Az önrendelkezésedért folytatott csata
Az önrendelkezésedért megéri harcolni.
Illusztráció: Getty Images
Isten parancsolatainak betartása szabadságot hoz. Annak, aki még nem nyert bizonyságot erről az igazságról, az ilyen kijelentés ellentmondásosnak tűnhet. Elvégre, ha valamelyik szomszédod egy olyan felsorolással állítana be hozzád, hogy mit kell (vagy mit tilos) megtenned, akkor úgy érezhetnéd, hogy csökken a személyes szabadságod.
Isten parancsolatainak betartása azonban tényleg szabaddá tesz téged – szabaddá a bűn romboló következményeitől, hogy szabadon élvezhesd az igazlelkűségből fakadó áldásokat.
Isten parancsolatainak megszegése azonban rabsághoz vezet. A rabságot úgy is fel lehet fogni, mint az önrendelkezés elvesztését. Nehéz úgy meghozni számos, az életedre vonatkozó döntést, ha fogságban vagy.
Tudjuk a szentírásokból, hogy Sátán „az ember önrendelkezésének elpusztítására törekedett” (Mózes 4:3) a halandóság előtti életben. Azt is tudjuk, hogy nem ő nyerte meg azt a háborút, te viszont a győztes oldalon álltál!
A bökkenő ott van, hogy Sátán továbbra is megpróbál megfosztani téged az önrendelkezésedtől. De nem kell félned! Lehetsz te is ennek a háborúnak a győztese.
Rabságban élni
A Mormon könyvében Jézus azt tanította, hogy „mindig legyetek éberek és imádkozzatok, hogy ne kísértsen meg benneteket az ördög, és ne vigyen el fogolyként benneteket” (3 Nefi 18:15).
Az ördög foglyává válni – ez rémisztően hangzik! Vajon amikor magad elé képzeled ezt a sorsot, akkor elsősorban az utolsó ítélet jár a fejedben? Pedig van ennek a rabságnak egy sokkal közvetlenebb változata. Amely ráadásul sokszor nem is annyira szembeötlő.
Quentin L. Cook elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Az emberek a rabszolgáivá válhatnak, vagy saját magukat tehetik rabjává nem csupán az ártalmas, függőséget okozó szereknek, hanem az ártalmas, függőséget okozó világnézeteknek is, amelyek elvonják őket az igazlelkű élettől” (vö. Jeremiás siralmai: Óvakodjatok a rabságtól! 2013. októberi általános konferencia).
Könnyű megérteni, miként lehet az olyan függőséget okozó szerek rabságába kerülni, mint a kábítószerek vagy a nikotin. De mi a helyzet azzal, ha a hazudozás szokása ejt fogságba? Akár egyetlen hazugsággal is könnyű a saját készítésű csapdád foglyává válni.
Mi a helyzet a hirtelen harag vagy a pletykálkodás szokásának rabságával?
Vagy egyszerűen azzal, ha nem végzed az igazlelkűségnek azokat a mindennapi cselekedeteit (ima, szentírás-tanulmányozás stb.), amelyeket Isten kér tőlünk? Vajon ez is az önrendelkezés fogyatkozásához vezet?
Igen, pontosan. Szemléltessük egy hasonlattal! Mi történik a focistákkal vagy a zenészekkel, ha felhagynak az edzéssel, a gyakorlással? A válasz: hamarosan már nem lesznek képesek olyan jól játszani, mint korábban. Bár ez talán nem tűnik az önrendelkezés fogyatkozásának, valójában az. Annak a sportolónak vagy zenésznek, aki nem gyakorolja a készségeit, nem marad annyi választási lehetősége azok használatát illetően. A készségeik hanyatlása miatt a korábbinál kevesebbet fognak tudni vállalni. A lehetőségeik beszűkülnek.
Ehhez hasonlóan te sem hozhatod a legjobb formádat a Szentlélek társasága nélkül. Minden egyes nap szükséged van a segítségére. Ez az egyik legnagyobb ajándék, amelyet az életedben elnyerni remélhetsz, elnyerésének módja pedig a mindennapi igazlelkű élet.
A valódi szabadság meglelése
Pál apostol ezt tanította: „Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával” (Galátziabeliek 5:1). A Mormon könyvében Benjámin király ezt tanította: „És ezen név alatt felszabadultatok, és nincs más elnevezés, mely által felszabadulhatnátok. Nem adatott más név, mely által szabadulás jön; ezért szeretném, ha magatokra vennétek Krisztus nevét” (Móziás 5:8).
A valódi szabadság Krisztus követéséből fakad. Válaszd tehát azt, hogy szabad leszel!