Utazási fáradtság és a Bölcsesség szava
Andrew Lee
Tajvan, Hszinpej
Illusztráció: Allen Garns
A munkám évente több alkalommal is Tajvanról az Amerikai Egyesült Államokba, San Franciscóba szólít képzésre. A két helyszín közötti utazásnál a gondot a 15 órás időeltolódás jelenti. Az időeltolódás miatti fáradtság azt okozta, hogy nappal álmos, éjszaka viszont éber voltam.
A világ minden részéről érkeznek munkatársak ezekre a képzésekre. Elmondták, hogy ők úgy birkóznak meg ezzel az utazási fáradtsággal, hogy kávéval maradnak ébren, az elalváshoz viszont vörösbort isznak.
Néhányan meg is kínáltak ezekkel, de udvariasan visszautasítottam, és elmondtam, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagja vagyok, és hogy ígéretet tettem az Úrnak, miszerint nem fogok bort vagy kávét inni. Egyesek viccelődtek is velem emiatt, és azt mondták, hogy ezek a parancsolatok megnehezítik az életemet. Olykor úgy éreztem, mintha a Lehi álmában látott nagy és tágas épületben lévő emberek gúnyolódnának rajtam (lásd 1 Nefi 8:26–27).
Idővel viszont fárasztó tehernek kezdtem érezni a Bölcsesség szava betartását. Az egyik álmatlan éjszakán ráébredtem, hogy gyengül a hitem. Szerencsére a feleségem küldött aznap egy üzenetet, amelyben arra buzdított, hogy őrizzem meg a hitemet, támaszkodjak Istenre, és a körülményektől függetlenül tartsam be a parancsolatait. A bátorítása nyomán elkezdtem segítségért imádkozni, és másként tekinteni a dolgokra.
Az egyik ilyen úton észrevettem, hogy az egyik munkatársamnál két csésze kávé van. Rákérdeztem a másodikra.
„Egy csésze már nem elég erős ahhoz, hogy éber maradjak” – válaszolta.
Meglepve tapasztaltam, hogy ugyanez volt a helyzet azokkal is, akik bort ittak: többet kellett fogyasztaniuk az elalváshoz. Néha olyan sokat ittak, hogy másnap aztán nem ébredtek fel időben.
Látva, ahogy a munkatársaim egyre jobban az alkoholra és a kávéra támaszkodnak, rájöttem, mennyire fontos betartani a parancsolatokat. Ha azt választottam volna, hogy megszegem a Bölcsesség szavát, könnyen magam is ebben a csónakban evezhettem volna.
Bár az utazási fáradtságom nem múlt el teljesen, a helyzet javult. Az egyik reggel, amikor egy kiadós éjszakai alvás után felébredtem, megláttam a napkeltét. Ahogy a napsugarak beszűrődtek az ablakon, rájöttem, hogy Mennyei Atya segítségével minden próbatétellel meg tudok birkózni, legyen az bármilyen kicsi vagy nagy. Nem kell mást tennem, mint továbbra is engedelmeskedni, megőrizni az erős hitet, és mindvégig kitartani.