John elhívása
Illusztrálta: John Kachik
Hosszú évekkel ezelőtt, újonnan elhívott püspökként felfigyeltem egy hithű nővérre, aki mindig a férje, John nélkül járt istentiszteletre. Megtudtam, hogy korábban, amikor a gyülekezeti ház épült, John volt a gyülekezeti elnök. Olyan kevés segítséget kapott a gyülekezet tagjaitól, hogy a munka zömét neki kellett elvégeznie, így aztán kiégett és kevésbé tevékeny lett.
Amikor csak elmentek hozzájuk az egyházközség tagjai, rágyújtott egy cigarettára és a karosszéke mellé rakta a sört, mintha ezt üzenné: „Nem vesztek rá engem, hogy visszamenjek.”
Idővel azt is megtudtam, hogy John háztartásigép-szerelő. Az egyházközség idősebb tagjai gyakran hívtak fel engem, hogy javítsak meg ezt-azt. Mivel már ismertem John szakértelmét, ilyenkor felhívtam őt, hogy adjon javítási tanácsot.
Ez úgy egy évig tarthatott. Ekkor szükségessé vált egy egyházközségi írnok elhívása. Imádságos megfontolás után az a benyomásom támadt, hogy Johnnak adjam át ezt az elhívást.
Közöltem a cövekelnökkel, aki azt mondta: „Most még nem hívhatjuk el! Dohányzik és sörözik.” Megkértem a cövekelnököt, hogy ennek ellenére hívja be interjúra. John eljött az interjúra, de nyomatékosan kijelentette: „Nem, nem vagyok érdemes.”
Innentől minden úgy folytatódott, mint korábban: John kevésbé tevékeny maradt, én pedig tanácsokért hívogattam őt. Ezalatt nem hoztam szóba, hogy jöjjön vissza az egyházba. Aztán megkértem a cövekelnököt, hogy tartson vele egy újabb interjút. John ismét nemet mondott, de ezúttal hozzátette: „Majd szólok, ha készen állok.”
Ezek után is hívogattam tanácsokért, és a tőlem telhető legjobban igyekeztem barátsággal fordulni felé.
Az egyik nap felvettem a telefont, és ezt hallottam: „A jó öreg püspökkel beszélek? – (Akkoriban így kezdett hívni engem.) – Itt John. Készen állok.” Ezt követően elhívtuk, és az egyházközségünk írnokaként szolgált.
Ahogy teltek az évek, John számos elhívásban szolgált. A feleségével missziót szolgáltak, most pedig a templomban szolgálnak. Az aranylakodalmam alkalmából John a következő üzenetet írta nekem: „Püspök, köszönöm, hogy megmentetted az életemet.”
Nem tudom szavakba önteni az örömöt, amelyet afelett érzek, hogy tudom, John részben azért tért vissza az egyházba, mert türelmes voltam, és segítséget kértem tőle, amikor szükségem volt rá.