Az igazlelkű döntések örökkévaló fontossága

2019. augusztus

Az igazlelkű döntések örökkévaló fontossága

Írta: Quentin L. Cook elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából

A 2018. november 20-án, a Brigham Young Egyetem – Hawaiin, valamint a 2019. február 1-jén, a Utah Valley Egyetemen elhangzott áhítati beszédek alapján.

Választásaink döntő fontosságúak: ezek jelentik a jövőnk és a boldogságunk kulcsát.

Olyan világban élünk, amely az egységgel szemben a sokféleségre helyezi a hangsúlyt. Sokan úgy tartják, hogy a különböző kultúrájú és hátterű emberek gyakorlatilag képtelenek egységben munkálkodni közös célokért. Egyes határozott vélemények szerint „hiányzik az az egységesítő értelmezés, amely magyarázatot adna arra, hogy egy többelvű nép miképpen élhet” együtt.¹ Vannak, akik úgy vélik, hogy „a világot a te egyedi törzsi identitásod határozza meg. A társadalmat olyan csatamezőként jellemzik”, amely a „bizalmatlanságot, megosztottságot és érzelmi ridegséget” segíti elő.²

Ezen állításokra Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma jelenti a választ. Az igazlelkűség az az alapelv, amely egységet és boldogságot eredményez. Szeretem 2 Nefi 9. fejezetét, ahol rendkívüli tanítások olvashatók a tanulásról, a bölcsességről, a gazdagságról, a munkáról, valamint a bűn következményeivel szembeni tudatos vakságról és süketségről. Olyan mélyenszántó tant tartalmaz, amely lehetővé teszi számunkra, hogy az igazlelkűség Szabadítóhoz vezető ösvényét kövessük.

Kifejtek öt olyan alapelvet, amelyek a meggyőződésem szerint hozzájárulnak majd ahhoz, hogy sikerrel járjatok az Úr Jézus Krisztusba vetett hit, az igazlelkűség és a tudás utáni kutatásban. Ezek a célkitűzések összeegyeztethetőek és kiegészítik egymást. A gyakorlatban közületek sokan arra készülnek, hogy családot alapítsanak, valamint hogy eltartsák azt. A hit, az igazlelkűség és a tudás mindkét területen nagyban segít majd nektek. Minden tisztességes munka értékes és elismerésre méltó. Az a munka pedig kiemelt jelentőséggel bír, amely értékelvű, értelmes és gondolatébresztő, valamint megáldja az emberiséget.

1. Folytassátok a tanulást!

Az első alapelv, amelyet megosztok veletek, hogy lelkesen és igazlelkűen folytassátok a tudás keresését. Ezen a téren az egyik hősöm az egyházunk egyik tevékeny tagja, Paul Cox. A Brigham Young Egyetemen szerezte a növénytani alapdiplomáját, majd több mesterszakos diplomát is szerzett. Szamoán szolgált missziót, később pedig hosszú éveken át Szamoa Savai’i szigetén élt a családjával. Az egyik kutatási területe a népi gyógyászat volt: olyan növényeket tanulmányozott, amelyeket a szamoai édesanyák nemzedékeken át használtak különböző egészségügyi gondok kezelésére. Egy másik szerzővel közös műve a Plants, People, and Culture: The Science of Ethnobotany [Növények, népek és kultúrák: az etnobotanika tudománya] című könyv.³

Több áttörést is elért a betegségek kezelése terén. Habár sokat lehetne mesélni Cox fivér kiemelkedő szakmai pályafutásáról, én azonban csupán egyetlen, sok évvel ezelőtti történetet szeretnék feleleveníteni. Paul és egy szamoai törzsfőnök, Fuiono Senio, etnobotanikai kutatásokat folytattak egy Falealupo nevű nyugat-szamoai faluban.

A BYU Magazine így számolt be erről: „A falu vonakodva bár, de bérbe adta az erdejét egy faipari vállalatnak, hogy pénzt gyűjtsön egy iskola felépítésére. Cox elmondása szerint »azt érezték, hogy választaniuk kell a gyermekeik és az erdejük között, ami számukra egy szörnyűséges, rémisztő döntés volt.« Amikor tudomást szerzett a faipari vállalattal kötött üzletről, Cox közölte a törzsfőnökökkel, hogy személyesen fogja állni az iskolaépítés költségeit, ha le tudják állítani a fakitermelést” az esőerdőben.⁴

Fel is építette az iskolát olyan üzletemberek támogatásával, akiknek voltak kapcsolatai Szamoán.⁵ Cox fivér számos elismerésben és díjban részesült, köztük a Goldman Környezetvédelmi Díjban, amely az alulról szerveződő hősies kezdeményezésekért adható. Amit ő képvisel, az a folyamatos kutatás az emberiség megáldására alkalmas tudás után. Ez a beszámoló jól példázza a tanulás szeretetét és a tudás egymást erősítő területeit.

Egy másik hősöm, Russell M. Nelson elnök, úttörő volt a nyitott szívműtét kidolgozása terén, ami nagy áldásnak bizonyult a napjainkban élő emberek számára. Néhány évvel ezelőtt a nyitott szívműtétek rendkívüli történetéről és arról a jelentőségteljes szerepről kérdezgettem őt, melyet ezen a területen játszott. Beszélgettünk egy darabig, majd alázatosan ezt mondta: „Milyen csodálatos, hogy a mindentudó Úr megadja nekünk azt az örömöt, hogy felfedezhetjük a tudás egyes részeit!”

A 2 Nefi 9:29-ben azt olvassuk, hogy „jó tanultnak lenni, ha hallgatnak Isten tanácsaira.” A tudás mindig is fontos volt, ma pedig sokféle új és izgalmas tudományos és technikai fejlődés küszöbén állunk. Sok olyan van ezek közt, melyek kétségtelenül óriási hasznára lesznek az egyháznak és az emberiség egész családjának. Az igazlelkű módon alkalmazott tudás – legyen az régi vagy új – fontos.

2. Számítanak az igazlelkű döntések

Bruce C. Hafen elder, aki ma már a Hetvenek nyugalmazott tagja, egy sok évvel ezelőtt Új-Zélandon elmondott beszédében vicces példával szemléltette a rossz döntéseket. Emlékeim szerint úgy szólt, hogy a Sütiszörny (a Szezám utca című sorozat egyik híres szereplője) megnyert egy vetélkedőt, és három díj közül választhatott. Az első, hogy egy hónap elteltével kap egy új házat. A második, hogy egy hét elteltével kap egy új autót. Vagy a harmadik, hogy kap egy pompás sütit – azonnal! Mit gondoltok, melyiket választotta? Úgy van: a sütit választotta!⁶

Most nevetünk ezen, de a választásaink döntő fontosságúak: ezek jelentik a jövőnk és a boldogságunk kulcsát. Emlékezzetek rá, hogy az összes meghozott döntésünk összessége vagyunk. Olyan korban élünk, amikor szinte minden döntés vita és vizsgálat tárgya. Sokan vannak, akik szinte azonnal szembeszegülnek bármilyen igazlelkű javaslattal vagy elvvel (lásd 2 Timótheus 4:3). Élete végéhez közeledve Lehi próféta ezt tanította:

„Mert szükségképpen minden dologban ellentétnek kell lennie. […]

Az emberek tehát szabadok a test szerint, és minden dolog megadatott nekik, melyre az embernek szüksége van. És szabadon választhatják a szabadságot és az örök életet, minden ember nagy Közbenjárója által, vagy választhatják a fogságot és a halált, az ördög fogsága és hatalma szerint; mert ő arra törekszik, hogy minden ember olyan nyomorult lehessen, mint ő maga” (2 Nefi 2:11, 27).

Tekintve, hogy a mennyben háború zajlott a szabadítás terve okán (lásd Ábrahám 3), nem meglepő, hogy az ezen utolsó adományozási korszakban tanított vallási tantételeket vad támadások érik. De hogy mégse csüggedjünk el, emlékezzünk arra, mi lett a mennyben lezajlott háború végkifejlete, és hogy tudjuk, milyen csodás végkifejlete lesz mindannak, ami Jézus Krisztus második eljövetelével veszi majd kezdetét.

A jó döntések nagy ellensége az önáltatás. Sokan úgy érvelnek, hogy nem tartozunk számadással a döntéseinkért. Azonban Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának köszönhetően tudjuk, hogy igenis számadással tartozunk (lásd Tan és szövetségek 72:3). Azzal is tisztában vagyunk, hogy ki az, aki előtt számot kell adnunk. Ez pedig a Szabadító! (Lásd 2 Nefi 9:41; lásd még Apostolok cselekedetei 4:12.)

A fontos döntések időnként igen egyszerűek. Amikor ifjú misszionáriusként szolgáltam Angliában, a társammal lehetőségünk nyílt elmenni a templomba. Ahogy átvágtunk a templom udvarán, Selvoy J. Boyer templomelnök jött velünk szembe. A misszionáriusi névtábláinkat látva ránk szegezte az ujját és megkérdezte: „Máté 5:48 – ismeritek ezt a szentírást?” A társam rávágta: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” „Helyes! – mondta Boyer elnök. – Elderek, ti vajon e parancsolat szerint éltek?”

Hebegni-habogni kezdtünk – tudtuk, hogy nem vagyunk tökéletesek! Boyer elnök kisegített. Kikérdezgetett arról, hogy mit csináltunk a megelőző három napban. Megkérdezte, hogy hánykor feküdtünk, hánykor keltünk, megtartottuk-e az egyéni és a közös szentírás-tanulmányozást, és hogy időben elindultunk-e téríteni. Végül ezt mondta: „Biztos vagyok benne, hogy nem vagytok tökéletesek, de az elmúlt három napban tökéletes döntéseket hoztatok, ez pedig azt jelenti, hogy a helyes irányban haladtok.” Miután magunkra hagyott, elgondolkodtunk a kérdése jelentőségén.

Amikor a fiaikról és lányaikról van szó, minden igazlelkű édesapa és édesanya Lehi következő fohászát visszhangozza: „…szeretném, ha a nagy Közbenjáróra tekintenétek, és hallgatnátok nagyszerű parancsolataira; és hűek lennétek a szavaihoz, és az örök életet választanátok, Szent Lelkének akarata szerint” (2 Nefi 2:28).

Azt kell megértenünk, hogy minden dologban ellentét van, és hogy az igazlelkű választásaink döntő fontosságúak.

Fiatalon olvastam egy idézetet Harry Emerson Fosdicktől, aki egy neves protestáns lelkész volt. A választásainkról szólva ezt mondta: „Az életünket kísérő tragikus gonoszságok oly gyakran akaratlanok. Induláskor nem az a szűkös, filléres célkitűzés hajtott minket. Az a cél meg sem fordult a fejünkben. […] Ezért van az, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, és ezért nem rajongok én a magasztos eszményekért, a fennkölt célokért, a kiváló szándékokért, a nagyívű fogadalmakért, hanem azt mondom, hogy a világ egyik legveszélyesebb dolga, ha elfogadjuk ezeket, és azt gondoljuk, hogy hiszünk bennük, majd pedig elhanyagoljuk a hozzájuk vezető mindennapi teendőket. Ó, én lelkem, tekints az útra, melyen tapodsz! Aki felveszi a bot egyik végét, felveszi a másikat is. Aki azt választja, hogy rálép egy útra, megválasztja ezzel a helyet is, ahova az vezet. Az eszköz az, amely meghatározza célt.”⁷

3. Mindennap tegyetek elkötelezett erőfeszítést!

Jobb a napról napra megtett igazlelkű, elkötelezett erőfeszítés, mint az alkalmankénti hősies nekibuzdulás. Egy barátom, Jim Jardine, arról beszélt a BYU-n tartott egyik előadásában, miszerint egyetemista korában fontolóra vette, hogy „egyetlen nagyszabású, hősies lépéssel fog[ja] elkötelezni az élet[ét valami mellett]”, de idővel rájött, hogy „az elköteleződés nem egyszeri alkalom az ember életében, hanem napi szintű odaadás.”⁸

Fiatalon én is azt szerettem volna, ha valamiféle hősies cselekedeten keresztül bizonyíthatok. A dédnagyapám, David Patten Kimball, egyike volt azoknak a fiatal férfiaknak, akik megmentették a Martin kézikocsis társaság tagjait, és segítettek átvinni őket a Sweetwater-folyón. Ez olyasféle elkötelezettségnek tűnt, mint amilyenre én is vágytam. Amikor később meglátogattam a nagyapámat, Crozier Kimballt, ő elmagyarázta nekem, miszerint Brigham Young elnök (1801–1877) azzal az utasítással küldte ezeket a férfiakat erre a mentő műveletre, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a kézikocsis társaság megmentéséért. Az ő elkötelezettségük kifejezetten abban állt, hogy követték a prófétát. A nagyapám azt mondta, hogy az embernek a kötelességei vagy egy elv iránti következetes, hithű, igazlelkű elhivatottsága igencsak csodálatra méltó.

Amilyen hősies volt David Patten Kimball részéről, hogy segített a pionírok megmentésében, éppen olyan hősies napjainkban a mi részünkről, ha azáltal követjük a prófétát, hogy tartjuk magunkat a tanácsaihoz a közösségimédia-használat visszafogásában, a Mormon könyve tanulmányozásában, különösképpen pedig abban, hogy segítünk egybegyűjteni a szétszóratott Izráelt a fátyol mindkét oldalán. Ha segítünk egybegyűjteni a szétszóratott Izráelt, azzal emberi lelkek megmentésében veszünk részt – éppen úgy, ahogy a dédnagyapám segített megmenteni a kézikocsis társaság tagjainak életét.

Vannak olyan tagjai az egyháznak, akik azt vallják, hogy lelkesen elköteleznék magukat, ha valamilyen komoly elhívást kapnának, azonban a szolgálattételt vagy a családtörténeti munkát nem találják eléggé hősiesnek ahhoz, hogy folyamatos erőfeszítéseket tegyenek érte.

4. Legyetek erősek és rendíthetetlenek az igazlelkűség dolgaiban!

Néhány évvel ezelőtt Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából beszélt néhány olyan barátjáról, akik kevésbé tevékenyek az egyházban. Elmondta, hogy megfigyelte a hitük növekedését és fogyatkozását, és hogy milyen ok állt a háttérben. Aztán Maxwell elder ezeket mondta:

„A Mormon könyvében található egyik vers nyújtja a legkielégítőbb magyarázatot, méghozzá egy kérdő mondat alakjában, a Móziás 5:13-ban: »Mert hogyan ismerné az ember azt a mestert, akit nem szolgált, és aki idegen neki, és aki messze áll szíve gondolataitól és szándékától?«

Ez megmagyarázza, hogy általában mi szokott történni: a máskülönben alapvetően jóravaló embereket beszippantják a világ gondjai. Ahelyett, hogy közelebb kerülnénk a Mesterhez, elidegenedünk tőle, és már el is tévedünk. Rendszerint elmondható, hogy azok a jóravaló emberek, akikkel ez történik, nem követtek el komoly vétkeket, azonban eltávolodtak a Szabadítótól, és Ő idegenné vált számukra.”⁹

Alapvető fontosságú, hogy az Urunkba és Szabadítónkba, Jézus Krisztusba vetett hitünket helyezzük az életünk középpontjába. Misszionáriusként volt egy csodás misszióelnököm, aki mindegyikünkkel megtaníttatott egy egyszerű idézetet a hitről és az igazlelkűségről, ami egész életemben megmaradt bennem. Nektek is a figyelmetekbe ajánlom:

„Sem a véletlen, sem a sors, sem a végzet
Nem kerülheti meg, nem akadályozhatja és nem uralhatja
Egy határozott lélek eltökéltségét.”10

Dárga barátaim! Amikor az igazlelkű életvitelről van szó, határozott lelkeknek kell lennetek!

5. Igazlelkű választásaitok révén nyerjétek el örökségeteket!

A Mormon könyve nagyszerű történetei közé tartozik, amikor Alma tanáccsal látja el a három fiát, Hélamánt, Siblont és Koriántont. Alma apja Alma, a próféta volt. Fiatalemberként csodálatos megtérést élt át. A nép főbírája, valamint az egyház főpapja és prófétája lett. A fiai közül ketten jó döntéseket hoztak. Volt azonban egy fia, aki hozott néhány nagyon rossz döntést. Számomra abban rejlik Alma tanácsának legnagyobb jelentősége, hogy apaként, a saját fiainak adta. Elsődlegesen az foglalkoztatta, hogy legyen bizonyságuk az Atyaistenről, Jézus Krisztusról és a Szentlélekről.

A 36. fejezetben Alma azzal indít, hogy elmeséli Hélamánnak a saját csodás megtérését. Akkor egy angyal közölte Almával, hogy el fog pusztulni, ha továbbra is szembeszegül az egyházzal. Alma bizonyságot tesz arról, hogy az általa megosztott tudás nem a saját bölcsésségéből fakad, hanem Isten nyilatkoztatta ki számára. Azt szeretné, hogy Hélamánnak is legyen bizonysága.

Közületek sokak – talán a legtöbben – rendelkeznek bizonysággal. Mindegyikünknek szüksége van személyes bizonyságra. Joseph F. Smith elnök (1838–1919) mondta: „Van egy olyan hiba, melyet nem szabad a szenteknek elkövetniük – sem a fiataloknak, sem pedig az idősebbeknek. Ezt pedig az arra való hajlam, hogy kölcsönvett világossággal… éljenek, és megengedjék, hogy fényük csak visszatükröződés legyen, nem pedig a sajátjuk.”¹¹

Heber C. Kimball elnök (1801–1868), Young elnök egyik tanácsosaként ezt mondta:

„Eljő az idő, mikoron egyetlen férfiú vagy asszony sem tarthat ki kölcsönvett világosságon. Mindegyiköket az őbenne lévő világosságnak kell majdan kalauzolnia. Ha ti nem birtokoljátok azt, miképpen lesztek képesek megállani? […]

Ha nem rendelkeztek ezzel, akkor nem maradtok talpon. Ezért keressétek Jézus bizonyságát, és ragaszkodjatok ahhoz, hogy el ne bukjatok a próbatételek idején.”¹²

A Tan és szövetségek 76. szakasza említi a dicsőség három fokozatát, és a celesztiális dicsőséget a naphoz hasonlítja. Ezután a terresztriális királyságot a holdhoz, a telesztiális királyságot pedig a csillagokhoz hasonlítja (lásd még 1 Korinthusbeliek 15:41).

Érdekes, hogy a napnak saját fénye van, a holdé azonban visszatükrözött fény, vagyis „kölcsönvett világosság”. Amikor azokat említi, akik a terresztriális királyságot fogják örökölni, a 79. vers ezt mondja: „Ők azok, akik nem hősiesek Jézus tanúbizonyságában”. Kölcsönvett világossággal nem nyerhetjük el a celesztiális királyságot, és nem élhetünk az Atyaistennel.

Legyetek hálásak azért, ha jó szüleitek vannak, akik rendelkeznek bizonysággal, és tanították nektek az evangéliumot. Azonban saját bizonyságra van szükségetek. Goethe, a filozófus, ezt mondta: „Ami apáidtól reádesett, szerezd meg, úgy tiéd egészen.”¹³

Minden egyes embernek felelőssége, hogy igazlelkű döntéseket hozzon, és hogy komolyan eltöprengjen az általam tanácsként felvázolt öt területen. A ti elsődleges célotok a személyes hitetek építése. A világban uralkodó állapotok egyre inkább megkövetelik tőlünk a mindinkább elmélyülő személyes megtérést és az egyre erősödő hitet Mennyei Atyánkban, valamint Jézus Krisztusban és az Ő engesztelésében.

Készen állni a veszedelmes időkre

Az egyház rendkívüli erőfeszítést tett és tesz annak érdekében, hogy útvonaltervet adjon a kezetekbe, ezzel segítve benneteket az igazlelkű döntések meghozatalában. Az Úr sort sorra adva felkészített bennünket a jelenlegi veszedelmes időkre (lásd 2 Timótheus 3:1). Íme egy rövid felsorolás mindabból, amit az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma tett azért, hogy rendelkezésetekre álljon ez az útvonalterv:

A sabbat napjának, valamint az úrvacsora szent szertartásának tiszteletben tartása, amely ismét hangsúlyt kapott az utóbbi öt évben.
A püspök irányítása alatt a megerősített elderek kvóruma és Segítőegylet az egyház célkitűzésére és Istentől kapott feladataira összpontosít, segítve az egyháztagokat a szent szövetségek megkötésében és betartásában.
A magasztosabb és szentebb módon történő szolgálattételt örömmel alkalmazzák.
Ha kezdéskor a végcélt tartjuk szem előtt, a templomi szövetségek és a családtörténeti szolgálat a szövetség ösvényének lényegi részévé válik.

A 2018. októberi általános konferencián további módosítások kerültek bemutatásra annak érdekében, hogy új egyensúly valósuljon meg aközött, ami az istentiszteleten és ami otthon zajlik. Módosítások kerültek bevezetésre, hogy egy otthonközpontú, egyház által támogatott sabbati erőfeszítés váljon valóra. Az általam elmondott, és az Első Elnökség, valamint a Tizenkét Apostol Kvóruma által jóváhagyott beszédben megemlítettünk néhányat az e módosításhoz és az egyéb közelmúltbeli változásokhoz tartozó célok és áldások közül:

A Mennyei Atyánkhoz és az Úr Jézus Krisztushoz való megtérés elmélyítése, valamint a Beléjük vetett hit megerősítése.
Az egyének és a családok megerősítése egy olyan otthonközpontú, egyház által támogatott tananyag révén, amely hozzájárul az örömteli evangéliumi élethez.
A sabbat napjának tiszteletben tartása, az úrvacsora szertartására összpontosítva.
Mennyei Atyánk minden gyermekének segítése – a fátyol mindkét oldalán – a misszionáriusi munka, valamint a templom szertartásainak, szövetségeinek és áldásainak elnyerése révén.¹⁴

Ha igazlelkűen tartjátok magatokat a kapott tanácshoz, az meg fog áldani titeket most és az egész életetek során is.