Hit, remény és kegyelem – 2. rész:
Egy megválaszolt ima
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, New Jersey államban él.
Grace egy 11 éves kislány volt Hollandiában, a második világháború idején. Az édesapját hadifogságba hurcolták.
Miután Apát elvitték, Anya gondoskodott Grace-ről, a két öccséről és két unokatestvérükről. Sok volt az éhes száj, és nem jutott mindenkinek elég ennivaló. A családnak csak egy kis mennyiségű liszt, zöldségek és krumpli állt rendelkezésére.
Egy nap csöngettek. Anya ment ajtót nyitni, Grace pedig kíváncsian követte. A küszöbön egy fiatal náci tiszt állt. Grace szíve hevesebben kezdett dobogni, és visszafojtotta a lélegzetét. Mit akarhat tőlük?
„Hányan laknak ebben a házban?” – kérdezte nyersen.
„Jómagam, a három gyermekem és a két unokaöcsém” – mondta Anya.
„Nincs magával a férje?” – kérdezte a tiszt.
„Nincs – felelte Anya. – Elvitték.”
A tiszt körülhordozta a tekintetét a házban. „Van rádiójuk? Nem akarjuk, hogy az ellenségeink adását hallgassák Angliából és Amerikából.”
Anya előhozta a rádiót, és átadta a tisztnek.
„Nagy ez a ház – mondta a tiszt, és ismét körbepillantott. – Túl nagy annak a néhány embernek, aki itt lakik. Holnapig ki kell költözzenek! Le fogjuk foglalni ezt a házat.” Sarkon fordult, és határozott léptekkel elment.
Grace nem akart hinni a fülének! Látta, ahogy Anya szemei elkerekednek a döbbenettől. Aztán Anya becsukta az ajtót, és egyenesen a ház hátsó részébe ment.
Grace lassan ment mögötte, miközben a szíve még mindig hevesen vert. Lehetséges lenne, hogy a tiszt tényleg visszajön és elveszi a házukat, ahogy a rádiójukat is elvitte? Mit fognak tenni? Hova mennek? Honnan fogja tudni Apa, hogy hol keresse őket?
Grace megállt Anya szobája előtt, és bekukucskált. Anya térden állva imádkozott. Grace halkan visszament a nappaliba, és ott várta meg Anyát.
„Jaj, Anya, mit fogunk csinálni?” – kérdezte Grace.
Anya felsóhajtott. „Nem tehetünk mást, mint hogy imádkozunk, és bízunk az Úrban, hogy Ő majd megóv minket.”
A fiatal náci tiszt nem tért vissza másnap, sem a rákövetkező napon. Soha nem tért vissza! Grace és a családja megtarthatták a házukat.
Grace tudta, hogy Isten segíti a családját. Bár a háborúnak még nem volt vége, Ő így is vigyázott rájuk.
Folytatása következik…