A Maria hurrikán után

Brianne Anderson

USA, Virginia

Illusztráció: Janice Kun

A családommal 2016 augusztusában a karib-tengeri Dominika szigetére költöztünk. Azonnal beleszerettünk a sziget szépségébe, kultúrájába és lakosaiba. A helyi gyülekezetbe jártunk, és sokat tanultunk az ottani egyháztagoktól.

2017. szeptember 18-án, hétfőn, egy 5-ös fokozatú hurrikán, a Maria sújtott le kicsiny szigetünkre. A férjemmel csak néztük, ahogy az erőteljes vihar házakat és járműveket sodor az utcán. A sziget pont a Maria hurrikán tombolásának útvonalába esett, és a pusztítás szörnyű volt. Ahogy a vihar utáni napon végigmentünk az utcákon, azt kellett látnunk, hogy a korábban dús és kies dominikai esőerdőből pusztaság lett.

Aznap reggel átmentünk a gyülekezetünk tagjaihoz is. Csak két ház maradt sértetlen és élhető. A sziget északi felén élő nyolc egyháztag családból hatan mindenüket elvesztették. Dominikán a lakóházak és egyéb épületek 80%-át lakhatatlannak nyilvánították. A tragédia ellenére számos család továbbra is megőrizte a mosolyát. Amikor megkérdeztük, hogy hogy vannak, azt felelték: „Áldottak vagyunk, hogy életben maradtunk.”

Mivel a családunk megfogadta a próféta tanácsát az önellátást illetően, ezért volt élelmiszertartalékunk. Sok szomszédnak, misszionáriusnak és gyülekezeti tagnak tudtunk enni adni. Minden étkezés alkalmával mintegy 20 embert etettünk meg. Miközben a körülöttünk lévőket szolgálva és róluk gondoskodva használtuk a készleteinket, a saját terheink könnyebbnek tűntek.

Ez az élmény eszembe juttatta Almát és a népét, akiknek a terheik „könnyűvé tétettek; igen, az Úr megerősítette őket, hogy könnyen el tudják viselni a terheiket” (Móziás 24:15).

Bár továbbra is folyóvíz, áram és a mindennapi élet kényelmei nélkül léteztünk, erőssé tétettünk, hogy meg tudjunk birkózni ezzel, és fel tudjunk emelni másokat. A Maria hurrikán óta eltelt hónapokban felismertem, hogy fontos ugyan a fizikai készenlét, de lelkileg is felkészültnek kell lennünk. Amikor engedelmeskedünk, és a Jézus Krisztusba vetett hitre építjük a bizonyságunkat, olyan szilárd alapunk lesz, amely nem omlik össze, amikor szelek fújnak és viharok tombolnak körülöttünk.