150 oldalt csütörtökre?
Illusztrálta: Anna Godeassi
Életem mélypontján voltam. A feleségem beadta a válókeresetet, miután elhagyott egy másik férfiért. Harmincéves voltam, és az édesanyámmal laktam. Közel jártam ahhoz, hogy az állásomat is elveszítsem.
Az újságnál, ahol dolgoztam, a főszerkesztő így figyelmeztetett: „Ha még egyszer részegen jössz be dolgozni, azonnal ki leszel rúgva.” Hazafelé azon gondolkodtam, hogyan tudnám abbahagyni az ivást.
Ekkor megállított két misszionárius, és Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát említette. Közöltem, hogy nem érdekel. Újságíróként azonban úgy éreztem, oda kell adnom nekik a névjegyemet.
Néhány nappal később édesanyám szólt, hogy két amerikai keres.
„Náluk van a névjegyed” – mondta.
A pár nappal korábbi misszionáriusok voltak. Az egyikük adott egy füzetet, és Joseph Smith prófétáról beszélt. Aztán a társa átadott egy példányt a Mormon könyvéből. Megkérdezte, hogy elolvasnám-e a könyv néhány fejezetét. Amikor beleegyeztem, áthatóan rám nézett és megkérdezte, hogy elolvasnék-e 150 oldalt.
„Lehetetlen!” – mondtam.
„Nos, csütörtökön visszajövünk” – mondta. Csak néhány nap volt addig. Nem gondoltam, hogy annyi idő alatt el tudnám olvasni.
Másnap munka után erős vágyat éreztem, hogy megkeressem a barátaimat, és elmenjek velük inni. Aztán eszembe jutott a főszerkesztő figyelmeztetése és az elolvasásra váró 150 oldal. Hazamentem és elkezdtem olvasni a Mormon könyvét. Elolvastam a Joseph Smithről szóló füzetet is.
Amikor Joseph Smithről olvastam, a Lélek megérintette a szívemet. A Mormon könyve igaz voltát is éreztem, ahogy egyre többet olvastam és tanultam a Szabadítóról. Hamarosan el is olvastam a 150 oldalt. Csütörtökön visszatértek a misszionáriusok, és megkérdezték, hogy sikerült-e elolvasni.
„Igen! – mondtam. – Mind a 150 oldalt!”
Többet akartam tudni. Amikor a Bölcsesség szavát tanították nekem, közöltem velük, hogy készen állok felhagyni az ivással.
A következő vasárnapon elmentem az első böjti és bizonyságtételi gyűlésemre. Megosztottam újonnan szerzett bizonyságomat Joseph Smithről és a Mormon könyvéről. Röviddel később megkeresztelkedtem és az egyház tagjává konfirmáltak.
A keresztelkedésem óta eltelt 48 év során igyekeztem betartani a parancsolatokat, és közel maradni az egyházhoz. Újranősültem, és a feleségemmel missziót szolgáltunk. Az évek során számos elhívást fogadtam el. Jelenleg a templomban szolgálok. Minden alkalommal, amikor ott vagyok, megköszönöm az Úrnak, hogy kihúzott a sötétségből, és kihozott a világosságra.