Az önrendelkezés
„És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.” (1 Mózes 2:16) „És hogy létrehozza örökkévaló céljait az ember végső állapotában, miután megteremtette első szüleinket, és a mező vadjait és a lég madarait, egyszóval minden dolgot, ami teremtetett, szükségképpen feltétlenül lennie kellett egy ellentétnek; méghozzá a tiltott gyümölcsnek, ellentéteként az élet fájának; lévén az egyik édes, másik keserű. Az Úristen megadta tehát az embernek, hogy önmagáért cselekedjék. Az ember tehát nem tudna önmagáért cselekedni, ha nem úgy lenne, hogy csábítja az egyik vagy a másik.” (2 Nefi 2:15–16)
Az emberek szabadon választhatják a szabadságot és az örök életet, vagy a fogságot és a halált. A szabadság annak a hatalma vagy képessége, hogy kényszer nélkül személyes döntéseket hozunk. Lelki értelemben az, aki bűnbánatot tart és engedelmeskedik Isten akaratának, Jézus Krisztus engesztelése által mentes a bűn rabságától.
Amikor megkeresztelkedtem, elköteleztem magam, hogy Isten útját fogom járni. Mindez a szabad akaraton múlik. Amikor beléptem a vízbe, nehéznek éreztem magamon a ruhát, viszont amikor kiléptem a medencéből, megkönnyebbülést éreztem.
Egyházunkban nyolc éves kortól lehetséges a keresztelkedés, és amikor elkötelezzük magunkat Mennyei Atya parancsolatai mellett, és Jézus tanításait követjük, akkor választjuk a szabadságot és örök életet.
Életünk jobb, ha van önrendelkezésünk. Sokkal boldogabban hozzuk meg a döntéseket, ha tudjuk, hogy szabadon választhatunk. Bízunk Mennyei Atyában, a Szentlélek sugalmazásaiban és önmagunkban. Bízunk és reméljük, hogy helyes döntéseket tudunk hozni az életünkben. Miközben betartjuk Mennyei Atya parancsolatait, gyarapszik a bölcsességünk és megszilárdul jellemünk. Hitünk elmélyül, és könnyebben hozunk helyes döntéseket.
„Az emberek tehát szabadok a test szerint és minden dolog megadatott nekik, melyre az embereknek szüksége van. És szabadon választhatják a szabadságot és az örök életet… vagy… a fogságot és a halált…” (2 Nefi 2:27)
Sátánnak szükségképpen meg kell kísérteni az embereket, különben nem lehetne önrendelkezésük. Amióta nagymamámnál vagyok, én is szabadon gyakorolhatom ezt, és választhatom Isten útját.