A remény követei: Közösen dolgozni az öngyilkosság megelőzéséért
Meg tudod erősíteni a barátaidat azzal, ha Jézus Krisztus világosságát és reménységét árasztod.
Fényképek Mason Coberlytől, valamint Cydney LeMone jóvoltából
A diplomácia világában a követek a hazájukat képviselik más emberek egy csoportja előtt. De te is lehetsz követ – és még útlevél sem szükséges hozzá! Az időnként nagyon sötétnek tűnő világban a remény és a világosság követe lehetsz. Kérdezzük csak meg, mit gondol erről a utah-i Jackson L. (balra, barna nadrágban), aki tagja az iskolai „társtól társig” öngyilkosság-megelőző programnak, a HOPE-alakulatnak. A Hope4Utah nevű szervezet segítségével megtanulta, miként ismerheti fel a figyelmeztető jeleket, miként lehet mások barátja, és hogyan hozhat reményt az iskolájába.
Szükségünk van RÁD
„A HOPE tagjaként nagyon felnyílt a szemem – meséli Jackson. – Vannak osztálytársaim, barátaim és családtagjaim, akik küszködnek.”
Jackson megtanulta, hogy bár nem felelős a barátai által meghozott döntésekért, több mindent is tehet azért, hogy segítsen nekik keresztüljutni egy-egy válságon. Kutatások szerint 10 depressziós vagy az öngyilkosság gondolatával foglalkozó tizenéves közül 7 hamarabb fog beszélni erről egy barátjával, mint egy felnőttel.1 Ez azt jelenti, hogy kiváló helyzetben vagy ahhoz, hogy segíts a barátaidnak.
Amint azt Carol F. McConkie nőtestvér, a Fiatal Nők Általános Elnökségének korábbi első tanácsosa kifejtette: „Szövetségben vállalt felelősségünk vigyázni egymásra, egymásba karolni és együtt haladni ezen az ösvényen. Más szavakkal, tegyétek le a telefont, és nézzétek meg, hogy kinek van szüksége a segítségetekre!”2
Nem szükséges valamilyen hivatalos szervezet tagjának lenni ahhoz, hogy hatással legyetek az iskolátokra vagy a barátaitokra. Íme néhány bárhol és bármikor alkalmazható tanács.
Mi a teendő?
Ahhoz, hogy a remény követe légy, próbálj meg felismerni, felkarolni és beszámolni.
-
Ismerd fel a figyelmeztető jeleket, ha valakinek segítségre van szüksége.3 Figyelj oda, hogy van-e valaki, aki…
-
lehangoltnak vagy reményvesztettnek érzi magát.
-
vakmerően, meggondolatlanul viselkedik.
-
visszahúzódik a barátaitól és a társas tevékenységektől.
-
elajándékozgatja az értékes dolgait.
-
nyomasztó körülményekkel küszködik, mint amilyen például egy veszteség, gyökeres változások, iskolai megfélemlítés stb.
-
megváltozott alvási, evési vagy tisztálkodási szokásokat vett fel.
-
öngyilkosságról beszél vagy ilyen terveket készít – például olyanokat mond, hogy „Bárcsak meg se születtem volna!” vagy „Mindenkinek jobb lenne nélkülem.”
-
Karolj fel másokat. A követek munkája a kapcsolatépítésről szól. Találj rá alkalmat, hogy nyíltan beszélgethessetek a barátoddal. Talán amiatt aggódsz, hogy az önkárosítás vagy az öngyilkosság témájának felhozása csak rontani fog a dolgon, de ez csak legenda. Ha elég bátor vagy a beszélgetéshez, azzal valójában mentőövet dobsz az illetőnek, és tudatod vele, hogy fontos számodra.
„Ne féljetek megkérdezni a barátaitokat, hogy gondjaik vannak-e – javasolja a Hope4Utah alapítója, Dr. Greg Hudnall öngyilkosság-megelőzési szakember. – Beszéljetek egyenesen, de ne prédikáljatok és ne ítélkezzetek!” Azt tanácsolja, hogy érdemes egyes szám első személyben („én”) fogalmazni meg a mondanivalónkat, ami inkább törődést és aggódást közvetít, semhogy prédikálásnak hatna. Például: „Észrevettem rajtad az óra alatt, hogy valami nincs rendben. Biztos, hogy jól vagy? Arra gondolsz, hogy kárt teszel magadban?”
Imádkozz azért, hogy a Lélek segítsen megtudnod, hogy mit mondj. Ha a barátaid az öngyilkosság gondolatával vagy egyéb komoly kihívásokkal – például depresszióval vagy szorongással – küszködnek, ne mondd nekik, hogy egyszerűen szedjék össze magukat! Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőt tanította: „Másként beszélgetünk valakivel, aki egészséges, csak egy ideje esetleg levert, mint azzal, aki mentális betegségben szenved.” Azt javasolja, hogy valami ilyesmit mondjunk: „Nem vagy egyedül. Itt vagyunk melletted. Segíteni fogunk abban, hogy keresztüljuss ezen.”
És arról se feledkezz meg, hogy tényleg odafigyelj, ne pedig máris a következő mondatodat tervezgesd. Renlund elder szavaival szólva: „A tanácsadásnál valószínűleg fontosabb az, hogy szóra bírjuk az embereket, hogy az érzéseikről beszéljenek, és hogy beszélgetésre bátorítsuk őket.”4
-
Számolj be. Ha kiderül, hogy valamelyik barátodnak gondjai vannak, akkor kísértést érezhetsz arra, hogy megtartsd magadnak az aggályaidat. Még az is lehet, hogy a barátod kér meg rá, hogy ne szólj senkinek. Csakhogy a követek felszólalnak! Ajánld fel neki, hogy elmész vele beszélgetni egy olyan felnőtthöz, akiben megbízik – ez lehet például egy szülő, egy iskolai tanácsadó vagy egy egyházi vezető. Add meg neki egy lelkisegély-szolgálat telefonszámát vagy SMS-számát. Ha azzal fenyegetőzik, hogy kárt tesz magában vagy másokban, vidd kórházba vagy hívd a mentőket, és maradj vele, amíg szakszerű ellátásban részesül. Ha nincsen közvetlen veszélyben, akkor keress folyamatos lehetőségeket a bevonására és a támogatására. „Teremtsetek számukra alkalmakat, hogy részesei lehessenek valaminek – tanácsolja Dr. Hudnall. – Próbáljátok meg elhívni őket magatokkal valamilyen mozgásos tevékenységre, például futni, biciklizni vagy úszni.” A fizikai tevékenység jót tesz, mert a mozgás segíthet a közérzet javításában.
Ne becsüld alá a hatásodat!
Képzeld el egy percre, hogy mennyire más lenne a világ, ha minden embernek lenne egy támogató barátja. Nem menthetjük meg az egész világot, de barátai lehetünk azoknak, akiknek barátra van szükségük.
McConkie nőtestvér arra buzdított minket, hogy álljunk készen kitágítani a baráti körünket, és elfogadni másokat, még ha talán különböznek is tőlünk. Rámutatott, hogy az összebarátkozás lehet a vízválasztó a reményteli továbblépésük és az olyan romboló cselekedetük között, mint amilyen az öngyilkosság. „Ti legyetek a jó hatás! – biztatott McConkie nőtestvér. – Ilyen nagy mértékű a jóra való képességetek.”
Amikor felkarolsz másokat, olyankor a remény legfőbb forrásának a példáját követed: Jézus Krisztusét.
„A HOPE-alakulatunk tanácsadója úgy hív minket, hogy »a remény követei« – meséli Jackson. – Ezt nagyon szeretem, mert nemcsak a remény követei vagyunk, hanem Jézus Krisztus követei is. Végső soron Ő a mi reménységünk.”
Amikor krisztusi szeretetet tanúsítunk mások iránt, segíthetünk nekik reményre és gyógyulásra lelni.
„Tudom, hogy ha Jézus Krisztus itt lenne a földön, Ő is felkarolna másokat, ahogy mi is tesszük – foglalja össze Jackson. – Megnyugtató a tudat, hogy úgy teszek, ahogy Ő tenne.”