Gyakorolni a hitet

Írta: Karee Brown

Egyházi folyóiratok

Igaz történet alapján, magyar átdolgozás

„Én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet” (Jakab 2:18).

Klári keményen és gyorsan cselezett a pályán. „Most!” – gondolta. Az ellenfél legmagasabb, leggyorsabb játékosa az egész mérkőzés alatt Klárit védte, de ezúttal éppen valaki mást védett. Itt volt Klári esélye!

Gyorsan elpördült egy másik játékostól, és megtámasztotta a lábát. Aztán felugrott és eldobta a labdát. A labda úszott a levegőben, miközben Klári lélegezni is elfelejtett. Légyszi, menj be!

A labda keresztülsuhant a hálón.

Klári összepacsizott a csapattagjaival. Gábor bácsi, az edzőjük, rápillantott a stopperre, és belefújt a sípjába. „Mára ennyi lesz az edzés! Szép munkát végeztetek! Holnap találkozunk. Pihenjétek ki magatokat, mert sokat fogunk sprintelni.”

Klári felnyögött, és odament a holmijához. Aztán meglátta, hogy Gábor bácsi magához inti.

„Figyelj, Klári! – mondta. – Jó voltál ma. Látom, hogy nagyon keményen dolgozol az edzéseken, és büszke vagyok rád.”

„Köszönöm!” – mondta Klári széles mosollyal.

Még akkor is mosolygott, amikor kisétált az anyukája autójához. Miközben hazafelé mentek, fejben újra lepörgette azt az utolsó dobást. Különösen azt, ahogy a labda keresztülsuhant a hálón. Alig figyelt oda a konferenciai beszédre, amelyet Anya hallgatott.

De aztán valami megütötte a fülét. A beszélő azt mondta, „muszáj időt szakítanunk arra, hogy aktívan gyakoroljuk a hitünket”.* Aktívan gyakorolni – ez úgy hangzott, mint amit a kosárlabdaedzésen hall az ember. „Hogy lehet a hitet gyakorolni? – gondolta Klári. – Futsz vele? Vagy cselezel vele, mint egy labdával?”

Odafordult Anyához. „Hogy lehet a hitet gyakorolni?” – kérdezte.

Anya mosolygott. „Hogy leszel egyre jobb a kosárlabdában?”

„Gyakorolok – felelte Klári. – Az edző megmondja, hogy mitől leszek jobb. És amikor a gyakorlatsorokat csináljuk, nagyon igyekszem helyesen végezni őket.”

„És könnyű?”

„Nem! – vágta rá Klári, és eszébe jutott, mennyire elfáradtak a lábai a sprintek végére. „Rengeteget kell gyakorolnom.”

Anya bólintott. „Mennyei Atyánk azt szeretné, hogy legyen hitünk Benne, de ezen dolgoznunk kell. Módszereket is adott nekünk ahhoz, hogy gyakoroljunk és fejlődjünk.”

„Például?”

„Azt kéri, hogy beszélgessünk Vele imában. Egy kicsit olyan, mintha az edzőnk lenne. Szentírásokat ad nekünk. Ez az Ő a szabálykönyve. És prófétákat sugalmaz arra, hogy családi közös tanulásra buzdítsanak minket. A családunk olyan, mint egy…”

„Mint a csapatunk!” – vágott közbe Klári.

„Pontosan! A családi csapatunk közösen működik és gyakorol – mondta Anya. – És mi történik, amikor gyakorolsz?”

„Jobb leszek” – felelte Klári. Arra gondolt, hogy milyen jól esett az az utolsó dobás, miután heteken keresztül keményen gyakorolt az edzéseken.

„Így van. A hitünk gyakorlásának is ez a lényege. Segít erősebbé tenni a bizonyságunkat, és boldogabbá tesz bennünket.”

Klári még soha nem gondolt így a hitre. Arról már hallott, hogy a hit olyan, mint egy mag. De soha nem gondolta volna, hogy olyan is lehet, mint a kosárlabda! Arra gondolt, hogy az edzőjük edzéstervet szokott készíteni nekik. „Lehet, hogy én is készíthetnék egy edzéstervet – gondolta magában –, de ezt most a hithez!” Amint hazaért, kerített egy nagy jegyzetfüzetet, és írni kezdett:

Ima – reggel és este
Szentírások tanulmányozása – mindennap
Istentisztelet – minden vasárnap

Lehet, hogy a hit gyakorlása nem pontosan olyan, mint a kosárlabdaedzés, de a gyakorlás az gyakorlás. Melegséget és boldogságot érzett, ahogy a tervére nézett. Bízott Mennyei Atyában, és tudta, hogy Ő a segítségére lesz. ●