Fiatal felnőtteknek
Ne hagyjátok el a Szabadítót!
Írta: Kevin W. Pearson elder
a Hetvenektől
Elhangzott a The Lens of Truth [Az igazság lencséje] című áhítati beszéd részeként, 2017. március 7-én a Brigham Young Egyetem, Idahón.
Viharos időket élünk. A kérdés azonban nem az, hogy minként fog boldogulni az egyház; inkább az, hogy ti és én miként fogunk boldogulni.
Illusztrációk: J. Beth Jepson
Néhány évvel ezelőtt együtt ebédeltem egy barátommal. Akkor már évek óta nem láttuk egymást. A középiskola alatt és az egyetemi évek elején ő volt a legjobb barátom. Az egyik legerősebb és legelkötelezettebb fiatalember volt, akit csak ismertem.
Együtt jártunk ifjúsági hitoktatásra, együtt sportoltunk, együtt jártunk az egyetemre, együtt készültünk a missziónkra, és pár hónap különbséggel el is mentünk misszióba. A misszió után feleségül vett egy tehetséges és csodálatos lányt a cövekemből.
Teltek az évek, és az életünk eltérő utakra vezetett minket. Más-más városba költöztünk, és idővel elveszítettük egymást szem elől. Emlékszem, mennyire megdöbbentett a hír, miszerint a feleségével elhagyták az egyházat. Azok közül, akiket fiatalkoromban ismertem, róla gondoltam volna a legkevésbé, hogy elhagyja az egyházat.
Az ebéd során felidéztük a barátságunkat, amely annak idején mindkettőnknek olyan sokat jelentett. Ismét jókat nevettünk fiatalságunk néhány őrült élményén. Meséltünk a családunkról, és megpróbáltuk behozni az eltelt időt.
Végül feltettem a nyilvánvaló kérdést: „Tim, mi történt? Annyira mély volt a megtérésed és az elkötelezettséged! Miért hagytad el az egyházat? Mi volt az oka, hogy félredobtad a templomi szövetségeidet? A Szabadítót is elhagytad? Azt ígértük egymásnak, hogy életünk végéig igazak és hűek maradunk!”
„Kevin – válaszolta –, mostanra egyszerűen másként látom a dolgokat. Megváltozott az, ahogy az egyházra és a tanításaira tekintek. Nem gyűlölöm az egyházat – csak többé nincs rá szükségem.”
A találkozásunk vége felé kifejeztem a szeretetemet, valamint a hálámat is ezért a barátságért, amelyet továbbra is nagyra értékelek. Aztán mélyről fakadó érzésekkel hangot adtam a bizonyságomnak: „Tim, én tudom, hogy ezek a dolgok igazak. És te is tudod, hogy igazak. Mindig is tudtad. Egyszerűen elveszítetted azt a tisztánlátást, ami egykor a birtokodban volt. De visszaszerezheted a Szentléleknek azt a világosságát és megértését, amivel egyszer már rendelkeztél. Kérlek, gyere vissza!”
Búcsúzáskor megöleltük egymást, ő pedig ezt súgta nekem: „Csodálom a meggyőződésedet és a szenvedélyességedet. De hogy lehetsz ennyire biztos benne?”
Miután elváltunk, alaposan átgondoltam az általunk meghozott döntéseket és azt, hogy ezek milyen hatással voltak a mi életünkre, valamint a gyermekeink és unokáink életére.
Fiatal barátaim, kérlek, ne hagyjátok, hogy veletek is megtörténjen az, ami Tim barátommal történt! Valóban annyira állhatatosak, rendíthetetlenek és megtértek vagytok, mint gondoljátok? Hova fogtok fordulni az élet elkerülhetetlen és szükséges kihívásaival szembesülve, hogy békességre és megértésre tegyetek szert? Amikor az életetek sivárrá és zorddá válik, eszetekbe jut-e majd ösztönösen és következetesen, hogy imádkozzatok?1
Hol fogtok majd állni, amikor fokozódik az egyházat, annak történelmét, vezetőit és tanításait érintő bírálat? Mit fogtok majd tenni, amikor egy egyre sötétülő világ meggyőződése és gyakorlata ütközik a visszaállított evangélium tantételeivel?
„Vajjon ti is el akartok-é menni?”
Sátán leghatásosabb fegyverei közé tartozik az elterelés, a megtévesztés és a lelki eltompítás. Ezek mindegyike mállasztja a hitet, elhomályosítja a látást és elferdíti a látószöget. Ezek együtt korunk nagy kihívását alkotják. Sátán nem egyszerűen arra használja ezeket, hogy aláássa Joseph Smitht, a Mormon könyvét, az egyházi tant és az egyházi vezetőket, hanem arra is, hogy támadást intézzen a Szabadító, valamint az Atya terve ellen. Ez mindig is így volt.
Akkor is bízni fogtok még Istenben, és ragaszkodni fogtok majd az igazsághoz, amikor a kísértések és gyötrelmek elkerülhetetlen tombolása megközelíti az 5-ös fokozatú lelki vihar szintjét? A Szabadítónak a Tizenkettekhez intézett elevenbe vágó kérdése ma is érvényes:
„Vajjon ti is el akartok-é menni?
Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.
És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia” (János 6:67–69).
Eszembe jut Heber C. Kimball elnöknek (1801–1868), az Első Elnökség első tanácsosának egyik erőteljes kijelentése. A szentek éppen biztonságban megérkeztek a Sóstó-völgybe, és igen elégedettek voltak magukkal. Olyan sok mindent legyőztek és kibírtak, hogy egy kicsit önhitté és elbizakodottá váltak. Kimball elnök ezt mondta:
„Hadd mondjam el nektek, hogy sokan megéritek az időt, mikor részetek lesz minden afféle bajban, megpróbáltatásban és üldöztetésben, melyet képesek vagytok kiállani, valamint bőséges alkalomban arra, hogy megmutassátok, hogy hűek vagytok Istenhez és a munkájához. […] Hogy dacolhassatok az eljövendő nehézségekkel, szükséges lesz tudással bírnotok magatok számára e munka igazságáról. […] Ha nem bírtok bizonysággal, éljetek igaz módon és szólítsátok az Urat, és ne szűnjetek meg így tenni, míg szert nem tesztek rá. Ha ezt nem cselekszitek, nem fogtok megállani.
[…] Eljő az idő, mikoron egyetlen férfiú vagy asszony sem tarthat ki kölcsönvett világosságon. Mindegyiköket az őbenne lévő világosságnak kell majdan kalauzolnia. Ha ti nem birtokoljátok azt, miképpen lesztek képesek megállani?”2
Viharos időket élünk. A kérdés azonban nem az, hogy minként fog boldogulni az egyház; inkább az, hogy ti és én miként fogunk boldogulni. „Az igazság lobogója felállíttatott; nincs az a szentségtelen kéz, amely megállíthatná a munka haladását…”3 Az egyetlen ismeretlen tényező az, hogy vajon ti és én vele együtt fogunk-e haladni.
Hogyan éljünk túl lelkileg?
Hat teendőt javaslok, amelyeknek alapvető szerepe van mindegyikünk lelki túlélésében.
1. Az Isten iránti szeretet és engedelmesség legyen az első! Az Isten iránti szeretet és engedelmesség szükségszerűen elsőbbséget élvez a mások iránti szeretet és szolgálat előtt. Fontos a sorrend. Nefi ezt tanította: „Mert az Úristen megvilágosítja az értelmet; mert nyelvük szerint szól az emberekhez, hogy megértsék” (2 Nefi 31:3). Mennyei Atya szeret bennünket, és mindig készen áll megértésre vezetni bennünket. Azonban Őt kell az első helyre tennünk az életünkben.
2. Mondjatok személyes imát! Az ima alapvető fontosságú. Joseph Smith próféta a következőt tanította: „A legjobb módja annak, hogy igazságra és bölcsességre tegyünk szert, nem a könyvek [hozzátehette volna azt is, hogy »blogok«] faggatásában van, hanem abban, hogy imában Istenhez fordulunk, és isteni tanításban részesülünk”4. Soha nem lesztek érdemtelenek az imádkozáshoz! Ha több választ szeretnétek, tegyetek fel több kérdést. Folyamatosan törekedjetek a Szentlélek hatására az életetekben, és imádkozzatok is azért (lásd Moróni 10:5). Ez az az Atya által küldött világosság, amely megértést hoz.
3. „[T]örekedjetek a tanulásra, méghozzá tanulmányozás és hit által is” (T&Sz 109:7)! A tanulás isteni kötelesség. A cselekvés alanyai tanulásra törekednek – a tárgyai azt várják, hogy velük cselekedjenek. A nagyszerű vezetők a tanulásban is nagyszerűek. Az egyháznak nagyszerű vezetőkre van szüksége – olyan nőkre és férfiakra, akik nagyobb világosságra és tudásra, mélyebb megértésre és megtérésre törekednek (lásd T&Sz 93:36). Ez elkötelezettséget és odaadást igényel. Nem fogtok mélyreható igazságokat találni egy wiki lapozgatása vagy a blogoszféra fürkészése közben. Ne feledjétek, hogy a hit tüze a hívők bizonyságát – nem pedig a hitevesztettek kétségeit – hallgatva lobban fel!
4. Kutassátok a szentírásokat, különösképpen a Mormon könyvét – mindennap! A Mormon könyve kifejezetten azért íródott, hogy megóvjon és megtartson minket, miközben napjaink körülményei közepette igyekszünk eligazodni. Ami a könyv hatalmát illeti, Nefi a vasrúdról tett bizonyságot: „És azt mondtam nekik, hogy az Isten szava volt; és akik Isten szavára hallgatnak és ahhoz ragaszkodnak, azok soha el nem vesznek; és az ellenség kísértései és tüzes nyilai sem tudják őket a vakságig legyőzni, hogy pusztulásba vezessék őket” (1 Nefi 15:24). Ha kezditek azt érezni, hogy össze vagytok zavarodva és el vagytok tévedve, akkor kezdjétek elölről, az első oldaltól, és merítkezzetek meg a Mormon könyvében!
5. Összpontosítsatok a teljes képre! A föld legnagyszerűbb folyamatának részesei vagytok, ez pedig Izráel összegyűjtése és a felkészülés Jézus Krisztus második eljövetelére. Fontos szerepetek van benne! Úgy jöttetek a földre, hogy elköteleztétek magatokat a Szabadítóról való bátor bizonyság mellett. Ez a ti isteni mivoltotok. Összpontosítsatok a teljes képre: Mennyei Atya boldogságtervére! Ez az igazság lencséje. Ez nyújt hátteret az összes kérdéshez, felvetéshez és aggályhoz. „[M]ert a Lélek az igazat mondja, és nem hazudik. Beszél tehát a dolgokról, ahogy azok valójában vannak, és a dolgokról, ahogy azok valójában lesznek” (Jákób 4:13).
6. Mindenekelőtt pedig bízzatok Jézus Krisztusban! Továbbra is Ő „a világ világossága és élete” (3 Nefi 11:11; lásd még János 8:12). Amikor körülvesz és maga alá temet titeket a kétség, a nehézség és a kísértés – bízzatok Őbenne! Amikor az élet nem olyan, amilyenre számítottatok, amikor cserben hagynak és elárulnak azok, akikben bíztatok – továbbra is maradéktalanul bízzatok Őbenne! Azt kívánom, hogy ti is úgy tudjatok reagálni, ahogy az ősi Nefi tette hasonlóan gyötrelmes időkben: „mindazonáltal tudom, kiben bíztam. […] Ó Uram, tebenned bíztam, és tebenned bízom mindörökre” (2 Nefi 4:19, 34).
Bármit tesztek is, ne hagyjátok el a Szabadítót! Az Ő engesztelésének köszönhetően önrendelkezők vagyunk, akik szabadon cselekednek, nem pedig velük cselekednek. Mindegyikünk a Mindenható Isten előtt fog majd állni, és számot fogunk adni az általunk választott világosságról és igazságról.
Megígérem nektek, hogy ha követitek ezeket a tantételeket és ragaszkodtok az igazsághoz, a hitetek soha el nem fogy. Kívánom, hogy Isten mindig áldjon meg benneteket azzal, hogy a Szentlélek hatalma által, az igazság lencséjén keresztül lássatok.