküzdened ezt az érzést?” – kérdezte Megan. Már a nyelvem hegyén volt egy közhelyes válasz, de visszatartottam, mert megéreztem, hogy ezek a kiváló fiatal nők szívesen hallanák a részleteket. Így aztán elmondtam nekik, hogy ennek lelki oka volt: onnantól kezdtek lassan megváltozni az önmagammal és az életemmel kapcsolatos érzéseim, amikor elkezdtem megérteni, hogyan érez irántam az Úr. Elkezdtek záporozni a kérdéseik: Honnan tudtam, hogy mit érez az Úr? És ők hogyan deríthetnék ki, hogy mit érez irántuk?
A szentírásokat kézbe véve, órákon keresztül beszélgettünk arról, hogy miként halljuk meg a Lélek hangját; hogy az Úr mennyire hőn vágyik arra, hogy felfedje a lelkünkbe biztonságosan eltárolt tudást arról, hogy kik vagyunk, és hogy mi a küldetésünk; valamint arról, hogy az egész életet megváltoztatja, ha megismerjük ezt.
[…] Semmi sincs, ami annyira létfontosságú lenne az itteni sikerünkhöz és boldogságunkhoz, mint megtanulni meghallani a Lélek hangját. A Lélek az, aki kinyilatkoztatja nekünk a kilétünket – amely pedig nem korlátozódik arra, hogy kik vagyunk, hanem arról is szól, hogy kik voltunk mindig is. Amikor pedig már tudjuk, akkor az életünk olyan megdöbbentő céltudatosságot nyer, amely után soha nem lesz már ugyanaz.
[…] A lelkünk sóvárog az után, hogy emlékezzünk az igazságra arról, hogy kik is vagyunk, mert minden cselekedetünkre hatással van az, ahogy magunkat látjuk, akinek magunkat érezzük. […] Hatással van magára a mindennapi életvitelünkre. Ma tehát arra kérlek benneteket, hogy új módon elmélkedjetek, de ne csak arról, hogy kik vagytok, hanem arról is, hogy kik voltatok mindig is.
[…] Képesek vagytok felfogni, hogy Isten – aki tökéletesen ismert minket – a mostani eljövetelre tartogatott bennünket, amikor minden korábbinál nagyobb a tét és hevesebb az ellenállás? Amikor olyan nőkre van szüksége, akik a leghalálosabb lelki környezetben is segítenek egy választott nemzedék felnevelésében és vezetésében? Képesek vagytok felfogni, hogy azért választott bennünket, mert tudta, hogy félelmet nem ismerve építjük majd Siont?
[…] Nemesek és nagyok. Bátrak és eltökéltek. Hithűek és félelmet nem ismerők. Ezek vagytok, és mindig is ezek voltatok. Ezen igazság megértése képes megváltoztatni az életeteket, mert ez a tudás olyan magabiztosságot hordoz, melyet semmilyen más módon nem lehet előidézni.
[…] Amikor megértitek, hogy ti a mostani időre lettetek kiválasztva és visszatartva, és amikor e küldetéssel összhangban éltek, akkor boldogabbak lesztek, mint amilyenek valaha is voltatok.
[…] Isten a mi Atyánk, és az Ő Egyszülött Fia a Krisztus. Örvendjünk hát annak, hogy ismét emelt fővel állunk ki a Szabadítóért, továbbá hősiesen és erőteljesen szolgálunk az Ő szőlőskertjében! És legyünk félelmet nem ismerők Istenünk Sionjának felépítésében – mert tudjuk, hogy ki vagyunk, és hogy kik voltunk mindig is.