Tanácskozz a szükségleteikről!

Nem kell ezt egyedül végezned! A tanácskozás biztosíthatja számodra a mások megsegítéséhez szükséges segítséget.

Isten elhívott téged az egyházközségedben vagy gyülekezetedben lévő egyik ember vagy család szolgálattételére a szükségleteikhez igazodva. De hogyan deríted ki, hogy mik is ezek a szükségletek? A kulcsot a tanácskozás azon tantétele jelenti, amely mostanában kiemelt figyelmet kap az egyházban.

Miután megbeszéltük, hogy miről lehetne tanácskozni, a következőket fogjuk még áttekinteni:

Tanácskozás Mennyei Atyával.
Tanácskozás a kijelölt egyénnel és családdal.
Tanácskozás a társunkkal.
Végül pedig tanácskozás azokkal, akik ugyanehhez az egyénhez vagy családhoz lettek kijelölve.

A vezetőinkkel történő tanácskozásnak is alapvető szerepe van. A jövőben meg fog jelenni a Liahónában egy olyan Szolgálattételi tantételek cikk, amely a vezetőkkel történő tanácskozást, valamint a szolgálattételi interjúk e folyamatban betöltött szerepét részletezi.

Miről tanácskozzunk?

Az egymásnak nyújtott szolgálattételhez alapvető fontosságú a szükségletek megértése. De milyen alakot ölthetnek ezek a szükségletek, és van-e bármi a szükségleteken túl, amit jó lenne kiderítenünk?

A szükségletek sokféle formában jelentkezhetnek. Lehetséges, hogy akiket szolgálunk, azok érzelmi, pénzügyi, fizikai, tanulmányi vagy egyéb kihívásokkal küzdenek. Egyes szükségletek előbbre vannak a fontossági sorrendben, mint mások. Lesznek köztük olyanok, amelyeknél meglesznek az eszközeink a segítségnyújtáshoz, míg más esetekben nekünk is segítségért kell folyamodnunk. Az arra irányuló erőfeszítéseink közben, hogy a fizikai szükségleteket segítsünk kielégíteni, nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a szolgálattételre szólító elhívásunk részét képezi az is, hogy segítsünk másoknak a szövetség ösvényén haladni, felkészülni a felmagasztosuláshoz elengedhetetlen papsági szertartásokra, és el is nyerni azokat.

Azontúl, hogy egy személy vagy család szükségleteiről tanácskozunk, igyekeznünk kell kideríteni az erősségeiket is. Mi az, amiben nincs szükségük segítségre? Milyen képességeik és tehetségeik vannak, amelyekkel megáldhatnának másokat? Milyen egyedi módon lennének alkalmasak arra, hogy segítsenek Isten királyságának építésében? Az egyén erősségeit éppoly fontos lehet megérteni, mint a szükségleteit.

Tanácskozás Mennyei Atyával

Hitünk egyik központi tana szerint Mennyei Atya igenis szól a gyermekeihez (lásd Hittételek 1:9). Amikor új szolgálattételi megbízást kapunk valakire vonatkozóan, akkor imában tanácskozzunk Mennyei Atyával, arra törekedve, hogy átlássuk és megértsük az illető szükségleteit és erősségeit. Az a legjobb, ha az ima általi tanácskozás e folyamata a szolgálattételi megbízásunk során mindvégig folytatódik.

Tanácskozás a kijelölt egyénekkel és családokkal

A körülmények befolyásolhatják, hogy mikor és hogyan keressük meg azokat a családokat, akiknek a szolgálatára elhívtak, de az adott egyénnel vagy családdal történő közvetlen tanácskozás mindenképpen elengedhetetlen a kapcsolatépítéshez és a szükségleteik megértéséhez, beleértve azt is, hogy miként szeretnének segítséget kapni. Lehetnek olyan kérdések, amelyekkel várni kell, amíg bizalmasabb kapcsolat alakul ki. Bár erre nincs egyetlen helyes módszer, a következőket érdemes megfontolni:
- Tudd meg, hogy mikor és hogyan szeretnék a kapcsolatfelvételt.
- Ismerkedj meg az érdeklődési köreikkel és a hátterükkel.
- Készülj néhány javaslattal arra, hogy miként tudnál segíteni, és kérj tőlük is javaslatokat.
Ahogy egyre épül a bizalom, érdemes lehet beszélgetni az egyéni vagy családi szükségletekről. A Szentlélek késztetéseit követve tégy fel kérdéseket.¹ Például:
- Milyen kihívásokkal szembesülnek?
- Milyen egyéni vagy családi célkitűzéseik vannak? Szeretnének például javítani azon, hogy rendszeresen tartsanak családi estet, vagy hogy önellátóbbá váljanak?
- Hogyan segíthetünk nekik a céljaikban és a kihívásaikban?
- Milyen soron következő szertartások várhatóak az életükben? Hogyan segíthetünk nekik felkészülni?
Ne feledjetek konkrét segítséget ajánlani, például: „Melyik este hozhatunk nektek vacsorát a héten?” Az olyan közhelyek, mint a „szólj, ha valamiben segíthetünk”, nem kimondottan hasznosak.

Tanácskozás a társunkkal

Mivel a társaddal nem mindig vagytok együtt, amikor érintkezésbe léptek az egyénnel vagy a családdal, ezért fontos, hogy közösen egyeztessetek és tanácskozzatok, amikor társakként sugalmazásra törekedtek. Íme, néhány megfontolandó kérdés:
- Társakként hogyan és milyen gyakran fogtok kapcsolatot tartani egymással?
- Miként használhatnátok az egyéni erősségeiteket arra, hogy a családi vagy egyéni szükségleteknek megfelelően végezzetek szolgálattételt?
- Miket tanultatok, milyen tapasztalatokat szereztetek és milyen késztetéseket kaptatok azóta, hogy utoljára beszélgettetek az illetőről vagy a családról?

Tanácskozás egyéb kijelölt személyekkel

Időnként jó lehet másokkal is beszélgetni, akik ugyanehhez a személyhez vagy családhoz vannak beosztva szolgálattételre.

Beszélgessetek a kihívások megoldása érdekében!

Chi Hong (Sam) Wong elder a Hetvenektől egy Márk 2. fejezetéből vett történetet a mi napjainkra alkalmazva mutatja be, hogyan tette lehetővé négy ember közös tanácskozása, hogy kigondolják, miként kerülhetne egy gutaütött ember Jézus színe elé.

„Napjainkban talán így szólna ez a történet – mondta Wong elder –: Négyen feladatul kapták a püspöktől, hogy látogassanak meg egy gutaütött embert az otthonában. […] A legutóbbi egyházközségi tanácsgyűlésen, midőn tanácskoztak az egyházközségen belüli szükségletekről, a püspök »mentési« feladatokat adott. Ők négyen azt a feladatot kapták, hogy segítsenek ennek [az] embernek.

[Odaértek az épülethez, amelyben Jézus tartózkodott, a] szoba azonban túlságosan zsúfolt volt. Az ajtón nem tudtak bemenni. Biztosan megpróbáltak minden tőlük telhetőt, de nem tudtak átjutni. […] Tanácskoztak egymással, hogy most mit tegyenek, hogyan vihetnék oda a férfit Jézus Krisztushoz, hogy meggyógyítsa. […] Előálltak egy tervvel: nem volt könnyű, de hozzáláttak.

»[M]egbonták ama háznak fedelét, a hol Ő vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt« (Márk 2:4). […]

»Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid« (Márk 2:5).”²

Cselekvésre való felkérés

Dieter F. Uchtdorf elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja így biztatott: „[T]anácskozzatok egymással, használjátok a rendelkezésetekre álló összes forrást, törekedjetek a Szentlélek sugalmazására, kérjétek az Úr megerősítését, majd pedig tűrjétek fel az ing[ujjatokat], és lássatok munkához!

Megígérem nektek, hogy ha követitek ezt a mintát, konkrét útmutatást kaptok arra vonatkozóan, hogy kiről, miről, mikor és hol gondoskodjatok az Úr módján.”³