Letettem az eltervezett életemet
Jeanette Cox
USA, Texas
Illusztráció: Carolyn Vibbert
Úgy hat- vagy hétéves lehettem, amikor már tudtam, hogy tengertudós akarok lenni. Összpontosítottam erre a célomra, keményen dolgoztam, és fel is vettek egy jó egyetemre. Több állattani tantárgyat is felvettem, és nagyon tetszett. Ahogy azonban jobban elmélyedtem a tanulmányaimban, az emberi testet – különösen a sejtek szintjén – még annál is lenyűgözőbbnek találtam. Úgy döntöttem, hogy patológus leszek.
Hamarosan találkoztam a leendő férjemmel, és eldöntöttük, hogy összeházasodunk. A családalapítás mindig is része volt a tervemnek, és bár tudtam, hogy nagyszerű orvos és nagyszerű anya egyaránt válhat belőlem, úgy éreztem, hogy egyszerre nem lehetek mindkét téren kiváló. Mivel a család alapvető szerepet tölt be Isten szabadítástervében, úgy döntöttem, hogy először anyává fogok válni. Úgy gondolkodtam, hogy amint a gyerekek megkezdik az iskolát, én is visszaülhetek az iskolapadba.
Amikor a legkisebb gyermekem óvodás lett, megtettem az előkészületeket, hogy jelentkezzek egy táplálkozástudományi PhD megszerzésére az Austini Texasi Egyetemen. Pont mielőtt beadtam volna a jelentkezésemet, megtudtam, hogy váratlanul várandós lettem a hetedik gyermekemmel. A 40-es éveimben jártam, így mire ez a gyermek iskolába menne, már majdnem 50 éves lennék.
„Egy kicsit késő egy olyan pályafutás elkezdéséhez, amelyet rengeteg tanulás előz meg” – gondoltam.
Hirtelen összeomlani láttam a szakmai pályafutásomról szőtt álmaimat. Ahogy kezdtem kétségbeesni, egy szentírás ötlött fel a gondolataimban és a szívemben: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” (János 15:13). Addig mindig úgy gondoltam erre a versre, hogy valaki meghal egy másik emberért, de most már sokkal többet jelent számomra.
Megértettem, hogy azzal adhatom a legnagyobb szeretetet, ha leteszem a magam számára eltervezett életemet, és az időmet és erőmet a gyermekeim nevelésének szentelem. Éreztem, hogy tőlem ezt szeretné az Úr. Igen, orvosként tényleg sok emberen segíthettem volna, de azt is tudom, hogy a legnagyobb örökkévaló hatással a saját gyermekeim életére lehetek.