Az utolsó szó
Testünk ajándékának tiszteletben tartása
Írta: D. Todd Christofferson elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Egy 2010. októberi általános konferenciai beszéd felhasználásával.
Az élet valódi sikere életünk felajánlásából fakad, mely során Isten céljai érdekében feláldozzuk időnket és választásainkat (lásd János 17:1, 4; Tan és szövetségek 19:19), ezzel pedig felhatalmazzuk, hogy a legmagasabb rendeltetésünkig emeljen fel bennünket.
A megszentelt élet tiszteletben tartja fizikai testünk semmihez sem fogható ajándékát, mely az Isten képmására teremtett mennyei alkotás. A halandó lét központi rendeltetése az, hogy minden lélek kaphasson egy ilyen testet, és kettős, testből és lélekből álló lényként megtanulja gyakorolni az erkölcsi önrendelkezést. A fizikai test továbbá elengedhetetlen a felmagasztosuláshoz is, mely csakis a fizikai és a lelki dolgok tökéletes egyesítésével érhető el, ahogyan azt szeretett, feltámadott Urunknál láttuk. Ebben a bukott világban néhány élet fájóan rövid lesz, néhány test torz, beteg, vagy olyan lesz, mely alig lesz képes az életben maradásra. Mégis elég hosszú lesz minden lélek és minden test számára ahhoz, hogy alkalmassá váljanak a feltámadásra.
Azok, akik úgy vélik, hogy testünk csupán egy evolúciós véletlen eredménye, nem fognak felelősséget érezni Isten vagy bárki más iránt azért, amit a testükkel, vagy amit a testüknek okoznak. Nekünk azonban, akik örökkévaló látásmóddal rendelkezünk, el kell fogadnunk, hogy felelősséggel tartozunk Istennek azzal kapcsolatban, ahogy a testünkkel bánunk. Pál szavaival szólva:
„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?
Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi” (1 Korinthusbeliek 6:19–20).
Ezen igazságok és az újkori próféták iránymutatásának elfogadásával a testünket bizonyára nem fogjuk tetoválásokkal elcsúfítani, kábítószerekkel eltompítani, vagy pedig paráználkodással, illetve szemérmetlenséggel megszentségteleníteni. Mivel testünk eszköz a lelkünk számára, létfontosságú, hogy a tőlünk telhető legjobban gondoskodjunk róla. Testünk erejét Krisztus munkájának szolgálatára és előmozdítására kell szentelnünk. Pál ezt mondta: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket” (Rómabeliek 12:1).