Az ifjú harcos család

Írta: Michelle D. Craig nővér

első tanácsos a Fiatal Nők Általános Elnökségében

„Krisztus nevét kell magatokra vennetek, ami az én nevem” (3 Nefi 27:5).

Egyszer egy chilei családnál jártam látogatóban. Az apuka egy hónappal az érkezésem előtt halt meg autóbalesetben. Az egyik gyermeket Benjaminnak hívták. Ez a fiú 10 éves volt.

Az apukája balesete előtt Benjamin tanította az egyik családiest-leckét. A Mormon könyvében szereplő ifjú harcosokról szólt (lásd Alma 53:16–22; 56:42–57). Arról beszélt, hogy milyen bátrak voltak és mennyire bíztak Istenben.

Amikor Benjamin anyukája értesült a balesetről, eszébe jutott ez a tanítás. Azt mondta a családjának: „Olyan bátraknak kell lennünk, mint az ifjú harcosok voltak. Harcolnunk kell.”

Benjamin családja számára nehéz időszak következett. Úgy érezték, hogy fenekestül felfordult az életük. Közös házba kellett költözniük a nagymamájukkal. Nagyon hiányzott nekik az apukájuk, de tudták, hogy egy nap megint együtt lesznek vele. Úgy döntöttek, hogy ifjú harcos család lesznek. „Bátran viselkedem” – mondta nekünk Benjamin.

Úgy mentem be hozzájuk, hogy meg akartam vigasztalni őket, de úgy jöttem el, hogy én éreztem magam áldottnak. Benjamin és a családja nagyon bátran vívja ezt a harcot. A hitük lelkesítően hat rám.

Mindannyian lehetünk olyan bátrak, mint Benjamin. Bátornak lenni nem azt jelenti, hogy soha nem vagyunk szomorúak és nem félünk. Azt jelenti, hogy hiszünk abban, hogy Mennyei Atya segíteni fog nekünk túljutni a nehéz időszakokon. Amikor nehéz dolgokkal szembesülünk, választhatjuk azt, hogy bízunk Benne. Mindannyian lehetünk ifjú harcosok! ●